Ryan Teddert az Isten is zenésznek szánta. A muzsikus papa és a tanítónéni mama már idejekorán gondoskodtak arról, hogy a kis Ryan minél közelebbi kapcsolatot ápoljon a hangokkal. Egy anekdota szerint apuka mindenféle nyalánkságokat rejtett a zongorába, hogy a srácot rábírja a klimpírozásra. Az üzlet bejött. Ryan később, az Oklahomai egyetem abszolválása után összetrombitálta régi haverjait, és egy-két kanyar után tető alá hozta velük a OneRepbulic-ot.
Egy rövid ideig semmi, aztán annál több. Felfigyelt rá illetve rájuk Timbaland guru, akivel emberünk aztán jónéhány listabefutót is generált. A debütre azonban 2007-ig kellett várni. A Coldpaly-re, a U2-ra és a The Fray-re egyaránt mutató Dreaming Out Loud szép sikereket ért el, köszönhetően az Apologize-nak, melynek remixe még Timbaland 2007-es Shock Value című korongjára is felkéredzkedett. Tedder ekkor már olyan slágerek nagynevű producere volt, mint a Leona Lewis-féle Bleeding Love, noteszében pedig ott lapult Lupe Fiasco vagy épp Rihanna mobilszáma is.
Az idén megjelent Waking Up-on nem találsz fogást, amennyiben persze bírod a Maroon 5 fémjelezte habkönnyű rádióbarát popot, ami popnak rock, rocknak pop, indie-nek pedig egyik sem. Ha viszolyogsz tőle, akkor menthetetlenül végigásítozod majd a kissé túlvezérlet, túl sok produceri okoskodást felvonultató korongot. Pedig majd minden számban van olyan megoldás, melytől szimpatikus lehet az áru.
A nyitó Made For You r&b-s alapokat vegyít a Muse-tól átörökített zongorafutamokkal és vaskos vonósjelenléttel. A gyermekkórussal nyitó, Hammond-orgonás All The Right Moves olyan, mintha a t.A.T.u. All The Things She Said-jének editált verziója lenne. A vonósnégyessel ringató Secrets nagyepikába hajlik, míg az Everybody Loves Me egyszerre hozza Beck Loserének hiphop barkács-blues-át, a Red Hot Chili Peppers Give It Away-ének funkját és Bono nyafizását.
A Good Life-ot bármelyik borotvált mellkasú fiúcsapat elbájologhatta volna a kilencvenes években, míg az All This Time zongorás meghatását nyilván Chris Martin szánta hites nejének. A címadót egy az egyben a The Edge által tökélyre fejlesztett sound űzi előre, hogy aztán végül nagyzenekari cukormáz vonja be. A Waking Up kellemes ébredést garantál mindazoknak, akik a rakenrolltól csupán kellemes ébredést várnak.
Egy rövid ideig semmi, aztán annál több. Felfigyelt rá illetve rájuk Timbaland guru, akivel emberünk aztán jónéhány listabefutót is generált. A debütre azonban 2007-ig kellett várni. A Coldpaly-re, a U2-ra és a The Fray-re egyaránt mutató Dreaming Out Loud szép sikereket ért el, köszönhetően az Apologize-nak, melynek remixe még Timbaland 2007-es Shock Value című korongjára is felkéredzkedett. Tedder ekkor már olyan slágerek nagynevű producere volt, mint a Leona Lewis-féle Bleeding Love, noteszében pedig ott lapult Lupe Fiasco vagy épp Rihanna mobilszáma is.
Az idén megjelent Waking Up-on nem találsz fogást, amennyiben persze bírod a Maroon 5 fémjelezte habkönnyű rádióbarát popot, ami popnak rock, rocknak pop, indie-nek pedig egyik sem. Ha viszolyogsz tőle, akkor menthetetlenül végigásítozod majd a kissé túlvezérlet, túl sok produceri okoskodást felvonultató korongot. Pedig majd minden számban van olyan megoldás, melytől szimpatikus lehet az áru.
A nyitó Made For You r&b-s alapokat vegyít a Muse-tól átörökített zongorafutamokkal és vaskos vonósjelenléttel. A gyermekkórussal nyitó, Hammond-orgonás All The Right Moves olyan, mintha a t.A.T.u. All The Things She Said-jének editált verziója lenne. A vonósnégyessel ringató Secrets nagyepikába hajlik, míg az Everybody Loves Me egyszerre hozza Beck Loserének hiphop barkács-blues-át, a Red Hot Chili Peppers Give It Away-ének funkját és Bono nyafizását.
A Good Life-ot bármelyik borotvált mellkasú fiúcsapat elbájologhatta volna a kilencvenes években, míg az All This Time zongorás meghatását nyilván Chris Martin szánta hites nejének. A címadót egy az egyben a The Edge által tökélyre fejlesztett sound űzi előre, hogy aztán végül nagyzenekari cukormáz vonja be. A Waking Up kellemes ébredést garantál mindazoknak, akik a rakenrolltól csupán kellemes ébredést várnak.
Linkek
Kapcsolódó cikkek
A Letz Zep a tribute zenekarok közül az, amelyik a kritikák és a rajongók szerint is a leghitelesebben adja vissza a Led Zeppelin egyedülálló stílusát és életérzését.
