Pálfi György előszeretettel kutat a felszín alatt, legyen szó falusi összeesküvésről (Hukkle) vagy generációkon átívelő családi defektusokról (Taxidermia).
A rendező legújabb filmjéből azt tudhatjuk meg, hogy mindannyian fájóan középszerűek és esendők vagyunk, és közünk sincs már ahhoz a gyermeki ártatlansághoz, mellyel erre a mocskos világra érkeztünk. Korábbi munkáitól eltérően itt nincsen végletesen pontosan koreografált kameramozgás és szemet kápráztató látványtervezés, csupán egy bájos óvodai etüd felvezetésként, majd egy kézikamerás utazás budapesti emberek életein keresztül. A sorozatosan egymásba fonódó sorsok bemutatása improvizatív elemekkel igyekszik tompítani a dramaturgia esetleges erőltetettségét, és bár számtalan figurában vagy helyzetben magunkra vagy embertársainkra ismerhetünk, a Nem vagyok a barátod sokszor inkább emlékeztet egy reality tévéműsor kísérleti adására, mint társadalomkritikus filmdrámára.
Az amatőr vagy némi színészi gyakorlattal rendelkező szereplőkkel forgatott történetben az erőszak, a szexuális frusztráció, a hazugság, a féltékenység és a drogok kéz a kézben járnak - mintha egy francia operatőrrel forgatott Ulrich Seidl-filmet néznénk, melyben mindenkiről kiderül, hogy nemcsak a város hasonlít egy állatkertre, de a lakói is egytől egyig állatok.
A váratlan helyzetek és meg-megcsillanó figurák ellenére a Nem vagyok a barátod nem egy könnyen nézhető film, inkább pszichológiai segédanyag, amit elsősorban azoknak kell nézniük, akik bírják, vagy akiknek feltétlen szükségük van rá.
Az amatőr vagy némi színészi gyakorlattal rendelkező szereplőkkel forgatott történetben az erőszak, a szexuális frusztráció, a hazugság, a féltékenység és a drogok kéz a kézben járnak - mintha egy francia operatőrrel forgatott Ulrich Seidl-filmet néznénk, melyben mindenkiről kiderül, hogy nemcsak a város hasonlít egy állatkertre, de a lakói is egytől egyig állatok.
A váratlan helyzetek és meg-megcsillanó figurák ellenére a Nem vagyok a barátod nem egy könnyen nézhető film, inkább pszichológiai segédanyag, amit elsősorban azoknak kell nézniük, akik bírják, vagy akiknek feltétlen szükségük van rá.
magyar romantikus filmdráma, 87 perc, 2008
Improvizációs film az emberi kapcsolatok rejtelmeiről, a Hukkle és a Taxidermia rendezőjétől.
rendező:
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek