- Az MTV Icon című produkciójában a ti számaitokat játszotta többek között a Zanzibár, a Roy és Ádám, Für Anikó, a KFT vagy Péterfy Bori. Ez egyfajta elismerése volt a munkátoknak. Ikonok lettetek. Hogy érezted magad ebben a szerepkörben? 
 
- Nagyon furcsa volt ülni, és hallgatni a számainkat mások előadásában, nagyon jólesett. Furcsa volt a média érdeklődése is, nekem nem a természetes közegem, ott ültünk a kamerák kereszttüzében, és furán éreztük magunkat. Persze igyekszünk időről időre interjúkat adni, megfelelni, hiszen a profizmushoz az is hozzátartozik, hogy jól tudjuk a médiát kezelni.  
 
- Hogy állsz a díjakhoz, ahhoz, hogy „ikon” lettél? A szakmai elismerés vagy a közönség véleménye a fontosabb? 
 
 - Azt gondolom, hogy a Tankcsapdának a közönség szeretete a legfontosabb. Az MTV Icon a kettő között helyezkedik el, a magyar zenetévé tisztelgése a zenénk előtt.  
 
- A zenekar jövőre lesz húszéves, ez igen hosszú idő. Ha visszatekintesz, mennyinek érzed az eltelt éveket? 
 
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy olyan volt, mint egy szempillantás. Igazság szerint sok-sok pillanatra emlékszem. Őszintén szólva az elmúlt húsz év minden percét élveztük, akár jó vagy rossz történt a zenekarral. Negyvenéves vagyok, a fél életemről beszélünk. Ha sztorizunk a fiúkkal, mi magunk is meglepődünk, hogy jé, ez tizenöt éve történt. A rock and roll az életünk, és a legfontosabb, hogy minden koncertünkön maximálisat nyújtsunk. Mert lehet, hogy mi egész héten úton vagyunk és fáradtak, de az az ember, aki eljön a koncertünkre, annak az az estéje szól a Tankcsapdáról, neki maximálisan jót kell kapnia tőlünk, ezért Tamás, Cseresznye és én is igyekszünk a lehető legjobban csinálni.  
 
- Csak a Tankcsapdával szemben vagy maximalista, vagy magaddal, Lukács Lacival is? 
 
- A Tankcsapdával szemben természetesen, de az életem más területén nem mondanám. Igaz az a Tankcsapda-szöveg, hogy „leszarom a szobámat, nem csinálok rendet". Ez így van olykor-olykor.  
 
- Februárban lettél negyvenéves. Van, aki ilyenkor összegez, és olyan is akad, aki megijed a korától. Te hogy élted meg? Láttam, hogy egy gyönyörű gitárt kaptál a fiúktól. 
 
- Így van, rengeteg dolgot kaptam, de Tamáséktól egy egyedi, kézi készítésű basszusgitárt kaptam, amelyet egyébként nem lehet boltban megvásárolni. A negyvenedik születésnapomat mindennaposnak éltem meg, ugyanúgy keltem fel reggel, mintha harminckilenc éves, vagy akár negyvenegy éves lennék. Egy a fontos számomra, hogy olyan életet élek, amilyet szeretnék élni, és amelyet szeretek élni.  
 
- Kinek mutatod meg először az új dalokat? A zenekarnak, vagy esetleg barátoknak, családnak?  
 
- Van, amikor a zenekarnak mutatom meg először, ez attól függ, épp mennyit vagyunk együtt. Az is előfordul, hogy ismerősöknek mutatom meg, vagy amikor volt barátnőm, neki, a hozzám közel álló embereknek.  
 
- A Tankcsapda szövegeit hogyan írod? Cetlizgetős típus vagy, vagy nekiülsz és ledarálod? 
 
- Cetlizgetős fajta vagyok, igen. Sokszor nem is komplett sorokat írok le, csak egy-egy szót, vagy kifejezést, ha úgy érzem, hogy az izgalmas lehet majd.  
 
- Szerintem a dalszövegíráshoz kell egyrészt érzék, élettapasztalat, és talán olvasottság is. Te miket olvasol? 
 
- Mindenképp kell verbális érzék a szövegíráshoz, olvasottság talán akkor, ha az ember kellő választékkal szeretné kifejezni magát. Én nem tartom magam olvasottnak, persze szoktam olvasni, változó, hogy mit. Hozzányúlok a trendi könyvekhez, így olvastam Coelhót vagy Dan Brown-könyveket, de nagyon szeretem a sci-fi regényeket. Kedvelem az önéletrajzi könyveket, nemrég olvastam a Motörhead énekesének, Lemmy Kilmister életrajzi regényét, ami nagyon tetszett. Nincs kedvencem, mindenevő vagyok a könyvekkel kapcsolatosan, csakúgy mint a zenében.  
 
- Gondolom az ismertséggel, elismertséggel egyenes arányban az elmúlt húsz évben egyre több pénz is állt a házhoz. Mi az a hobbi, utazás, luxusdolog, amire nem sajnálod a pénzt, amire költesz? 
 
- Két olyan dolog van az életemben, amire többet költök: az egyik a hobbim, az ejtőernyőzés, mert ez egy költséges, pénzigényes sport. A másik dolog a két kutyám, van egy magyar, és egy német vizslám. Falánk srácok, a táp, az étel, az ellátásuk, a szervizük nem olcsó. Miattuk vettem például egy kombi autót, hogy beférjenek hátra gond nélkül. Egyébként nem gyűjtök semmit, nem utazgatok, nem kurvázom, nem költök szerencsejátékra, teljesen normális, hétköznapi életet élek. A jó dolog az, hogy azt csinálom, amit szeretek, és még meg is tudok belőle élni, ez egy nagyon nagy dolog, a Tankcsapda az életem.  
 
- Évekkel ezelőtt volt egy nagy baleseted, úgy tudtam, hogy abbahagytad az ejtőernyőzést. 
 
- Most pauza van, azt gondolom, hogy ha valakit a gépszíj egyszer elkapott, az nem tudja abbahagyni. Olyan ez, mint az alkoholistáknál vagy a drogfüggőknél az az időszak, amikor nem élnek a szenvedélyükkel, de életük végéig függők maradnak. Most kontrollálom ezt a dolgot, mert felelősséggel tartozom a zenekarnak, és a rajongóknak. De fogok én még ejtőernyőzni, ez biztos. Most futok az erdőben, és erdei edzéssel tartom magam kondiban.  
 
- Ha otthon lazítasz, mi az, amit megnézel a tévében? Kikapcsolnak a filmek? 
 
- Cseresznye sorozatfüggő, én nem. Egyetlen fix sorozat van, amit nézek, az a South Park, azt nem tudom egyszerűen megunni. Én is szeretem a mélyebb tartalmú filmeket, de a zizi, semmitmondó bohócságok is kikapcsolnak, ha olyan a hangulatom.  
 
- Úgy tudom, jövőre tervezitek az új lemezt. Elárulhatsz már róla valamit? 
 
- Van már jó néhány dal, ami készen van, de a helyzet az, hogy még rengeteg idő van, alakulni fognak a dolgok, születnek még új dalok, szóval korai lenne még bármit is mondani, egy biztos, hogy mindent beleteszünk az új albumba is.