A skót Biffy Clyro aktuális forradalma ugyan nem rajzolja át a rakenroll kontinentális térképét, a banda geopolitikai helyzetét azonban tovább erősíti. Az Only Revolutions feltartóztathatatlan. Simon Neil-ék előrenyomulását olyan generálisok vezénylik a hátországból, mint a Nirvana, a Rush vagy épp a Tool.
Neilt is tizenévesen érte utol a grunge, aztán - a kilencvenes évek kellős közepén - összehozta bandáját. Az útkereső években inkább csak nyúlták a Nirvanát, mintsemhogy saját útjukat taposták volna. A Bauhaus vagy épp a The Fall kiadójánál, a Beggars Banquet Records-nál megjelent első három korong nem is kavart túl sok port. Pedig korrekt munka mindegyik, alteros gellert kapott power popból, post-grunge-ból és poszt hardcore-ból kirakott rakenroll.
2007 aztán meghozta a hájpot. A Puzzle című lemeznek nemcsak a Pink Floyd, a Muse és a Mars Volta vizuálfelelőse, Storm Thorgerson által tervezett borítója volt lenyűgöző, de a tartalma is. Monumentális rock, melyben a kirakódarabkák egységes, impozáns hangtájképpé álltak össze. Fokozott volt tehát a várakozás.
Az amerikai író, Mark Z. Danielewski egyik novellájának címét kölcsönző Only Revolutions esszenciális rock album, mely a Biffy Clyro-t csupán azért nem ülteti trónra, mert most épp nincs itt az idejük az esszenciális rock albumoknak. A két tizenéves történetét két szempontból elbeszélő regény nemcsak az album címére, de annak külcsínére is hatott. A borító, melyet ezúttal is a Thorgerson művek készített, azon túl, hogy a Pink Floyd The Division Bell című korongjára, illetve a High Hopes című dal videójának látványvilágára utal, az írás mondanivalóját is vizualizálja. Két lét, egy élet.
A Garth "GGGarth" Richardson-nal (Red Hot Chili Peppers, Rage Against The Machine) elkövetett lemez hemzseg a harapós riffektől. A Biffy Clyro egyszerre melodikus és heavy, egyszerre hat az érzelmekre és a tesztoszteron szintünkre, egyszerre akarja szétroncsolni az agyunkat és felszabadítani a tudatunkat. Komplex, bravúros, matekos, de megfejthető. Experimentális, mint a Tool, progresszív, mint a Rush, dallamos, mint a Muse, néhol túl steril, akárcsak a Foo Fighters, de soha nem annyira teátrális, mint a My Chemical Romance.
A Kapitány és Katona képi világára építő katonás, hangsúlyos fúvósszekciót szerepeltető, monumentálissá dagasztott The Captain, a csendes zongoraakkordozásból nagyterpeszes együtténeklésbe torkolló Mountains, a Kings Of Leon gitársoundját és dinamikáját becsempésző Bubbles (itt penget Josh Homme is) egytől egyig a Biffy Clyro forradalmának közelgő győzelmét hirdetik. A Tool pszichoanalitikus metálját és a Nirvana erőszakos dallamosságát keresztező That Golden Rule pedig el is hozza azt.
2007 aztán meghozta a hájpot. A Puzzle című lemeznek nemcsak a Pink Floyd, a Muse és a Mars Volta vizuálfelelőse, Storm Thorgerson által tervezett borítója volt lenyűgöző, de a tartalma is. Monumentális rock, melyben a kirakódarabkák egységes, impozáns hangtájképpé álltak össze. Fokozott volt tehát a várakozás.
Az amerikai író, Mark Z. Danielewski egyik novellájának címét kölcsönző Only Revolutions esszenciális rock album, mely a Biffy Clyro-t csupán azért nem ülteti trónra, mert most épp nincs itt az idejük az esszenciális rock albumoknak. A két tizenéves történetét két szempontból elbeszélő regény nemcsak az album címére, de annak külcsínére is hatott. A borító, melyet ezúttal is a Thorgerson művek készített, azon túl, hogy a Pink Floyd The Division Bell című korongjára, illetve a High Hopes című dal videójának látványvilágára utal, az írás mondanivalóját is vizualizálja. Két lét, egy élet.
A Garth "GGGarth" Richardson-nal (Red Hot Chili Peppers, Rage Against The Machine) elkövetett lemez hemzseg a harapós riffektől. A Biffy Clyro egyszerre melodikus és heavy, egyszerre hat az érzelmekre és a tesztoszteron szintünkre, egyszerre akarja szétroncsolni az agyunkat és felszabadítani a tudatunkat. Komplex, bravúros, matekos, de megfejthető. Experimentális, mint a Tool, progresszív, mint a Rush, dallamos, mint a Muse, néhol túl steril, akárcsak a Foo Fighters, de soha nem annyira teátrális, mint a My Chemical Romance.
A Kapitány és Katona képi világára építő katonás, hangsúlyos fúvósszekciót szerepeltető, monumentálissá dagasztott The Captain, a csendes zongoraakkordozásból nagyterpeszes együtténeklésbe torkolló Mountains, a Kings Of Leon gitársoundját és dinamikáját becsempésző Bubbles (itt penget Josh Homme is) egytől egyig a Biffy Clyro forradalmának közelgő győzelmét hirdetik. A Tool pszichoanalitikus metálját és a Nirvana erőszakos dallamosságát keresztező That Golden Rule pedig el is hozza azt.
Linkek
Kapcsolódó cikkek
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek



