Murdoch-tól még csak véletlenül sem számítottunk csiricsáré musicalre, így a 2004 óta készülő mű nem is okoz csalódást. Meglepetést is csak azzal, hogy az inkább korai Belle And Sebastian-időket idéző hangulatú dalokat ezúttal főleg női hangok tolmácsolják, illetve azzal, hogy néha felbukkan egy-egy röpke akusztikus dzsesszes betét, na és persze a nagyzenekari körítés szintén hangsúlyosabb az anyazenekartól megszokottnál. A lemez történetének kiindulópontja az volt, hogy Murdoch néhány szerzeményéről határozottan érezte, hogy bizonyos karakterekhez kötődnek, női éneket kívánnak – és nem a zenekarával kell előadnia azokat (persze a hangszeres részek felvételéhez segítségül hívta a B&S magját ezekben a dalokban is). Öt év alatt összefűzött belőlük hát egy visszafogott történetre valót, keresett és talált is hozzájuk tehetséges, többnyire kezdő énekesnőket (az ír Catherine Ireton a fő – és nagyon meggyőző – énekhang, mellette Brittany Stallings, Dina Bankole, Anna Miles, Celia Garcia és a német Alex Klobouk szerepelnek a projektben). A 2008-ban rögzített dalokból most 2009-ben megjelent egy „filmzenelemez”, 2010-ben pedig a tervek szerint maga film is elkészül a dalok köré szőtt történetből – bár e különleges indie musical konkrét sztorijából, melynek egy pszichiátriát megjárt Eve nevű lány a főszereplője, egyelőre még kevés hámozható ki. (A lemezre került 14 dal ráadásul nem is az összes, szó van például már egy további öt számot tartalmazó limitált példányszámú 10 inch-es EP-ről is, Murdoch pedig egy rajongói kérésre válaszolva így fogalmaz a projekt honlapján: „a God Help The Girl a God Help The Girl első albuma”.) 
 
Maga a zene csak néhány meghallgatás után mutatja meg, hogy több egy Murdoch által csuklóból kirázott dalcsokornál: a szerzemények váza a Belle And Sebastian korai, egyszerűbb dalait idézi, a hangszerelések ugyanakkor a legutóbbi albumok komplexebb megoldásait – mindezekre pedig jön a musical kategóriában kifejezetten finomnak számító nagyzenekari körítés, és persze a bájos, sokféle ének (maga Murdoch viszonylag ritkán áll a mikrofon mögött). A megszokott zenei idézetek ezúttal legtöbbször a hatvanas évek popzenéjéből, azon belül is stílszerűen a girl groupok világából érkeznek, de egyszer még a Rolling Stones-féle Paint It Black is mosolyogtatóan visszaköszön (Musicians, Please Take Heed), és két B&S-szám is átdolgozásra került a legutóbbi albumról (az Act Of The Apostle II, mely nyitódalként funkcionál lerövidített formájában, illetve a Funny Little Frog kislemezsláger, kissé lelassított és drámaibbra vett soul-pop verzióban). A Divine Comedy-frontember Neil Hannon nemcsak a Perfection As A Hipster című duettben tűnik fel korai Scott Walkert idéző énekével, de hangszerelési megoldásaival is közreműködött a lemezen (sőt Catherine Ireton is részt vett a zeneszerzésben Murdoch mellett), míg a másik híres vendéghang, a Smoosh nevű seattle-i indie-pop zenekart alkotó nővérek legidősebbike, a 17 éves Asya két számban is hallható: az I Just Want Your Jeansben egyedül, az A Down And Dusky Blonde című folkos záródalban pedig a többi lánnyal együtt énekel. 
 
A maga megbízhatóan bársonyos világában mindez tökéletes – ugyan a legjobb Belle And Sebastian-albumok minőségéhez nem ér fel, de egyszerűen nem lehet nem szeretni.