Fellépők

Kedvenc helyek

Paul Weller: Wake Up The Nation
|
est.hu:
8/10
|
olvasói:
9/10 (2)
[ alternative / rock ] Paul Weller két évvel a pasztorális hangulatú 22 Dreams után leszámolt az álmokkal. A modfather ezúttal a facebook- és mobiltelefon-függő, bezombult briteket próbálja kizökkenteni kényelmes kis világukból.
Ha Paul Weller, akkor mod. Nem akarunk unalmas önismétlésbe bocsátkozni, így akit címszavakban érdekel, kik is voltak ezek a bizonyos modok, linkeljen át ide. Ahhoz viszont, hogy tovább árnyaljuk a képet, érdemes pár gondolatot idézni a mozgalom egyik legavatottabb krónikásától, George Melly-től. "1963-tól a fiatal munkás- és középosztálybeliek mellett modnak vallották magukat azok is, akik divatos pólókban és zakókban, felspécizett robogókon száguldoztak, és kedvenc klubjaikban legszívesebben fekete soul zenére táncoltak."
 
Weller persze a hatvanas években még kölyök is alig volt. A mod-mozgalom újraéledésének idején mégis pont, hogy a soul (persze nem "a műfaj", hanem "a lélek") tette a The Jam frontemberét naggyá. Mert ne legyenek kétségeink: Paul Weller toposz.

A The Jam 1978-as All Mod Cons-a máig az egyik legtöbbet hivatkozott album, mely a punkrobbanás idején a The Kinks anekdotázós popjából merített, és az anarchia hirdetése és a királynő lefasisztázása helyett köznapi történetekben mesélt egy nemzedék problémáiról, így persze punk volt - post punk. Aztán a banda felszámolta magát, a frontember pedig először Style Council nevű zenekarával, majd egy az egyben csak maga mesélte tovább a sztorikat, miközben megágyazott a britpopnak is.
 
A Wake Up The Nationön a főember mellet feltűnik a The Jam másik oszlopos tagja, Bruce Foxton basszer is, akivel 1982 óta nem dolgozott együtt a modfather. Az albumnyitó, zaklatott Moonshine honky-tonk zongorája leginkább a The Rolling Stones-t idézi, míg a címadó az információs társadalom nyűgeit, bajait forgatja ki.

A The Tornados egykori dobosával, az idén hetvenkét éves Clem Cattinivel felvett No Tears To Cry egy hatvanas évekbeli soul szám is lehetne. A Fast Car / Slow Traffic a pszichedelikus zongorabetétek ellenére is tipikus The Jam utalás. Az Andromeda tiszta David Bowie. A Trees egy műfajok között ide-oda ugráló minirockopera, és egyben a legfigyelemreméltóbb szám az albumon.
 
A Wake Up The Nation a legutóbbi 22 Dreams majd' hetven percével szemben rövid menet. Tizenhat szám alig háromnegyed órába sűrítve. Ez a háromnegyed óra viszont egy életre képes felébreszteni minket.
Radics Gábor
2010.04.07
|
2 komment|Szólj hozzá!
Kíváncsi leszek rá, nagyon szeretem az öreget.
Gábor
|
2010-04-21 15:42:14
Még nem hallottam, mert hivatalosan csak 19-én jelenik meg. Érzem nagyon jó lesz. Már előjegyeztem rá. Ha valakinek számít a Q Mag instant classicnak értékelte (5 csillag).
rubbersoul
|
2010-04-09 17:15:43
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. február 12., vasárnap

Lívia, Lídia
Tagok: túl az 1 millión