Szmog, nagyváros. Villogó neonfények. Ipari negyed. Zebrák. Megállások, elindulások. Piros, sárga, zöld. Tumultus. Tömeg. Tömegközlekedés. Tömegiszony. Apokalipszis akkor. Aztán ebből a ködből egyszer csak kivált a csönd, és testet öltött: a kilencvenes évek elején tespedő Wild Bunch kollektíva tagjai úgy érezték, fékezni kell, mert nagyon elszaladtunk. Jazzből, reggae-ből, dubból, hiphopból, soulból, filmzenés hangulatokból, vonós hangmintákból, fűből, füstből új alakot formáltak. Triphop, ahogy Andy Pemberton, a Mixmag zsurnalisztája nevezte az új jövevényt.
A '91-es Blue Lines mára már dísztárgy, minden otthon kelléke, alaplemez, mely nélkül elvesznénk a rengetegben. Elegáns, urbánus, kávéházi bambulós. Fájdalmas és boldog, más világból, egy más világról szól. A '94-es Protection, de sokkal inkább a '98-as Mezzanine (melynek eszményi Teardrop című számában az ex-Cocteau Twins-es Liz Fraser dalol) már egy nagyon sötét, mély és depresszív félvilágból küldött jelet, melytől féltünk, mégis vágytunk oda.
Aztán a 2000-es évek elején megtört az ív. A 2003-as 100th Window-n már igazán nem akart benézni egyikünk sem. Pedig bent Sinéad O'Connor várt, mégis valahogy annyira szürke, rideg és elidegenedett volt az egész, hogy hiába invitált Robert '3D' Del Naja az alumíniumfényű fémvilágba, nem éreztük ott jól magunkat. Állandóság, mozdulatlanság és mérhetetlen rosszkedv. Késő volt mindenhez. Ez már Tricky-nek és Mushroomnak is sok volt. Távoztak is. Aztán tétova évek jöttek. Egy kétes helyiértékű filmzenelemez (Danny The Dog), meg egy kollekció, egyetlen új trekkel (Live With Me). Aztán kiábrándult csönd. Majd feltámadás.
A hírek szerint az LP 5-re keresztelt, Damon Albarnt is szerepeltető sorlemezt csak a közeljövőben (jövőre) tolhatjuk be CD-játszónkba, a beharangozó EP azonban már itt van. Négy szám. Kettő remix, kettő új. A borító egy az egyben utal az UNKLE War Stories-ának koverjére, naná, hiszen azt is 3D követte el. A mormogó Splitting The Atom olyan, mintha egy Leonard Cohen-keringőt csupaszítanánk le electro alapokra, aztán megérkezik Horace Andy, hogy soulos-pszichedelikus töltettel reptesse tovább a számot.
A Pray For Rainben a Tv On The Radiós Tunde Adebimpe énekel. Mintha egy Radiohead trekkbe tolnánk bele Bowie-t. Pergő, tompa dobok, lehangolt zongora, gumibasszusok, sután zsongó kütyük a háttérben, aztán a negyedik percben lüktető popba vált a dal, Bonós hajlításokkal és szintetikus cirpegésekkel.
A Guy Garvey (Elbow) közreműködésével felvett Bulletproof Love egy egynemű pumpáló dub-szerűség, mely az űrbe lő ki minket, ahol fanfárokkal várnak az angyalok.
A bugyborékoló, víz alatti Psycheben pedig Tricky egykori oldalbordája, Martina Topley Bird dalol, lágyan, szépen, pihegve.
Egyelőre ennyi. Most megpihenünk, töltekezünk, várunk, mert már nem rohanunk sehova.
A '91-es Blue Lines mára már dísztárgy, minden otthon kelléke, alaplemez, mely nélkül elvesznénk a rengetegben. Elegáns, urbánus, kávéházi bambulós. Fájdalmas és boldog, más világból, egy más világról szól. A '94-es Protection, de sokkal inkább a '98-as Mezzanine (melynek eszményi Teardrop című számában az ex-Cocteau Twins-es Liz Fraser dalol) már egy nagyon sötét, mély és depresszív félvilágból küldött jelet, melytől féltünk, mégis vágytunk oda.
Aztán a 2000-es évek elején megtört az ív. A 2003-as 100th Window-n már igazán nem akart benézni egyikünk sem. Pedig bent Sinéad O'Connor várt, mégis valahogy annyira szürke, rideg és elidegenedett volt az egész, hogy hiába invitált Robert '3D' Del Naja az alumíniumfényű fémvilágba, nem éreztük ott jól magunkat. Állandóság, mozdulatlanság és mérhetetlen rosszkedv. Késő volt mindenhez. Ez már Tricky-nek és Mushroomnak is sok volt. Távoztak is. Aztán tétova évek jöttek. Egy kétes helyiértékű filmzenelemez (Danny The Dog), meg egy kollekció, egyetlen új trekkel (Live With Me). Aztán kiábrándult csönd. Majd feltámadás.
A hírek szerint az LP 5-re keresztelt, Damon Albarnt is szerepeltető sorlemezt csak a közeljövőben (jövőre) tolhatjuk be CD-játszónkba, a beharangozó EP azonban már itt van. Négy szám. Kettő remix, kettő új. A borító egy az egyben utal az UNKLE War Stories-ának koverjére, naná, hiszen azt is 3D követte el. A mormogó Splitting The Atom olyan, mintha egy Leonard Cohen-keringőt csupaszítanánk le electro alapokra, aztán megérkezik Horace Andy, hogy soulos-pszichedelikus töltettel reptesse tovább a számot.
A Pray For Rainben a Tv On The Radiós Tunde Adebimpe énekel. Mintha egy Radiohead trekkbe tolnánk bele Bowie-t. Pergő, tompa dobok, lehangolt zongora, gumibasszusok, sután zsongó kütyük a háttérben, aztán a negyedik percben lüktető popba vált a dal, Bonós hajlításokkal és szintetikus cirpegésekkel.
A Guy Garvey (Elbow) közreműködésével felvett Bulletproof Love egy egynemű pumpáló dub-szerűség, mely az űrbe lő ki minket, ahol fanfárokkal várnak az angyalok.
A bugyborékoló, víz alatti Psycheben pedig Tricky egykori oldalbordája, Martina Topley Bird dalol, lágyan, szépen, pihegve.
Egyelőre ennyi. Most megpihenünk, töltekezünk, várunk, mert már nem rohanunk sehova.
Linkek
Kapcsolódó cikkek
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek