[ pop / r&b / soul ]
Négy évvel első lemezének pozitív fogadtatása után Corinne Bailey Rae új albummal jelentkezik. A The Sea meglehetősen tragikus körülmények között született: a fiatalka, bájos énekesnő férje 2008-ban meghalt, és ez természetesen az ártatlan soul és r&b hozzáálláson is változtatott.
A The Sea még mindig hordozza az énekesnő finomságát, de a fájdalom és a megtört lendület nyomása alatt egy őszintébb és személyesebb lemez készült.
Az Are You Here kérdőjel nélküli kérdése adja meg az alaphangot: a közelmúlt gyászának, a továbblépni tudásnak és a tragédia még mindig éles emlékképeinek hangulatait mossa össze a trópusi és szubtrópusi éghajlatú területekre jellemző tubarózsával. A szöveg ily módon szépen meg is támogatja a gitárral is a folk felé forduló Corinne-t.
Ez a lemezen szinte végig érezhető folkos begyűrűzés az az elem, amely kimozdítja a The Sea-t a szorosan vett kereskedelmi termék kategóriájából, és egy hihető, befogadható mélységekkel bíró albummá teszi azt.
Kicsit fura is, hogy míg az első lemez cím nélkül (Corinne Bailey Rae) kerülhetett a birtokunkba nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a dalszerző-énekes bemutatkozásának őszinteségét és fontosságát hangsúlyozza, a The Sea sokkal többet és értelmesebben mesél Corinne-ról, aki a körülmények miatt persze ha akarna sem tudna kevesebbet tenni magából a lemezre.
Bár az album nagy részét az érthető szomorúság hatja át, a dalok nem tolakodnak, és úgy képesek átadni a hordozott üzenetet, hogy nem húzzák rá a halál közelségének fekete lepedőjét az élményre.
Az olyan tempósabb dalok, mint a Paris Nights/New York Mornings vagy a határozott Paper Dolls időnként még ki is emelnek a befelé forduló, de nem letargikus környezetből.
Az Are You Here kérdőjel nélküli kérdése adja meg az alaphangot: a közelmúlt gyászának, a továbblépni tudásnak és a tragédia még mindig éles emlékképeinek hangulatait mossa össze a trópusi és szubtrópusi éghajlatú területekre jellemző tubarózsával. A szöveg ily módon szépen meg is támogatja a gitárral is a folk felé forduló Corinne-t.
Ez a lemezen szinte végig érezhető folkos begyűrűzés az az elem, amely kimozdítja a The Sea-t a szorosan vett kereskedelmi termék kategóriájából, és egy hihető, befogadható mélységekkel bíró albummá teszi azt.
Kicsit fura is, hogy míg az első lemez cím nélkül (Corinne Bailey Rae) kerülhetett a birtokunkba nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a dalszerző-énekes bemutatkozásának őszinteségét és fontosságát hangsúlyozza, a The Sea sokkal többet és értelmesebben mesél Corinne-ról, aki a körülmények miatt persze ha akarna sem tudna kevesebbet tenni magából a lemezre.
Bár az album nagy részét az érthető szomorúság hatja át, a dalok nem tolakodnak, és úgy képesek átadni a hordozott üzenetet, hogy nem húzzák rá a halál közelségének fekete lepedőjét az élményre.
Az olyan tempósabb dalok, mint a Paris Nights/New York Mornings vagy a határozott Paper Dolls időnként még ki is emelnek a befelé forduló, de nem letargikus környezetből.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek