A hírhedt Abu Ghraib börtönben készült, iszonyatos dolgokat ábrázoló fényképek (lásd meztelen emberekből állított, leginkább a náci koncentrációs táborok borzalmait idéző piramis, csuklyával a fején és dróthuzallal a kezében egy dobozon fél lábon álló férfi, különféle szexuális aberrációk, egy többnapos holttest mellett vigyorogva pózoló amerikai katonanő stb.) annak idején bejárták a világ híradóit. Ennek megfelelően a rendező is a képekre helyezi a hangsúlyt dokumentumfilmjében, de megjelennek ezenkívül mobiltelefonnal készített felvételek is – rendkívül hatásosan, oly módon, hogy a képernyőn is csak egy mobiltelefon méretű nyíláson keresztül látjuk a történteket. 
 
És hiába ismerjük már mindezt, továbbra is megdöbbentő az, amit látunk, és még sokkal megdöbbentőbb az a hozzáállás, amivel a megszólalók (akiket a hagyományos „beszélő fejes” megoldással mutatnak be a nézőnek) védik magukat. A borzalmas, embertelen tetteket elkövető, még mindig fiatal tisztek és beosztottak egyszerűen fel sem fogják, miért rossz az, amit csináltak (egyikük jellemzően például azzal védekezik, hogy mivel nem volt áram abban a vezetékben, amit a csuklyával letakart férfinak kellett hosszú órákig fél lábon állva tartania, így ez nem minősül kínzásnak, hiszen ők nem bántották az illetőt). 
 
A Parancsra tettük címmel (eredetileg: Standard Operating Procedure, ami körülbelül annyit tesz, mint „szolgálati szabályzat”) az alkotók arra utalnak, hogy az Abu Ghraibban dolgozó katonai rendőrök és fegyőrök engedélyt kaptak arra, hogy bármit megtehetnek az iraki foglyokkal, de azokra a válogatott, Bosch-képekkel vetélkedő borzalmakra valószínűleg még ők sem számítottak, hiszen a magasabb szinten tanyázó parancsnokok vélhetően a kínzások és bántalmazások fokára (és az ezekkel kicsikarható konkrét eredményekre) céloztak buzdításukkal, nem pedig a válogatott megalázások perverziójának mértékére. 
 
Emiatt meglehetősen vitatható az a rendezői attitűd, ami már a címből is sejthető és maga a film csak még jobban kiemeli: mivel nem a végül több éves börtönbüntetésre ítélt fiatal katonák voltak az egyedüli bűnösök az Abu Ghraib-i incidensekben, hanem több, magasabb pozícióban lévő tettes is volt (például akik halálra kínoztak egyes rabokat), akik viszont megúszták a felelősségre vonást, így mintha az előbbiek bűnét Morris enyhébbnek találná és némileg felmentené vagy legalábbis sajnáltatná őket. 
 
Talán ezért hozta a rendező azt az elhibázott döntést, hogy teljesen kihagyta a filmből azt a megszólalót, egy szintén fiatal, rangban nem túl magasan álló katonát, aki végül nem állt be a sorba (sem a csendben maradókéba, sem az elkövetőkébe), hanem értesítette a történtekről feletteseit (érdekes módon a kimaradt jelenetek közt már megjelennek ennek a kulcsfontosságú személynek a nyilatkozatai). Pedig a Parancsra tettük szerencsétlenségére van összehasonlítási alapunk, hiszen az HBO 2007-ben készült dokuja, az Abu Ghraib kísértetei sokkal nagyobb sikerrel kezeli ezt a problémát, és nemcsak a bűnösöket leleplező katonát, de néhány iraki foglyot is megszólaltat. 7/10 
 
 
Kiadás: 
Angol DD 5.1-es hang, magyar és angol felirat (utóbbi az extrákhoz is jár). Extraként DVD-ajánlók, számtalan kimaradt jelenet (néhány közülük kulcsfontosságú lett volna, lásd fent) és rendezői audiokommentár. 5/10 
 
Standard Operating Procedure, 2008 * 111perc * Fórum Home Entertainment * (18)