A tavalyi Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a valóság és a valósághű ábrázolás volt a nyerő: a mustra nagydíját a hazánkban nemrégiben szintén bemutatott Gomorra nyerte, az Arany Pálma Az osztályé lett.
Míg az olasz maffiafilmben a mocskos rögrealizmus jelenik meg, addig Laurent Cantet munkája egyértelműen dokumentarista alkotás, sőt dokumentum-játékfilm, hiszen a benne megjelenő hősök, tanárok és diákok jórészt saját magukat alakítják. Egy szegényebb, főleg bevándorlók lakta párizsi kerület középiskolájában járunk, ahol egy egész tanévet követhetünk végig a François nevű fiatal, szimpatikus osztályfőnökkel - aki egy kicsit a Kés/alatt Troy doktorát alakító Julian McMahonra emlékeztet - és meglehetősen problémás diákjaival.
A rendkívül igazinak, szinte rekonstruáltnak tetsző jelenetekben egy tucat 15 évest ismerünk meg, akik származásukra és bőrszínükre való tekintettel igen sokfélék (arab országokból, Afrikából és Kínából származó nebulókat egyaránt látunk, a franciák viszont kisebbségben vannak), hozzáállásukat tekintve azonban homogének: nem sok érdeklődést mutatnak a tanórák és a tananyag iránt. François azért átél kisebb sikereket, de többségben vannak a problémák, melyek egy nehezen kezelhető, indulatos tanulóval való összetűzésben csúcsosodnak ki.
Az osztály fent már említett dokumentarizmusa miatt elég kimerítő a néző számára: megtörténhet, hogy sokak már 20 perc után fárasztónak találják, aki viszont rákap az ízére, annak a benne megjelenő „moziigazság” sokat adhat.
A rendkívül igazinak, szinte rekonstruáltnak tetsző jelenetekben egy tucat 15 évest ismerünk meg, akik származásukra és bőrszínükre való tekintettel igen sokfélék (arab országokból, Afrikából és Kínából származó nebulókat egyaránt látunk, a franciák viszont kisebbségben vannak), hozzáállásukat tekintve azonban homogének: nem sok érdeklődést mutatnak a tanórák és a tananyag iránt. François azért átél kisebb sikereket, de többségben vannak a problémák, melyek egy nehezen kezelhető, indulatos tanulóval való összetűzésben csúcsosodnak ki.
Az osztály fent már említett dokumentarizmusa miatt elég kimerítő a néző számára: megtörténhet, hogy sokak már 20 perc után fárasztónak találják, aki viszont rákap az ízére, annak a benne megjelenő „moziigazság” sokat adhat.
Entre les murs
francia filmdráma, 128 perc, 2008
Arany Pálmával díjazott alkotás nagyszerű amatőr szereplőkkel és komoly problémafelvetéssel. Sarkozy nagyot nézhet!
rendező:
Forgalmazza: Másképp Alapítvány
Bemutató: 2009. április 23.
Bemutató: 2009. április 23.
1 komment|Szólj hozzá!
vajon miert kimerito a dokumentarizmus? es mi az a "moziigazsag"?
a film erenye pont az, h nem megoldalndo problemakent lattatja bevandorlast vagy az "erzekeny keruleteket". jo film es cseppet sem faraszto
a film erenye pont az, h nem megoldalndo problemakent lattatja bevandorlast vagy az "erzekeny keruleteket". jo film es cseppet sem faraszto
banlieue
|
2009-04-24 19:24:39
Új hozzászólás
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek