A Suga-pisztoly forgótárába pillanatok alatt be is nyomták az Eurovíziós Jade Ewent, hogy a Sweet 7 már maximum csak a reinkarnáció messzire lebegő koncepciója mentén kapcsolódjon az ezredforduló előtt volt együtteshez.
 
A tagcserék viszont sohasem tudták igazán megtépni a londoni lányokat. Tizenegy éves karrierje során a Sugababes szinte minden lemezével jól szerepelt a különböző listákon, ennek megfelelően a Sweet 7 is három darab top 10-es számot hozott indulásakor az otthoni mérések szerint. Tette mindezt úgy, hogy a menő amerikai producerekkel rögzített anyag a korábbi Sugababes-elképzelésekből egy merészebb mozdulattal kiemelte az előadói, személyes jelenlétet, és a hármas hátán a billenőkapcsolót szolgáltatórobot-állásba pöccintette.
 
Az album természetesen reagál a szintikkel tűzdelt electro pop irányvonalakra és a manapság is népszerű, dance felé hajló popra. A korábban megszokott, most viszont hiányzó vagy kevésbé koncentrált vonásokat pedig - értve ezalatt például a lányok hangsúlyosabb szerepeit - a lemez lassabbra hangolt második felére tömbösített, balladisztikus blokkal igyekszik pótolni, olyan számokkal, mint a Crash And Burn vagy a No More You. A Sugababes-projekt hetedik lemezén ezeken a próbálkozásokon kívül nem igazán foglalkozik énekesnőivel, azokat inkább a számok funkcióinak - úgyis, mint táncoltatás és hangulatkeltés - rendeli alá.
 
Talán az About A Girl című utolsó szám összegzi a Sweet 7 szándékait, amik valahol a kockázatot kevésbé vállaló mezőnybesimulás, és ha lehet, a korábbiaknál is szexibb szexisség hangsúlyozása környékén sorakoznak, a Wear My Kiss élesre kalapált elektronikus hátterétől egészen a Give It To Me Now Timbaland munkáira emlékeztető alapjáig.