A Gladiátor már születése pillanatában klasszikussá vált, és helyet követelt magának az olyan filmremekek között, mint a Ben Hur vagy a Spartacus - köszönhetően a nagyszerű látványvilágnak és főleg Russel Crowe-nak. Történetünk kezdetén a bölcs és igazságos Marcus Aurelius császár diadalmas germániai hadjárata befejeztének lehetünk tanúi. A germán hordák felett a cézár nagyszerű hadvezére, Maximus arat döntő győzelmet, amely siker a birodalom hősévé emeli. Ezzel azonban kivívja Aurelius fiának, az önző és vad Commodusnak a gyűlöletét. Amikor a császár meghal - nem természetes úton -, elérkezik a leszámolás ideje. Bár Maximus ügyességének köszönhetően megmenekül a biztos haláltól, mégis rabszolga lesz belőle.
 
Egy jószemű rabszolga-kereskedő, a volt gladiátor, Proximo vásárolja meg, és a férfiből gladiátort nevel, mégpedig a legjobbat, hiszen katonaként Aurelius hadjáratai alatt megtanulta a kardforgatás minden fortélyát. Így kerül vissza Rómába, ahol minden vágya az, hogy bosszút állhasson a zsarnok új császáron. A megfelelő környezet kialakításához félig újjáépítették a Colosseumot, és Angliában, Máltán és Marokkóban vették fel a legfontosabb részeket, Russel Crowe kiválasztása pedig egy lottó ötössel ér fel a film szempontjából. Crowe-t külseje nem feltétlen predesztinálja az ilyen szerepekre, ám itt éppen ez a jó. Sokkal könnyebben elhisszük neki, hogy csak egy egyszerű, becsületes katona, aki a régi értékekért küzd - és bár ez csak apró részlet, de rövid, pontos mozdulatokból álló, „lényegre törő” küzdőstílusa az, ami igazán megkülönbözteti a Gladiátort más kosztümös filmektől. 

Forrás: Est.Tv Magazin