Bizonyára vagyunk egy páran, akik szép emlékként gondolunk vissza Paolo Sorrentino A szerelem következményei című filmjére.
A Giulio Andreotti olasz kereszténydemokrata politikus életéről és munkásságáról mesélő Il divo ugyan nem kevésbé összetett, ám sokkal nehezebb mind átélni, mind kristálytisztán érteni, mint a rendező előző munkáját vagy akár bármely más életrajzi filmet. Néző legyen a talpán ugyanis, aki elejétől a végéig követni tudja a magyarázó inzertekkel, sőt magába a képmezőbe ékelt feliratokkal (mindhiába) megtámogatott cselekményt.
A Julius Caesar után a leggyakrabban csak Giulio Divóként („isteni Gyula”) emlegetett Andreotti 1972 és 1992 között háromszor volt Olaszország miniszterelnöke, és többször foglalt el különböző miniszteri székeket is. Ami miatt azonban a legtöbben ismerhetik a nevét, az a több éven keresztül, 2003-ig húzódó maffiaper, melynek egyik vádlottja volt.
Toni Servillo a felismerhetetlenségig torzítva, karikatúraszerűen jeleníti meg a főhőst, míg a film maga barokkosan túlburjánzik, van, hogy brutális maffia-, van, hogy kosztümös filmre emlékeztet, vegyesen használ klasszikus és modern kísérőzenét, minek köszönhetően az év legbizarrabb filmélményét nyújtja. Mindez adekvát forma a (közel)múlt olaszországi politikai történéseinek ábrázolásához és egy kétarcú figura portréjának megrajzolásához, csak kérdés, hogy a magyar néző fogja-e értékelni (ahogy valószínűleg az olasz mozikban sem szólna nagyot mondjuk egy Kádárról szóló életrajzi darab).
A Julius Caesar után a leggyakrabban csak Giulio Divóként („isteni Gyula”) emlegetett Andreotti 1972 és 1992 között háromszor volt Olaszország miniszterelnöke, és többször foglalt el különböző miniszteri székeket is. Ami miatt azonban a legtöbben ismerhetik a nevét, az a több éven keresztül, 2003-ig húzódó maffiaper, melynek egyik vádlottja volt.
Toni Servillo a felismerhetetlenségig torzítva, karikatúraszerűen jeleníti meg a főhőst, míg a film maga barokkosan túlburjánzik, van, hogy brutális maffia-, van, hogy kosztümös filmre emlékeztet, vegyesen használ klasszikus és modern kísérőzenét, minek köszönhetően az év legbizarrabb filmélményét nyújtja. Mindez adekvát forma a (közel)múlt olaszországi politikai történéseinek ábrázolásához és egy kétarcú figura portréjának megrajzolásához, csak kérdés, hogy a magyar néző fogja-e értékelni (ahogy valószínűleg az olasz mozikban sem szólna nagyot mondjuk egy Kádárról szóló életrajzi darab).
Il divo
francia-olasz filmdráma, 110 perc, 2008
A legendás olasz kereszténydemokrata politikus és egykori kormányfő, Giulio Andreotti maffiakötödésekkel színesített politikai karrierjének története.
rendező:
Bemutató: 2009. augusztus 27.
Linkek
Kapcsolódó cikkek
1 komment|Szólj hozzá!
Aki olvasta John Dickie Cosa Nostra című könyvét könnyebben megérti a filmet. Ajánlom továbbá a könyvet mindenkinek, aki a maffia története iránt érdeklődik. Emiatt én egy kicsit magasbb pontszámot adnék a filmnek.
H.V.
|
2009-09-18 19:03:26
Új hozzászólás
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek