A The Offspring pályafutása alatt több mint 32 millió lemezt adott el, a zenekart 1994 óta töretlen népszerűség övezi. A sikerről, valamint a legutóbbi albumról a pop-punk formáció frontemberével, Dexter Hollanddel beszélgettünk.
- A Splinter és a Rise And Fall, Rage and Grace albumok elkészítése között öt év telt el. Miért volt szükségetek ennyi időre?
- Egy igen egyszerű okból kifolyólag: lusta dögök vagyunk (nevet). Miután a Splinter megjelent, csaknem egy évig turnéztunk, majd a Greatest Hits lemez megjelentetése után is lezavartunk egy gyors koncertkörutat. Legalábbis nekünk felettébb gyorsnak tűnt, a valóságban azonban két és fél év telt el. Emellett szabadjára akartuk engedni a kreatív energiáinkat, hogy ezúttal valami különleges anyagot tegyünk le az asztalra. Új dolgokkal kezdtünk kísérletezni, mindvégig szem előtt tartva azt a célt, hogy a friss szerzemények ne üssenek el túlságosan az eddigi hangzásunktól.
- Bob Rock producert első ízben kértétek fel közös munkára. Könnyen kijöttetek vele?
- Bátran mondhatom, hogy remekül megértettük egymást. Rob korábban többek között olyan zenekarokkal dolgozott, mint a Metallica, a Mötley Crüe vagy a The Cult, a stílusunkból kifolyólag tehát ezúttal más füllel kellett hallgatnia a zenénket. Ez azonban nem okozott neki gondot, a vancouveri punk szcénát ugyanis betéve ismerte, így sikerült rövid idő alatt ránk hangolódnia. Bob igazi profi, amellett, hogy mindenben a segítségünkre volt, mindvégig igyekezett inspirálni minket.
- Az új lemez egyik legkevésbé jellegzetes szerzeménye a Kristy, Are You Doing Okay? Ez a dal valós személyről íródott?
- Igen, bár igazából nem így hívják. Egy lányról írtam, aki sulis éveimben közel állt hozzám, és komoly zűrjei voltak otthon. Tudtam, hogy az apja erőszakoskodik vele, ám senkinek nem volt hajlandó beszélni erről, én pedig gyerekfejjel semmit nem tudtam tenni érte. Azóta is sokat gondolok rá.
- Az új dobosotok, Pete Parada csupán kisegítő jelleggel játszik, vagy immár teljes értékű családtag?
- Bár Pete eleinte csak amolyan cserejátékosként csatlakozott hozzánk, idővel rájöttünk, hogy ő a mi emberünk. Nagyon jó fej srác, mind zeneileg, mind emberileg megtaláltuk vele a közös hangot.
- Annak idején mi késztetett rá, hogy saját lemezkiadót alapíts?
- Tudod, punk-rock körökben akad pár előadó, aki saját kiadót üzemeltet, a Bad Religionnek ott van az Epitaph, a NOFX-nek a Fat Wreck Chords, Jello Biafrának pedig az Alternative Tentacles. Így aztán én is kedvet kaptam hozzá. Miután a Smash lemez kijött, már volt elegendő pénzem, hogy egy kiadóba fektessem. Ez már csak azért is jó ötletnek tűnt, mert ismertem egy rakás tehetséges bandát, akiket le tudtam szerződtetni és meg tudtam őket ismertetni a közönséggel.
- Egy kiadó vezetőjeként mit gondolsz az internetes letöltésekről?
- Ebben az esetben a kötelező válasz az lenne, hogy a letöltések megölik a zeneipart, a dolog azonban nem ilyen egyszerű. A támogatóknak és az ellenzőknek egyaránt igazat tudok adni. A Myspace-nek, a Facebooknak és a videomegosztóknak köszönhetően egy zenekar manapság már bárkihez el tud jutni. Mindemellett a zenére magam is értékként tekintek, és azt gondolom, a hallgató kap valamit az adott előadótól, ő sem teheti meg, hogy nem honorálja a zenébe fektetett energiát és költségeket.
- Érdekes, hogy így vélekedsz, miközben annak idején ti is legálisan letölthetővé akartátok tenni egy-egy anyagotokat. Ezt a terveteket csupán a kiadótok torpedózta meg.
- Valóban így volt, de egész más a helyzet egy milliós lemezeladásokat produkáló, befutott zenekar és egy kezdő formáció között. Ez utóbbit jóval érzékenyebben érinthetik a letöltések jóvoltából kieső bevételek.
- Beszéljünk egy kicsit a régi időkről! Mikor a Smash albummal berobbantatok, hogyan tudtátok kezelni a hirtelen jött óriási népszerűséget?
- Tudod, a zenekar ekkoriban már tíz éve működött, és ezt megelőzően csupán egy voltunk a megannyi punk banda közül, akik estéről estére apró klubokban koncerteztek. Vágytunk rá, hogy kitörjünk. Mindemellett ’94-ben már mindannyian eléggé érett gondolkodású és nyitott személyiségű emberek voltunk, így a legkevésbé sem éreztük nyomasztónak, ha az utcán megismernek minket.
- Egy pillanatra sem volt Kurt Cobain-szindrómád a hatalmas felhajtás miatt?
- A mi helyzetünk azért merőben más volt, mint Kurt Cobainé. Azt gondolom, a média szörnyen bánt vele. A tévések piócaként tapadtak rá, miközben nagyon is tudatában voltak annak, hogy gondokkal küzd, és a háta közepére sem kívánja mindezt. A mi privát szféránkat tiszteletben tartották.
- Ha jól tudom, rendelkezel hivatásos pilótaengedéllyel, sőt egyszer még a Földet is körberepülted.
- Pontosan. Van egy kis magángépem, mellyel eredetileg egy Európa-turnénak vágtam neki. Az ötlet akkor fogalmazódott meg bennem, miután rájöttem, hogy egyáltalán nem okoz gondot az európai légiközlekedés. Mikor a turné véget ért, már elég bátornak éreztem magam egy világ körüli túrához. És belevágtam.
Dexter Holland kedvencei:
Ramones: Rocket To Russia
Bad Religion: Suffer
TSOL: Dance With Me
Suicidal Tendencies: Suicidal Tendencies
Dead Kennedys: Fresh Fruit For Rotting Vegetables
- Egy igen egyszerű okból kifolyólag: lusta dögök vagyunk (nevet). Miután a Splinter megjelent, csaknem egy évig turnéztunk, majd a Greatest Hits lemez megjelentetése után is lezavartunk egy gyors koncertkörutat. Legalábbis nekünk felettébb gyorsnak tűnt, a valóságban azonban két és fél év telt el. Emellett szabadjára akartuk engedni a kreatív energiáinkat, hogy ezúttal valami különleges anyagot tegyünk le az asztalra. Új dolgokkal kezdtünk kísérletezni, mindvégig szem előtt tartva azt a célt, hogy a friss szerzemények ne üssenek el túlságosan az eddigi hangzásunktól.
- Bob Rock producert első ízben kértétek fel közös munkára. Könnyen kijöttetek vele?
- Bátran mondhatom, hogy remekül megértettük egymást. Rob korábban többek között olyan zenekarokkal dolgozott, mint a Metallica, a Mötley Crüe vagy a The Cult, a stílusunkból kifolyólag tehát ezúttal más füllel kellett hallgatnia a zenénket. Ez azonban nem okozott neki gondot, a vancouveri punk szcénát ugyanis betéve ismerte, így sikerült rövid idő alatt ránk hangolódnia. Bob igazi profi, amellett, hogy mindenben a segítségünkre volt, mindvégig igyekezett inspirálni minket.
- Az új lemez egyik legkevésbé jellegzetes szerzeménye a Kristy, Are You Doing Okay? Ez a dal valós személyről íródott?
- Igen, bár igazából nem így hívják. Egy lányról írtam, aki sulis éveimben közel állt hozzám, és komoly zűrjei voltak otthon. Tudtam, hogy az apja erőszakoskodik vele, ám senkinek nem volt hajlandó beszélni erről, én pedig gyerekfejjel semmit nem tudtam tenni érte. Azóta is sokat gondolok rá.
