A Felejtés hősnője - legalábbis saját pszichiátere szerint - ilyen betegségben szenved. Telly 14 hónappal korábban repülőgép-szerencsétlenégben elvesztett kisfiát gyászolja, és a bánat - úgy tűnik - kezdi megtámadni a józan eszét. Azt különösen nehezen viseli, amikor az orvos, sőt a férje is állítják, hogy a fiú, Sam, soha nem létezett - mi, nézők persze privilegizált helyzetben vagyunk, hiszen a film elején láttuk a családi képet Sammel, és a videofelvételeket a játszótérről, így rögtön sejthetjük, hogy valami ördögi összeesküvés rejlik a háttérben, Telly azonban csak akkor kapcsol, amikor Sam egyik játszópajtásának papájával megismerkedve döbbenetes felfedezést tesz.
 
És amikor a férfit öltönyös szövetségi ügynökök ejtik foglyul az utcán, hősnőnk már teljesen visszanyeri józanságát és harci kedvét, hogy a végére járjon, mi történt a gyerekekkel, akik egy éve felszálltak arra a nyári táborba induló kis repülőgépre. Joseph Ruben (Egy ágyban az ellenséggel, Pénzvonat) thrillere igencsak csavaros és remek tempóban előadott film, amelynek fényképezése és helyszínei éppoly fontos összetevőként szolgálnak, mint a most is kiváló - és oly gyakran hasonló szerepet játszó - Julianne Moore szuggesztív játéka. Mert ahhoz, hogy kitörjön minket a frász, nem kell egy őrült szeletelős gyilkos egy hülye álarcban - elég, ha ügyesen manipulálnak és elég sokáig bizonytalanságban tartanak...
 
Forrás: Est.Tv Magazin