- Jól megvárattatok minket: az új album eredetileg 2008 nyarára lett beígérve, de csak most februárban jelent meg.  
 
- Jó munkához idő kell. Több dolog akadályozta, hogy kijöjjön a lemez. Először Lecsó (Leskovics Gábor – a szerk.) el volt havazva a PUF-lemez miatt, aztán nyáron a fesztiválok miatt nem maradt időnk befejezni, ősszel meg Ambrus (Tövisházi Ambrus producer – a szerk.) nem tudott vele foglalkozni. Másrészt a stúdiómban ez volt az egyik első hangrögzítés, így többször is átalakítottuk a felvételeket. Tanultuk a teret, az akusztikáját... Több egy-két napos etapban vettük fel az anyagot, és sok dalt többször is.  
 
- Az Örökre szívembe zártalak hangzása mennyire hasonlít az első lemezetekre, a Greatest Hits vol. 01. albumra?  
 
- Nagyon büszkék vagyunk az új lemezre. Alapvetően olyan zenéket írtunk, amin felnőttünk, meg amiket hallgattunk, hallgatunk. A daloknak van eleje, közepe, vége, szövege és persze gondos, de jó nyers hangszerelése. Összességében durvább, karcosabb, nyersebb, harsányabb anyagot akartunk. Na, olyan is lett.  
 
- És a viccet félretéve? 
 
- Az első lemezünket általában óhatatlanul is a Kispál és a Borzhoz hasonlították. Ennek annyira nem örültünk. Ennél a mostaninál viszont nagyon szeretnénk, hogy a lemezt hallgatva a Kiscsillag ugorjon be mindenkinek, ahhoz hasonlítgassák. Alapvetően az volt a célunk, hogy egy picit garázs-rockosabb, koszosabb, csörömpölősebb legyen, minél inkább olyan hangzású, amilyen az élő megszólalásunk is.
 
- Légy őszinte: ez még mindig egy hobbizenekar?  
 
- Őszinte leszek: nem változott a helyzet. Természetes, hogy mindig az a fontosabb, amit éppen aktuálisan csinál az ember. Most van a lemez megjelenése, így egyértelműen az elkövetkezendő hónapokban a Kiscsillag lesz előtérben, hiszen lesz egy hatalmas lemezbemutató koncertünk és utána jó pár helyre megyünk koncertezni. Amiért még mindig hobbizenekar a Kiscsillag, az azért van, mert ebben a zenekarban leginkább a gyerekkori álmainkat éljük ki, nem kell halálosan komolyan venni, mi sem vesszük annak. Anno pont a Kispál és a Borznál volt egy olyan tendencia, hogy hirtelen baromira menő lett, és mindenki halálosan komolyan vette. Ez nekem nem annyira tetszett.  
 
- Tényleg, amikor megírsz egy dalt, hogyan dől el, hogy az melyik együtteshez, a Kispál és a Borzhoz vagy a Kiscsillaghoz kerül?  
 
- Jelen pillanatban nagyon egyszerű a válasz, mert nem írok dalokat a Kispál és a Borznak. Az utolsó lemezeknél pont az volt a gond, hogy Kispivel (Kispál András gitárossal – a szerk.) a közös imprók, amikből a zenék születtek, nem működtek valahogy. Azt gondoltam, hogy vissza kell térni a régi módszerhez, de ehhez fontos, hogy Kispi ötleteiből induljunk ki, mert azok a dalok, amiket én hoztam, vagy nem tetszettek neki, vagy ha tetszettek is, nem tudott velük igazán mit csinálni. Nem véletlen, hogy a Csillag vagy fecske sokkal jobban működik a Csík Zenekar feldolgozásában. 
 
- Milyen lesz az Örökre szívembe zártalak lemezbemutató koncertje?  
 
- A legfontosabb egy Kiscsillag-koncerten, hogy jó hangulatban, jól játszunk. Természetesen az első lemezről is fogunk majd zenélni, és lesznek majd meglepetések is, amiket viszont egyértelmű, hogy most nem árulok el.  
 
- A Kiscsillag érdekes színfolt a hazai zenei palettán. Te mit gondolsz a mai magyar zenei színtérről?  
 
- Úgy gondolom, hogy aminek a kilencvenes évek elején meg kellett volna történnie, a könnyűzenei rendszerváltás, nem nagyon történt meg. Akik az uralkodó pozícióban ültek, egy picit megijedtek, aztán szép lassan elfoglalták ugyanazokat a pozíciókat a lemezkiadóknál és a médiában. Mert ugye ők voltak a szakértők. Maradt a mozdulatlan állóvíz, mert nyilvánosság híján egy-egy jobb produkciónak is hét-nyolc évébe telt mire ismertségre vergődött. A Kispállal szerencsénk volt, mert a köztes kegyelmi időszak alatt került előtérbe. Mostanában az mr2 nyitásával érzem azt, hogy talán több magyar zenekar kap lehetőséget. Megindult egy picit valami, reméljük, ez csak az út eleje.