Hungarockandroll, hangzik a kreált cím, amely magában foglalja Király véleményét a feje tetejére állt hazai közéletről, amikor összemosódik a fehér a feketével, a jó a rosszal, az igen a nemmel, és célként fogalmazódik meg az elbizonytalanítás.
Király legújabb kiállítási anyaga lehet hagyománytisztelet; de felfoghatjuk egy szókimondó művész ironikus kritikai attitűdjének is a magyarság kultúrköréből vett ikonok képzőművészeti feldolgozását. A hatökrös szekér és a csikóskalap a párolgó pálinka gőzében egy felvállalt magyar életérzés színtelen lenyomataiként jelennek meg a galéria terében, mintha egy korai Jancsó-film storyboardjának részleteit látnánk.
A monokróm festmények és a feketére „fújt” objektek a semlegességre hívják fel a figyelmet. Egy művésznek nem kell se vörösnek, se narancssárgának lennie ahhoz, hogy kifejezze véleményét, sőt, így minden látogató a maga honi érzéseinek megfelelően döntheti el hovatartozását, mert „magyar az, aki magyarnak vallja magát”.
A monokróm festmények és a feketére „fújt” objektek a semlegességre hívják fel a figyelmet. Egy művésznek nem kell se vörösnek, se narancssárgának lennie ahhoz, hogy kifejezze véleményét, sőt, így minden látogató a maga honi érzéseinek megfelelően döntheti el hovatartozását, mert „magyar az, aki magyarnak vallja magát”.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek