Erre nagyszerű példa a játék Martin O'Donnell-komponálta főcímzenéje, mely büntetni készült csellókból, gregoriánból és erősen perkázott ritmusokból kovácsolt hatásos űrhimnuszt, csillagközi gladiátorokat fűtő agybavalót.
 
Az idővel több résszel bővült játék univerzuma és karakterei köré mesélt történetek adják a Halo Legends gerincét. A hétrészes animesorozat fő koordinátora az Appleseed című japán animációs filmet is jegyző Shinji Aramaki volt. A zene itt alapvetően aláfestő, a történetek hozta fordulatokat, az üres töltényhüvelyek csilingelését vagy a háborúban ébredő fájdalmat erősítő elem, amelyben sokszor visszaköszönnek akár az első Halo játékban hallott, korábban már említett megoldások.
 
A zene ritkábban kerül a háttérből a figyelem középpontjába, és olykor a giccshatárt alulról kaparászva hoz néhány hangból épített zongorás darabokat, elnyúló vonós szomorúságot, a kietlen, kozmikus teret töltögető dallamokat éneklő kórusokat vagy földet-falat-arcokat ököllel csapkodó ritmusokat.
 
A feladatnak megfelelően sokszor találkozunk egy vagy két perc környékén mozgó darabokkal, amik inkább csak képekkel együtt, animációs környezetükben működnek igazán.
 
Saját kézzel barkácsolt hobbi űrodüsszeiánkhoz mindenesetre bőven találhatunk itt ihletet, arról nem is beszélve, hogy egy mp3-lejátszó segítségével kiderülhet, mennyire heroikus is lehet egy séta például a Margit körúton.