A 30 Seconds To Mars főszereplője, Jared Leto polgári foglakozása filmszínész (Rekviem egy álomért, Amerikai Psycho, Harcosok Klubja, Pánikszoba stb.). Mr. Leto ezzel együtt nem gyúrt rá Hollywoodra. Nem címkézte fel bandáját saját nevével, nem korteskedett, csak hagyta, hogy a közönség és a kritika eldöntse, megveszi-e őket vagy sem. Nos, a közönség megevette, a kritika azonban elverte rajtuk a port.
 
A 30 Seconds To Mars a mai pop talán egyik legellentmondásosabb bandája. Egyfelől ott a transzba esett, masszív rajongótábor, másfelől a vájt fülűek kéjes örömmel hordják le őket a sárga földig. Az igazság persze ezúttal is odaát van. A 30 Seconds To Mars ajánlata ugyanis egy tisztességes, ugyanakkor középutas rakenroll teljesítmény. Sok szélsőértékkel, épp ezért szélsőértékek nélkül.
 
Az első, Bob Ezrin (többek között: Pink Floyd) megmondásával készült lemezre még nem haraptak rá a tömegek, nem úgy a 2005-ben kiadott Josh Abraham (Linkin Park, Velvet Revolver) által igazgatott A Beautiful Lie-ra, ami az USA-ban platina lett. Tényleg csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a mindenható Rolling Stone vagy a nemkülönben megmondó allmusic.com tisztességgel legyalázta a korongot, bár az is igaz, hogy az MTV-től azért kaptak pár díjat érte.

Vonzás és taszítás tehát a 30 Seconds To Mars eddigi története, és gyanítható, hogy az aktuális This Is War sem hoz majd egyensúlyt az erőben. Pedig felemelő, lesújtó, érzelmes és szigorú, minden ponton hatásos, esetleg hatásvadász, vagy egyszerűen csak jól összerakott, amúgy üzletileg. Kommersz-közeli, emóra sztájlisztolt amcsi rádiós (prog)rock.
 
A This Is War Sandokan-borítóját Jaredék állítólag vagy 2000, a rajongók által beküldött kép közül választották ki. A hangzót Bonoék terelgetői, Flood és Steve Lillywhite producelték. Ez persze oda vezetett, hogy az egészségesnél jóval több a U2. Főként a Kings And Queens széles terű effektjeiben és ooáá-s vokálsávjaiban érhető tetten az ír négyes, ja, meg a gitársoundban - szóval mindenütt.

A 100 Suns az egyszerű érzelmek, a Hurricane saját jogon lesz majd sláger, a címadó pedig nyilván azért kerül majd be egy generáció tudatalattijába, mert néhány píárszaki volt olyan élelmes, és jól berakta azt az egyik legsikeresebb PC-játék, a Dragon Age alá. Háború ez, igen, mégpedig kereskedelmi.