Tíz évvel ezelőtt (pontosabban van az már tizenegy is) az Air letett egy bizonyos Moon Safari című albumot, mely egyszerre volt retro és futurista, csillogóan modern és avitt. Dunckel és Godin hallhatóan a Moog szintik imádatában éltek, száműzték a digi cuccokat és a hangot ódon csöves erősítőkön szűrték át. A tea vagy épp kávé mellé illő chillout nagyon sokaknak bejött. Mamák, papák, lányaik, fiaik, mindenki oda meg vissza volt az Airért. A duó pedig sütkérezett a sikerben.
 
A korongot egyébként tényleg muszáj meghallgatnod, mielőtt meghalsz, már csak azért is, hogy tudd, milyen muzsika szól majd az égi kávéházban, miközben a prófétákkal kvaterkázol, netán a teremtéselmélettel mulatod a nem létező időd. Mert az Airt hallgatva megáll az idő. A percek óráknak tűnnek, és fordítva - minden relatív lesz. Csak az érzés marad. A tiszta érzés, hogy élni márpedig egész jó dolog.
 
Az Air erről (is) szól, az életre való biccentésről, az összekacsintásról és összetartozásról, a félmosolyokról, az érintésekről, a nyári záporokról, a takaró alatt átlustálkodott téli szombat délutánokról. Mindez elektroakusztikus kis dalcsodákba csomagolva, érzelmes, narancs vagy barackillatú dalokban felmondva. Éteri, leheletkönnyű finomságok, melyek nem fekszik meg a gyomrod, bármilyen édesek is. Serge Gainsbourg, Jean Michel Jarre, a Daft Punk és Burt Bacharach együtt dudorásznak itt a Beach Boys-szal és Vangelis-szel.
 
Az Air legutóbb két éve próbált behálózni minket. A Nigel Godrich producerrel készült, ábrándos Pocket Symphony leginkább egy félig csókolt csókhoz volt hasonlítható. Vártuk az érzést, de az érzése nem jött. Most azonban ismét szerelembe estünk, méghozzá menthetetlenül. A Love 2-tól ismét elbódulunk. Grúv és dallam, ártatlanság és szemérmetlenség harmonizálnak.

A nyitó, torzított hangon megszólító Do The Joy sötét űrzene (á la Pink Floyd), némi zongorával bódítva, amolyan Jarre-féle giccs, giccsen innen. A soulos Sing Sang Sang, egy igazi csajos kis semmiség, hajbatúrós, bújós, törleszkedős. A pszichedelikus, blues-os gitárhangot reccsentő, nem kicsit Morcheebás So Light Is Her Footfall pedig leginkább egy sivatagi légyott kísérőzenéje lehetne.