Az olvasztóműben kupolókemencés olvasztás folyik. Ez egy aknás olvasztókemence, tehát itt nem kohósítjuk a vasat, hanem a nagykohóban termelt nyersvasat újraolvasztjuk, hogy öntöttvasat kapjunk, amit aztán formába öntünk, és különféle öntvényeket állítunk elő. 
 
Ez az üzem egészen 1964-ig dolgozott ugyanazzal a technológiával, amit Ganz Ábrahám alkalmazott, s amelyre ő már 1857-ben szabadalmat kapott. Nagyon sok érdekes kifejezés van az öntészetben. A kemencék például onnan kapták a nevüket, hogy az elődkemencének kupolás teteje volt. XIX. századi technológiát mutatunk be, de egy kis erőfeszítéssel akár be is gyújthatnák a kemencét - működne. 
 
- Mi történik a „kupoló túrán”? 
 
- A látogatók a járószinten kapnak a fejükre egy sisakot. A pincében megtekinthetik a gépbefúvó házat, azután a lépcsőn feljőve elmagyarázzuk az adagolást. A salakoló szinten megismerkedhetnek a metallurgiával, a kohászattal, aztán pedig az adagolás menetével. Egy kicsit bepillantást nyerhetnek abba, hogyan dolgozott egy ilyen olvasztómű. Egy kemence hat, nyolc órán keresztül üzemelt. A teljesítménye hat tonna per óra folyékony vas volt. Amikor megolvadt és összegyűlt a megfelelő mennyiségű vas, akkor a csapolótéri oldalon, kívülről, hosszú vasrudakkal egy adott helyen betörték a falazatot, és az olvadékot óriási gyűjtőüstökbe csapolták. 
 
Innen töltötték át a kisebb öntőüstökbe, majd a formázótéren a homokformákba öntötték a vasat. A megdermedt, de még forró öntvényt gyorsan elszállították a hűtőgödrökbe. Ganz Ábrahám gyárában nagyon jó minőségű vasúti kerekeket gyártottak, és meglepően kicsi selejttel dolgoztak. 
 
- Az Ön foglalkozása kapcsolódik az öntészethez? 
 
- Kohómérnök vagyok, és '95 ősze óta dolgozom itt a múzeumban, ahol „Az itt felejtett öntöde” címmel nem csak Ganz Ábrahám örökségét őrizzük, hanem bemutatjuk a magyar öntészet történetét is. Annyi érdekes dolog van a magyar öntészetben! Középen, a bejárattal szemben, mindig az időszaki kiállításunk kap helyet. Nemrég a bajor származású Mechwart Andrást mutattuk be, aki gépészmérnökként 1859-ben munkát vállalt ebben a gyárban. Ganz halála után műszaki igazgató, majd 25 évig vezérigazgató volt. Ez idő alatt világhírű ipari birodalommá fejlesztette a részvénytársaságot. Először a malomipart lendítette föl, majd a villamosság felé fordult a figyelme. A mai Millenáris területén van a híres Ganz Villamossági Gyár, amelyet Mechwart idejében építettek. Ügyes menedzserként mindig a legtehetségesebb mérnököket választotta ki. Így került a Ganzhoz Zipernowsky Károly, aztán Déri Miksa, Bláthy Ottó, később Bánki Donát és Kandó Kálmán. Ők a magyar ipar és a magyar technika büszkeségei. Mechwart, akinek 27 szabadalma volt, menedzselte az ifjú mérnökök termékeit, fejlesztéseit is. Megvásárolta a Kőbányai úton a MÁVAG telepét, és a vagongyártást négy-öt év alatt a kilencszeresére fejlesztette! Már életében elismert ember volt, rengeteg kitüntetést kapott. Ma a legtöbben a Mechwart- ligeten kívül nem sokat tudnak róla, pedig zseniális tervező és üzletember volt. 
 

Nagyítás

- Hová vezet az a gyönyörű csigalépcső? 
 
- A galériára, ahol időszaki kiállításokat szoktunk rendezni. Mikor a Ganz Villamossági Művek területén bontottak, akkor összedőlt ez a szép csigalépcső. Ráday Mihály hívta föl a figyelmünket, hogy meg kellene menteni. Sikerült is összeszedni a darabjait. Ha már volt egy csigalépcsőnk, akkor építettünk hozzá egy galériát. Most „Öntöttvas csipkecsodák” címmel láthatják a Korompay házaspár magángyűjteményét. Pici, finom tárgyakat gyűjtenek, ami azért különleges, mert az öntöttvas fő tulajdonsága, hogy nagyon törékeny és vékonyfalú dolgokat nehéz belőle készíteni. A mű-és díszöntvények ritkák, ezért a gyűjtők nagyon kedvelik. Ebből mutatunk be egy szép tárlatot. Kimondottan hölgyeknek készítettük ezt a kiállítást. Mivel a múzeumunk neve - Öntödei Múzeum - kicsit szigorúan hangzik, emiatt a lányok úgy gondolhatják, hogy itt nincs semmi érdekes számukra. Pedig a csipkecsodákon kívül még sok szépséget tudok mutatni nekik! 
 
A múzeum másik felében a magyar öntészet történetét mutatjuk be. Nagyon szép a „Fémöntészetünk emlékei” című rész, különösen a középkort bemutató tárlatunk. A gyerekeknek megengedjük, hogy a harangokat megkongassák. A bronzharangnak nagyon szép hangja van, az alumíniumból öntöttnek nem annyira, viszont annak különleges a díszítése. A háborúban nagyon sok harangot elvittek. A hívek pótolni akarták, ezért Diósgyőrben acélharangokat is kezdtek önteni. Az is szépen szól, csak nem zeng olyan hosszan, mint a bronz. Ma Magyarországon csak egyetlen harangöntő van, az őrbottyáni Gombos Miklós. Ez a technológia középkori, igen bonyolult és nagy odafigyelést igényel. Bemutatjuk a harangformázás menetét is. Ugyanúgy készül, sablonformázással, mint ahogy az 1751-es metszeten látható. 
 
- Ezek a kályhák biztos tetszenek a hölgyeknek is! 
 
- Igen, ezeket hosszan nézegetik. „A XIX. századi magyar öntöttvasművesség” elnevezésű térben 50 művészi kivitelű öntöttvas kályhát, kisplasztikákat és díszöntvényeket láthatnak. A Trianon előtti időkben 79 helyen volt vasmű az országban. 16-18 helyen kereskedelmi öntvényeket is gyártottak. Ezek közé tartoznak az akkoriban szinte minden házban előforduló öntöttvas kályhák, az öntött díszek, a különféle építészeti öntvények, a vasalók, a lábosok. A kályhákból sikerült a múzeumunknak egy szép gyűjteményt összeállítania. Szinte minden öntödének a termékét meg tudtuk szerezni. A Kaláni Vasgyárnak nálunk van egy árjegyzéke. 1910-ben 400 féle kályhát árultak! Talán a legszebbek a csipkefinomságú, emeletes, úgynevezett huzamkályhák. A leghíresebbek a munkácsi műöntvények és kályhák. A munkácsi jelzés az öntvényeken olyan értékes, mint egy festményen Munkácsy Mihály szignója. 
 
A XIX. században szinte minden íróasztalon tartottak nehezéket vagy tintatartót. Divat volt az öntöttvasból készült tárgy. Nagy gondossággal készültek ezek a míves munkák. Az 1910-es évektől már álanyozták, nikkelezték a termékeket. A termékkatalógusokban így is jelölik: „álanyozott kivitelben két koronával drágább”. 
 
Nem is gondolná az ember, hogy a használati tárgyak közül mennyi minden öntvény! Az új kiállításunkkal majd erre szeretnénk felhívni a látogatók figyelmét. A fogtömés, a gyűrű, az utcai kandeláber, az ajtókilincs, a mozsár, a mérleg, a kávéőrlő, a kávéfőző mind-mind öntvényből készül. Amíg ipar lesz a földön, addig öntészet is lesz. A tárlatvezetőink valamennyien a szakmából kiöregedett „öreg szakik”. Mindegyikük öntödében dolgozott. Kell is ide a szakértelem és a tudás, hogy válaszoljanak a gyerekek kérdéseire és elmagyarázzák a látogatóknak, hogy egy-egy folyamat során mi történik. 
 
 
 
Országos Műszaki Múzeum Öntödei Múzeuma 
1027 Budapest, Bem József u. 20. www.omm.hu/ontode