Johnny Cash élete maga a rakkenroll. Egy kisvárosban látta meg Isten egét 1932-ben Amerikában, az arkansas-i Kingslandben. Country-n és blueson élt. Meg drogokon. Sőt addig nyelte a pirulákat, hogy csupán egy hajszálon múlt, hogy a Teremtő meggondolja magát, és adjon neki még egy esélyt. Megkapta, June Carter személyében, akit 1968-ban, megismerkedésük után tizenkét évvel vett nőül, és akiben szeretető feleségre, támaszra talált. A gondviselés megtanította, hogyan tegye le a drogokat, hogyan másszon ki a kátyúból, és hogyan szabaduljon meg démonaitól.
Ha csupán két koncertet ad egész életében (At Folsom Prison, 1968, At San Quantin, 1969), már az is elég lett volna a halhatatlansághoz. Ennél azonban jóval tovább ment. A Sun Records-nál töltött évek alatt többek között Elvis Presley-vel, Carl Perkins-szel és Jerry Lee Lewis-szal is dolgozó Nyughatatlant a U2, Paul McCartney és Nick Cave is istenének tartja.
Későbbi kiadója, a Columbia aztán a nyolcvanas években lapátra tette Cash-t. Akár rá is mehetett volna, az igehirdetőt azonban más fából faragták. Megrázta magát, és Rick Rubin producerguruval (Red Hot Chili Peppers, Beastie Boys), illetve annak cégével, az American kiadóval új felvételekbe kezdett.
Az albumokon Cash saját számok mellett többek között olyan előadók dalait formálta saját képére, mint a Nine Inch Nails, a Depeche Mode, Nick Cave, a The Beatles vagy épp Sting. Lehetett bármilyen trend, Johnny Cash megtalálta az utat a fiatalabb generációkhoz. A szikár, a zongora és az akusztikus gitár mellett más hangszert csak elvétve használó American-albumok mindegyike remekmű. Hogy ez minek köszönhető? Talán annak a bizonyos dörmögő, összetéveszthetetlen, karcos orgánumnak, mely minden kiejtett szót és dallamot élettapasztalattal, filozófiával és bölcsességgel tölt meg.
Az Ain't No Grave olyan, mint egy szépia kép, egy fekete-fehér fotó. Persze puritán folk, country és blues szól. Ez a hatodik kiadvány, melyet Rick Rubin cége gondoz. Posztumusz korong olyan dalokkal, mint a Sheryl Crow-féle Redemption Day vagy az Ain't No Grave című Claude Ely-gospel átdolgozása. De olyan kuriózumok is helyet kaptak itt, mint Hawaii egyetlen királynője, Lili'uokalani (1838-1917) Aloha Oe című dala, melyet Elvis is műsorán tartott. Felkerült a korongra a country-hős, Kris Kristofferson For The Good Times-a, de az amerikai farmerfiúk dalárdája, a The Sons Of The Pioneers által 1948-ban sikerre vitt Bob Nolan-szerzemény, a Cool Water is.
Az Ain't No Grave Isten létezését ugyan nem bizonyítja, de a feltámadás tényét igen.
Ha csupán két koncertet ad egész életében (At Folsom Prison, 1968, At San Quantin, 1969), már az is elég lett volna a halhatatlansághoz. Ennél azonban jóval tovább ment. A Sun Records-nál töltött évek alatt többek között Elvis Presley-vel, Carl Perkins-szel és Jerry Lee Lewis-szal is dolgozó Nyughatatlant a U2, Paul McCartney és Nick Cave is istenének tartja.
Későbbi kiadója, a Columbia aztán a nyolcvanas években lapátra tette Cash-t. Akár rá is mehetett volna, az igehirdetőt azonban más fából faragták. Megrázta magát, és Rick Rubin producerguruval (Red Hot Chili Peppers, Beastie Boys), illetve annak cégével, az American kiadóval új felvételekbe kezdett.
Az albumokon Cash saját számok mellett többek között olyan előadók dalait formálta saját képére, mint a Nine Inch Nails, a Depeche Mode, Nick Cave, a The Beatles vagy épp Sting. Lehetett bármilyen trend, Johnny Cash megtalálta az utat a fiatalabb generációkhoz. A szikár, a zongora és az akusztikus gitár mellett más hangszert csak elvétve használó American-albumok mindegyike remekmű. Hogy ez minek köszönhető? Talán annak a bizonyos dörmögő, összetéveszthetetlen, karcos orgánumnak, mely minden kiejtett szót és dallamot élettapasztalattal, filozófiával és bölcsességgel tölt meg.
Az Ain't No Grave olyan, mint egy szépia kép, egy fekete-fehér fotó. Persze puritán folk, country és blues szól. Ez a hatodik kiadvány, melyet Rick Rubin cége gondoz. Posztumusz korong olyan dalokkal, mint a Sheryl Crow-féle Redemption Day vagy az Ain't No Grave című Claude Ely-gospel átdolgozása. De olyan kuriózumok is helyet kaptak itt, mint Hawaii egyetlen királynője, Lili'uokalani (1838-1917) Aloha Oe című dala, melyet Elvis is műsorán tartott. Felkerült a korongra a country-hős, Kris Kristofferson For The Good Times-a, de az amerikai farmerfiúk dalárdája, a The Sons Of The Pioneers által 1948-ban sikerre vitt Bob Nolan-szerzemény, a Cool Water is.
Az Ain't No Grave Isten létezését ugyan nem bizonyítja, de a feltámadás tényét igen.
