Mondanom sem kell, hogy ő is miskolci születésű, ő is műszaki végzettségű (vegyésztechnikus egészen pontosan), de nem tartom valószínűnek, hogy túlzottan elmélyült volna a vegyületek - egyébként varázslatos - világában, hiszen már akkor is zongorázni tanult, Pesten Gosztonyi Jánostól. 1970-ben felfedezte őt a nagy Bergendy István, bevette zenekarába, és innentől nem volt megállás.
Tudni kell, hogy akkoriban a Bergendy minden hétvégén játszott az E-klubban, esténként több ezer ember előtt, és Demjén Ferenc azóta sem elégedett meg kisebb közönséggel. 1971-ben már megtöltötték a Kisstadiont, Demjén Ferenc pedig a Jöjj vissza, vándor! című dallal debütált szövegíróként, aminek még most sincs semmi hibája, nem tudott megavasodni, pedig azóta múltak rendesen az évek, és szövegírók is teremtek szépen. Munkássága során írt egy csomó világslágert, de mivel ebbe az országba született, aminek nyelvét meglehetősen kevesen beszélik rajtunk kívül, a világhír elkerülte. Ha valakinek van ideje, és végighallgatja a jelentősebb szerzeményeit 1970-től mostanáig, akkor észreveheti, hogy Demjén tökéletes szinkronban van az angolszász zenével, semmi lemaradás, semmi kullogás. Angol nyelvterületen harmadtehetségek csináltak fényes karriert, valaki az ő képességeivel már régen megvásárolta volna magának Új-Zélandot és Skóciát, majd röhögve nézné, hogyan botladozik a postás a jogdíjak súlya alatt. Magyarország azonban Magyarország, jók vagyunk a sportban, és Tokaj szőlővesszein, azonban rockzenében nem illet meg minket a nagyhatalmi státusz, ezért is kell megbecsülnünk, amink van, és félretenni belőle télire.
Abban a kivételezett helyzetben vagyok, hogy megvan a Bergendy-összes, és direkt emiatt a cikk miatt meghallgattam. Az a döbbenetes, hogy korántsem a slágerek a legjobb számok, hanem az alig ismert, hibátlanul hangszerelt, dzsesszes elemekkel telepakolt, rafinált szerzemények, amelyek még ma is lejátszhatatlanok lennének egy kereskedelmi rádióban. A Bergendy, Beat ablak, a Hétfő (az első magyar dupla lemez!), az Ötödik sebesség, a Fagypont fölött vagy a Bergendy Jazz mind örökzöld alkotás: hangszerelési bravúrok és finomságok, egészen meglepő zenei megoldások, egyszóval aranybánya - köszönhetően persze a többi Bergendy tagnak is.
A sok alak- és stílusváltozáson átmenő Bergendyből 1976-ban szállt ki Demjén (és a másik zseni, a billentyűszeneszerző Latzin Norbert). Itt jegyezzük meg, hogy a divatra kicsit is érzékeny emberfia nem felejtheti azokat a szűk, rövid bőrnacikat, a combközépig érő fényes csizmákkal, melyekben Rózsi a Bergendy fénykorában nyomult. Egy darabig másoknak, így Katona Klárinak írt remek dalokat, majd kiadott egy szólólemezt, rajta a a szívküldi műsorok all time favoritjával, a Mikor elindul a vonat című MÁV indulóval. De ekkor még ragaszkodott Demjén a csapatépítéshez, s három tehetséges kollégával (Menyhárt, Lerch és Herpai) összehozta a V'Moto-Rock névre hallgató szupergrupot, ami egészen a nyolcvanas évek végéig kitartott, egészen pontosan 1988-ig. A széthullást követően Demjén Ferenc már nem vacakolt többet a zenekarosdival, szólókarrierbe kezdett, s ami azóta történt, fáklyásmenet, virágeső. Kiadott vagy húsz saját lemezt, rajtuk slágerek tucatjaival, majd minden évben megtöltötte a Sportcsarnokot, keresztül-kasul végig koncertezte az országot. Most már komplett női nemzedékek törölgetik a könnyeiket, ha a rádióban felcsendül a jellegzetes hang. Szóval, nincs mese, Demjén Ferencet szeretik. Nem kevesen és nem kicsit.
A három zenei korszak, három eltérő vonalat képvisel, de összetartják az életművet a slágerek és Demjén Ferenc hangja. A Bergendy beatzenekar volt, erős funky és dzsessz beütésekkel, a V'Moto-Rock erőteljesebb elektronikus úton nyomult, visszaszorult a dzsessz (amit egyébként sem ő képviselt a Bergendyben), és jöttek a rockosabb dalok, köszönhetően Menyhárt Jánosnak. Majd a szólókorszakban ismét előkerültek a nagyívű, levegős hangszerelések.
Már a szólókarrier során is annyi nagylemez született, hogy másnak egy életműre elég. Demjén Ferenc információs oldalán arról nyilatkozik, hogy ötszázhetven-valahány dalhoz van köze, amikkel azért elég nagy bajban lehettek a rajongók a nagy kapacitású mp3-lejátszók feltalálása előtt. Bár hozzátenném, hogy én a Demjén Ferenc fanokat mindig is lemezjátszó mellett képzeltem el, sercegéssel, A oldallal, B oldallal, ahogy megfordítják a megfelelő időben a lemezt, majd visszaülnek valami öblös, kopott fotelbe és révült tekintettel néznek maguk elé, míg a tű le nem fut a barázdáról és karcog csöndesen.
Abban a kivételezett helyzetben vagyok, hogy megvan a Bergendy-összes, és direkt emiatt a cikk miatt meghallgattam. Az a döbbenetes, hogy korántsem a slágerek a legjobb számok, hanem az alig ismert, hibátlanul hangszerelt, dzsesszes elemekkel telepakolt, rafinált szerzemények, amelyek még ma is lejátszhatatlanok lennének egy kereskedelmi rádióban. A Bergendy, Beat ablak, a Hétfő (az első magyar dupla lemez!), az Ötödik sebesség, a Fagypont fölött vagy a Bergendy Jazz mind örökzöld alkotás: hangszerelési bravúrok és finomságok, egészen meglepő zenei megoldások, egyszóval aranybánya - köszönhetően persze a többi Bergendy tagnak is.
A sok alak- és stílusváltozáson átmenő Bergendyből 1976-ban szállt ki Demjén (és a másik zseni, a billentyűszeneszerző Latzin Norbert). Itt jegyezzük meg, hogy a divatra kicsit is érzékeny emberfia nem felejtheti azokat a szűk, rövid bőrnacikat, a combközépig érő fényes csizmákkal, melyekben Rózsi a Bergendy fénykorában nyomult. Egy darabig másoknak, így Katona Klárinak írt remek dalokat, majd kiadott egy szólólemezt, rajta a a szívküldi műsorok all time favoritjával, a Mikor elindul a vonat című MÁV indulóval. De ekkor még ragaszkodott Demjén a csapatépítéshez, s három tehetséges kollégával (Menyhárt, Lerch és Herpai) összehozta a V'Moto-Rock névre hallgató szupergrupot, ami egészen a nyolcvanas évek végéig kitartott, egészen pontosan 1988-ig. A széthullást követően Demjén Ferenc már nem vacakolt többet a zenekarosdival, szólókarrierbe kezdett, s ami azóta történt, fáklyásmenet, virágeső. Kiadott vagy húsz saját lemezt, rajtuk slágerek tucatjaival, majd minden évben megtöltötte a Sportcsarnokot, keresztül-kasul végig koncertezte az országot. Most már komplett női nemzedékek törölgetik a könnyeiket, ha a rádióban felcsendül a jellegzetes hang. Szóval, nincs mese, Demjén Ferencet szeretik. Nem kevesen és nem kicsit.
A három zenei korszak, három eltérő vonalat képvisel, de összetartják az életművet a slágerek és Demjén Ferenc hangja. A Bergendy beatzenekar volt, erős funky és dzsessz beütésekkel, a V'Moto-Rock erőteljesebb elektronikus úton nyomult, visszaszorult a dzsessz (amit egyébként sem ő képviselt a Bergendyben), és jöttek a rockosabb dalok, köszönhetően Menyhárt Jánosnak. Majd a szólókorszakban ismét előkerültek a nagyívű, levegős hangszerelések.
Már a szólókarrier során is annyi nagylemez született, hogy másnak egy életműre elég. Demjén Ferenc információs oldalán arról nyilatkozik, hogy ötszázhetven-valahány dalhoz van köze, amikkel azért elég nagy bajban lehettek a rajongók a nagy kapacitású mp3-lejátszók feltalálása előtt. Bár hozzátenném, hogy én a Demjén Ferenc fanokat mindig is lemezjátszó mellett képzeltem el, sercegéssel, A oldallal, B oldallal, ahogy megfordítják a megfelelő időben a lemezt, majd visszaülnek valami öblös, kopott fotelbe és révült tekintettel néznek maguk elé, míg a tű le nem fut a barázdáról és karcog csöndesen.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek