A filmzenealbumot a pankráció "szellemiségével" leginkább rokon műfaj uralja, az előadók elsősorban a nyolcvanas évek rock/metál előadói közül kerültek ki.
 
A lemezt a Quiet Riot nyitja Bang Your Head (Metal Health) című szerzeményük 2006-os verziójával, mely az újrafelvétel dacára is olyan, akár egy rendőrségi gázgránát: lejárt szavatossága ellenére is képes könnyeket csalni az ember szemébe. A Cinderella glamrock balladája szintén nosztalgikus emlékeket ébreszthet bennünk azokból az időkből, mikor a férfimeddőség sokkal inkább volt visszavezethető a párducmintás cicanadrágra, mintsem a génkezelt élelmiszerekre.
 
A Firehouse, a Slaughter egy-egy átlagosnak mondható hajszobrászati glam szerzeménnyel képviselteti magát, ám a Ratt I'm Insane című száma még huszonöt év távlatából is képes az ördögvilla motívum demonstrálására késztetni a hallgatót. A Rhino Bucket Welcome To Hellje szintén lelkesedésre adna okot, ha nem lennénk tudatában, hogy Angus Young sydney-i lakos számtalan alkalommal megírta és - jóval húzósabb formában - interpretálta ezt a dalt.
 
Az amerikai mellett a német rock színtér két neves előadója is felbukkan: az Accept Balls To The Walls című leghíresebb slágerével, míg a Scorpions a korántsem tipikus Animal Magnetismmel próbálja feledtetni a Dschinghis Khan nyolvanas évekbeli kvázi háborús bűneit.
 
Az albumon két bizarr kakukktojás is található: Solomon - aki joggal nyerhetné el a keleti part válasza Ogli G-re titulust - szerzeménye a legnagyobb jóindulattal is csupán harmadvonalas R&B-hiphopként definiálható, továbbá Birdman és Lil' Wayne közös felvétele is kiváló alkalmat biztosít a skip gomb szakszerű használatának elsajátítására.