- Hogyan született meg Az irányítás határainak ötlete? 
 
- Eredetileg egy teljesen eltérő forgatókönyvet írtam, de nem nagyon tudtam rá pénzt szerezni, ráadásul a főszereplővel komoly egyeztetési problémáim adódtak, úgyhogy szépen elraktam a könyvet a fiókomba, és újat kezdtem írni. Elég jól ment a munka, mert tele voltam ötletekkel, és régi tervem volt, hogy Isaach De Bankoléval dolgozzak. A történet pedig azért Spanyolországban játszódik, mert korábban elhatároztam, hogy a madridi Torres Blancas nevű épületben szeretnék egyszer forgatni, azon túl imádom Sevillát, és Dél-Spanyolországhoz is különleges kapocs fűz. 
 
- Milyennek találta a spanyolországi munkát? 
 
- Nagy megkönnyebbülés volt, hogy végre leléphetek az Egyesült Államokból (nevet)! Mindig segít, ha az ember más perspektívából láthatja a dolgokat, ráadásul a stáb is kitűnő volt, tehát jól ment a munka. 
 
- Sok a filmben az improvizáció? 
 
- Abban a tekintetben igen, hogy sokszor találomra választottunk helyszíneket vagy helyben találtunk ki dolgokat. Mivel azonban a filmben szinte nincsenek dialógusok, sok szöveget nem improvizálhattunk, de persze a gesztusok és mimika nyelvén voltak kísérleteink. Ügyeltem arra, hogy mindig legyen esély a változtatásra, hogy legyen tér a történet és a játék növekedéséhez. A forgatások előtti estéken rendszeresen írogattam bele a forgatókönyvbe, a helyi hatások és ötletek segítségével folyamatosan fejlődött a dolog.  
 
- Hogyan írná le az Isaach által játszott „Magányos Férfi” karakterét? 

Nagyítás

 
- Bizonyos értelemben egy Richard Stark álnevű író Parker nevezetű karaktere ihlette a figurát, mert bár mostanában nem olvastam ezeket a regényeket, régen sokat forgattam őket. Egyébként a Point Blank című Boorman-film is Parkerről szól, ott Lee Marvin játssza a kemény legényt. Ez egy nagyon precíz figura, semmi apróság sem vonja el a figyelmét, mert bár a bűn világában él, mégsem lehet őt nőkkel, piával vagy bulizással lekenyerezni. Ez az egyik összetevője; a másik pedig maga Isaach személye: korábban már háromszor dolgoztunk együtt, és nagyon szeretem azt a képességét, hogy kevéssel nagyon sokat meg tud oldani. Imádom például vizsgálni az arcát, a járását, és jó munka volt vele közösen kitalálni a karakterét. 
 
- Az említett Boorman-film komoly hatással volt Az irányítás határaira? Mert bár az előbbi egy szimpla bosszúfilm, sokan metafizikai mondanivalót véltek felfedezni benne. 
 
- Természetesen, hiszen az én filmemnek is van egyfajta transzszerű vetülete, aminek a kialakításában szerepe van annak, hogy a Point Blank egyes stílusjegyeit kölcsönvettük. Elsősorban azt idéztük meg, hogy minden beállítás nagyon erősen komponált, és sok a visszatükröződő felület, ami a külsők és belsők viszonylatában kissé elbizonytalaníthatja a nézőt. Nem utánoztuk tehát ezeket a technikákat, hanem hagytuk, hogy megtermékenyítőleg hassanak ránk. Tartalmilag ugyanakkor teljesen más történetről van szó, hiszen Az irányítás határai nem bosszúfilm, pontosabban távol áll ettől a fajta hagyománytól. 
 

Isaach De Bankolé 

- Ugyanakkor úgy tűnik, Ön vonzódik az egy ember-egy küldetés típusú történetekhez, mert a Broken Flowers - Hervadó virágok és a Szellemkutya esetében is ilyesmiről van szó. 
 
- Igen, de azt hiszem, engem nem is annyira a küldetés, mint inkább az utazás érdekel. Szeretem, ha mozognak, helyet változtatnak, ballagnak és baktatnak a hőseim, ha olyan tájakra és helyekre jutnak, amik idegenek számukra. Tehát az út fontosabb a küldetésnél, és lám: legújabb filmemben is csak azért teljesít végül a főhős egy megbízatást, mert így kívánja meg a dramaturgiai hagyomány. Számomra azonban a film lelke ott lapul, amikor a hősöm vár, figyel, tájékozódik – nekem nem a cselekmény a lényeg, hanem a cselekmény útját kikövező apróságok. 
 
- A történetben a Magányos Férfi következetesen két presszókávét rendel mindenhol. Igaz az a pletyka, hogy Isaachnak az életben is ez a mániája? 
 
- Igen, ezt a szokást már egészen korán ellestem tőle. 1984 óta ismerjük egymást, és emlékszem, valamikor akkoriban rendelt egyszer két szimplát, de nagyon mérges lett, amikor a pincér egy duplát hozott ki neki. El is magyarázta, hogy a dolog tulajdonképpen a kávék hőmérséklete miatt fontos, de ezt az érvelést kihagytam a filmből, mert nem passzolt a figurához, ő ugyanis egy csendes, visszafogott, megbúvó karakter. Mindenesetre a kávétéma nagyon kapóra jött, mert kellett a történetbe valami vizuális kód, ami fontos része a találkozásainak az ügyfeleivel. Úgy tűnik, jó választás volt.  
 
- Mit üzen a magyar nézőknek? 
 
- Sose a pincérnek higgyenek, hanem saját megérzéseiknek. Ne hagyják, hogy mások befolyásolják szokásaikat, és persze nézzék meg a filmemet! 
 

további interjúk