A Dark Void videójáték történetében van második világháború, világok közti világ, nácikat segítő földönkívüli és ami a legfontosabb: jetpack; bónusznak pedig egy darab Nikola Tesla.
 
A szögegyenes sztori különböző szakaszait aláfestő darabok kalandfilmes zenei klisékkel dolgoznak, becsületes munkát végezve, erős karral hozott üstdobpüföléssel az akciójeleneteknél és vonósokkal, ha épp csodálkozni vagy izgulni kell. Elég gyakran juthat eszünkbe India Jones, ám John Williams félistenségének stabilitását még Bear McCreary sem kezdheti ki.
 
A történet szerint a főhős a Bermuda-háromszög felett repülve egy idegen világba csöppen, mely épületeivel és környezetével sokszor Dél-Amerikára és az ott létezett indián kultúrákra igyekszik utalni. Ennek megfelelően a zenében is előkerülnek a díszletre erősítő hangszerek, mint például a pánsíp sötét titkokat takaró, gyenge és elnyújtott le-leereszkedései vagy a ritmusszekcióba épített perkás különítmény.
 
McCreary sokat lopkodott innen-onnan, és ebben a zenekar is a segítségére volt. Van dal például, amely alig változtat a Pókember egyes betétdarabjainak dallamain vagy hangszerelésén, máskor pedig ezerszer hallott minták és fordulatok csendülnek fel. Mindennek ellenére a kritikákban általában lehúzott Dark Void játék élvezhető zenei háttérrel bír, ahol az egyes számok általában hitelesen hozzák a rájuk osztott szerepeket.