A 2003-as The Decline Of British Sea Power albummal feltűnt együttes igazán soha nem tartozott semmilyen trendbe, de még úgy is az új évtized egyik jellemző indie-rock zenekarává tudott válni, hogy mindössze egyetlen végig nívós, egységes színvonalú lemez produkált: a pasztorálhangulatú Open Seasont 2005-ben. A 2008-as Do You Like Rock Music? is tartalmazott emlékezetes dalokat (kiváltképp ilyen volt például a himnikus Waving Flags), de a korábbi ihletett dalstruktúrák ott többnyire már stadion-rockos köpönyegben feszítettek. Ebben alighanem az is szerepet játszhatott, hogy a BSP időközben négytagúra fogyott, ugyanis a billentyűs Eamon 2006-ban kilépett, hogy onnantól már csak – korábban párhuzamosan futtatott – Brakes nevű zenekarára koncentráljon.  
 
A már a kezdetektől állandó közreműködőnek számító Aby Fry hegedűssel és a 2006 óta segédkező Phil Sumner billentyűssel kiegészülve rögzített Man Of Aran filmzene végig instrumentális – a CD leginkább azoknak okozhat örömet, akik bírták a zenekar korai korszakában megjelenő poszt-rock hatásokat. A filmről leválasztva is előbb gondolna a hallgató egy poszt-rock lemezre, mint filmzenére – de az anyag értékét jelzi, hogy poszt-rock albumként is meglepően emlékezetes, simán a középmezőny felső harmadába sorolható (persze a BSP életművében azért érdemes helyén kezelni). 
 
A kétlemezes CD+DVD kiadvány igazi értékét persze a DVD jelenti az 1934-es filmmel, mely ezzel az új filmzenével valószínűleg minden korábbinál nagyobb tömeghez lesz képes eljutni. Bár a Man Of Aranból már megjelent 2003-ban egy nívós kétlemezes DVD-kiadvány, az alighanem csak a filmtörténészekhez és az igazi fanatikusokhoz jutott el (pedig Flaherty cseppet sem ismeretlen rendező: nevéhez fűződik az egyik legelső legendás dokumentumfilm, az 1922-es Nanuk, az eszkimó). Az arani ember, mely az 1934-es Velencei Filmfesztiválon elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó nagydíjat, az Írország nyugati partjainál, Galway-től mintegy 30 kilométernyire fekvő Aran-szigeteken játszódik: dokumentarista játékfilm, mely a kopár szigetek embereinek az elemekkel való mindennapi küzdelmét mutatja be bámulatos érzékletességgel. A dokumentumfilmhez közelebb álló mű fő motívumát az élelem beszerzése jelenti, dramaturgiai csúcspontján egy cápa elejtésének heroikus vállakozása látható. Akik bírják a naturalista dokumentumfilmeket, azoknak nagyon erősen ajánlott mű – a filmhez nevével is passzoló British Sea Power zenéje minden tolakodás nélkül segít is közel hozni ezt az archaikus fekete-fehér valóságot. 
 
A filmet megnézhetjük a zenekar stúdióban rögzített filmzenéjével (sztereóban és 5.1-es hangrendszeren is), továbbá az első nyilvános bemutatón – a 2008-as edinburghi fesztiválon – rögzített koncertverzióval (szintén sztereóban és 5.1-ben), valamint egy alternatív minimalista filmzenével, mely a zenekarvezető Yan szólóelőadásában hallható (kár, hogy a DVD-re nem került fel az eredeti – a filmzenékben jártas Radiohead-gitáros Jonnny Greenwood névrokonának, egy bizonyos John Greenwoodnak köszönhető – aláfestő zene, pedig érdekes lett volna összevetni a BSP-tagok szerzeményeivel).