- Az új dobosotok, Pete Parada csupán kisegítő jelleggel játszik, vagy immár teljes értékű családtag?
- Bár Pete eleinte csak amolyan cserejátékosként csatlakozott hozzánk, idővel rájöttünk, hogy ő a mi emberünk. Nagyon jó fej srác, mind zeneileg, mind emberileg megtaláltuk vele a közös hangot.
- Annak idején mi késztetett rá, hogy saját lemezkiadót alapíts?
- Tudod, punk-rock körökben akad pár előadó, aki saját kiadót üzemeltet, a Bad Religionnek ott van az Epitaph, a NOFX-nek a Fat Wreck Chords, Jello Biafrának pedig az Alternative Tentacles. Így aztán én is kedvet kaptam hozzá. Miután a Smash lemez kijött, már volt elegendő pénzem, hogy egy kiadóba fektessem. Ez már csak azért is jó ötletnek tűnt, mert ismertem egy rakás tehetséges bandát, akiket le tudtam szerződtetni és meg tudtam őket ismertetni a közönséggel.
- Egy kiadó vezetőjeként mit gondolsz az internetes letöltésekről?
- Ebben az esetben a kötelező válasz az lenne, hogy a letöltések megölik a zeneipart, a dolog azonban nem ilyen egyszerű. A támogatóknak és az ellenzőknek egyaránt igazat tudok adni. A Myspace-nek, a Facebooknak és a videomegosztóknak köszönhetően egy zenekar manapság már bárkihez el tud jutni. Mindemellett a zenére magam is értékként tekintek, és azt gondolom, a hallgató kap valamit az adott előadótól, ő sem teheti meg, hogy nem honorálja a zenébe fektetett energiát és költségeket.
- Érdekes, hogy így vélekedsz, miközben annak idején ti is legálisan letölthetővé akartátok tenni egy-egy anyagotokat. Ezt a terveteket csupán a kiadótok torpedózta meg.
- Valóban így volt, de egész más a helyzet egy milliós lemezeladásokat produkáló, befutott zenekar és egy kezdő formáció között. Ez utóbbit jóval érzékenyebben érinthetik a letöltések jóvoltából kieső bevételek.
- Beszéljünk egy kicsit a régi időkről! Mikor a Smash albummal berobbantatok, hogyan tudtátok kezelni a hirtelen jött óriási népszerűséget?
- Tudod, a zenekar ekkoriban már tíz éve működött, és ezt megelőzően csupán egy voltunk a megannyi punk banda közül, akik estéről estére apró klubokban koncerteztek. Vágytunk rá, hogy kitörjünk. Mindemellett ’94-ben már mindannyian eléggé érett gondolkodású és nyitott személyiségű emberek voltunk, így a legkevésbé sem éreztük nyomasztónak, ha az utcán megismernek minket.
- Egy pillanatra sem volt Kurt Cobain-szindrómád a hatalmas felhajtás miatt?
- A mi helyzetünk azért merőben más volt, mint Kurt Cobainé. Azt gondolom, a média szörnyen bánt vele. A tévések piócaként tapadtak rá, miközben nagyon is tudatában voltak annak, hogy gondokkal küzd, és a háta közepére sem kívánja mindezt. A mi privát szféránkat tiszteletben tartották.
- Ha jól tudom, rendelkezel hivatásos pilótaengedéllyel, sőt egyszer még a Földet is körberepülted.
- Pontosan. Van egy kis magángépem, mellyel eredetileg egy Európa-turnénak vágtam neki. Az ötlet akkor fogalmazódott meg bennem, miután rájöttem, hogy egyáltalán nem okoz gondot az európai légiközlekedés. Mikor a turné véget ért, már elég bátornak éreztem magam egy világ körüli túrához. És belevágtam.
Dexter Holland kedvencei:
Ramones: Rocket To Russia
Bad Religion: Suffer
TSOL: Dance With Me
Suicidal Tendencies: Suicidal Tendencies
Dead Kennedys: Fresh Fruit For Rotting Vegetables
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek