- A Sarah Connor Chronicles a Terminátor második részét követő időszakra fókuszál, időutazással, egy női alakot felvevő Terminátorral és természetesen Sarah és John Connorral a főszerepben. Hogy állsz a Terminátor- filmekkel?  
 
- Hogy őszinte legyek, az első rész borzasztóan megrémített, ami nem is csoda, hiszen a film sztorija, hogy valakit egy elmondhatatlan ellenség üldöz, elég könnyen okoz álmatlan éjszakákat bárkinek. De akkor még csak egy kamaszlány voltam, úgyhogy akadt más, ami lekötötte a figyelmemet. 
 
- Hogyan kaptad meg Sarah Connor szerepét?  
 
Lefeküdtem azokkal, akikkel kellett... Jézusom, ez még így viccesen is milyen szörnyen hangzik. Nem, erről szó sincs, az ilyenkor teljesen megszokott szereplőválogatási procedúra zajlott. Négyszer voltam próbafelvételen, több száz másik színésznővel kellett megküzdenem, és vártam, hogy a rendező és a producerek döntsenek. 
 
- Döntöttek és te kaptad a szerepet, akárcsak több brit kollégád (például Hugh Laurie és Anna Friel) mostanság. Mi az oka szerinted annak, hogy egyre több angol színésznél landolnak amerikai tévésorozatbeli szerepek? 
 
- Nem tudom, lehet, hogy olcsóbbak vagyunk. Tényleg fogalmam sincs, miért alakult így. Ha csak az én példámat nézzük, nálam kevésbé Sarah Connor-szerű nőt, egy angolt Yorkshire-ből, keresve sem találhattak volna, és végül mégis engem választottak. Igazság szerint az életben minden az időzítésen múlik, és ennél tovább nem is szoktam azon töprengeni, hogy mi miért történik velem. 
 
- Ha már itt tartunk, miért akartad eljátszani Sarah Connort? 
 
- Jobbkor nem is jöhetett volna ez a lehetőség. A karrierem során eddig inkább filmekre koncentráltam, nem volt túl sok tévés szerepem, részben ezért is csaptam le Sarah Connorra. Egyrészt sokkal több rejlik a karakterében, mint egy filmszerepben, a folytatásos jelleg miatt sokkal jobban ki lehet aknázni a sztorit, és a szereplők is sokkal komplexebbek. Szeretem, hogy annyi minden van benne. Egyedül neveli a fiát, miközben hétről hétre újabb kalandok várnak rá. Tetszik, ahogyan ösztönösen védi a fiát, akit feltétel nélkül szeret, és hogy nem csak John, hanem az egész világ élete múlik rajta, ami persze megrémíti. 
 
- És mi a legrosszabb benne? 
 
- Hogy soha nem nevet. 
 
- Azt tudjuk, milyen volt a Terminátor-filmek Sarah Connorja. Mi a helyzet a sorozattal? 
 
- Egyáltalán nem vagyok egy sci-fi- őrült, de a forgatókönyvek, amiket minden héten megkapunk, borzasztóan izgalmasak és logikusak, miközben a történet világa minden, csak nem logikus. Amit a nézők kapnak, az gyakorlatilag heti egy óra családi dráma, Sarah és a fia, John harca egy normálisabb világért, rengeteg akcióval fűszerezve. Az egész sokkal jobban hasonlít egy filmre, mint egy sorozatra. Nekünk, szereplőknek is olyan ez, mintha egy mozifilmet forgatnánk, nagyon kimerítő, de valószínűleg ebben is rejlik a sikere. 
 

Nagyítás

- Ha jól tudom, éveken át bokszoltál Londonban. Ez, gondolom, jól jött Sarah Connor szerepénél... 
 
- Az túlzás, hogy éveken át, egy évig jártam le egy londoni bokszklubba. Teljesen véletlenül jött az ötlet, elég közel laktam ehhez a legendás helyhez, és egyik nap fogtam magam és lementem. Totálisan rákattantam a dologra, újra- és újra visszamentem edzeni. Két edző dolgozik ott: egy orosz nő, aki mellesleg a legprofibb londoni bokszolók egyike, és egy ex--olimpikon. Az egész nagyon szürreállis volt, hat hónapomba telt, mire bárki is hozzám szólt. A boksz egyáltalán nem a nyers erőről szól -- bár én elég erős és gyors is vagyok --, hanem a koncentrációról, az összpontosításról és a kitartásról. Erre persze bokszolás közben jössz rá. A sorozatban amúgy a legtöbb akciójelenetet tényleg én csinálom, csak az életveszélyeseknél van kaszkadőröm. Ami azért érthető, ha meghalnék, elég nagy bajban lennénk. 
 
- Több, mint másfél évtizede dolgozol színésznőként. Forgattál már Indiában, Norvégiában, Csehországban és Kanadában, csak hogy néhány helyet említsünk. Melyik ország vagy forgatási helyszín a legkedvesebb számodra?  
 
- India, teljesen beleszerettem ebbe az országba. Hihetetlen hely, végtelenül lenyűgöző. Még ha tízezerszer is jártál ott, akkor sem ismerheted ki teljesen.  
 
- A Maugli, a dzsungel fiát forgattad ott 1994-ben. Azóta jártál ott? 
 
- Igen, időről időre oda kell utaznom, mert hiányzik. Ráébreszt arra, mi is az, ami igazán fontos az életben. 
 
- Ha éppen nem forgatsz, mivel töltöd a napodat? 
 
- Alszom, alszom és alszom. Van egy rakás állatom és egy férjem, akikkel a hétvége egy szempillantás alatt elrepül. A forgatás miatt minden hetem annyira fárasztó, hogy ez alatt a két nap alatt gyakorlatilag semmi mást nem csinálok, csak eszem és regenerálódok. Ezért is szoktam jókat röhögni azon, amikor azzal jönnek, hogy anorexiás vagyok. Szerintem többet eszem, mint bárki más a sorozatban. 

Forrás: Est.Tv Magazin