A Los Angeles-i örményekből alakult System Of Down a 2000-es évek legsikeresebb új metálzenekarává nőtte ki magát: a nagy áttörést hozó második lemez, a 2001-es Toxicity után még az annak melléktermékeiből összeállított Steal This Album! is milliós példányszámban fogyott, a dupla Mezmerize/Hypnotize pedig az est.hu szerint is 2005 legjobb produkciója volt. A kvartett tagjai azóta külön utakon járnak: Serj Tankian frontember 2007 őszén állt elő Elect The Dead című szólólemezével, Daron Malakian gitáros-énekes John Dolmayan dobossal közösen elkészítette 2008 nyarára a Scars On Broadway albumot, a basszista Shavo Odadjian pedig Achozen nevű hiphop projektjével dolgozik. Közülük Serj a Szigetre is eljutott remek koncertprogramjával, és fellépése előtt az est.hu-nak is nyilatkozott.
Linkek
Kapcsolódó cikkek
- 1967-ben Libanonban, Bejrútban születtél, és kisgyermekként egy ideig ott is éltél. Hogy látod, az ottani zenék is beépültek a zenei világodba?
- Nyilvánvalóan azok is. A zenémben az örmény összetevő a domináns, ami nyilvánvalóan kelet-európai, ahogy Magyarország is Kelet-Európa. Van benne mediterrán összetevő is, például görög, az a fajta tónus. Közel-keleti is, igen, ahogy európai és amerikai is. Sőt ami azt illeti, afrikai is. (elneveti magát) Szóval sok stílust összeszedtem a zenémbe a világ körül. Mindenhonnan vannak benne ízek, anélkül hogy egyik íz elnyomná a másikat. Mint egy jó ételben (vigyorog).
- Hová vezethető vissza a zene iránti érdeklődésed? Voltak például muzsikusok a családban?
- Apám csodálatosan énekel, és játszik hangszereken is, de professzionálisan sosem csinálta, mert nem engedhette meg magának: tudod, el kellett tartani a családot, így más munkát kellett vállalnia, de a szenvedélye mindig ez volt. Szóval valószínűleg tőle jön a zene iránti vonzódásom.
- A koncertjeiden rendszeresen játszod a Holiday In Cambodia című Dead Kennedys-szám feldolgozását. A punk is nagy hatással volt rád tizenévesen Amerikában? Vagy csak a politikussága miatt választottad ezt a dalt?
- Nem, a punk nem tartozott a korai hatásaim közé. A Dead Kennedysről igazból nem is hallottam, addig míg be nem kerültem a System Of A Downba. Mindenféle folkzenén, nemzetközi zenéken nőttem fel, ha úgy tetszik, világzenén – sokkal inkább, mint a modern zenéken. A modern zenékre csak később kaptam rá. De mostanára már nyilvánvalóan a punk is beépült a hatásaim közé. Szeretem a Dead Kennedyst, néhány évvel ezelőtt találkoztam is Jello Biafrával (a Dead Kennedys 1978 és ’86 közötti szövegíró-énekesével, aki Serjhez hasonlóan lemezkiadóként és politikai aktivistaként is… aktív – a szerk.). Igazából azért játszom ezt a dalt, mert Dave Grohl a Foo Fighersből meghívott, hogy énekeljem el velük az MTV Music Awards gáláján Las Vegasban, tavaly. Odamentem, előadtam velük, és azóta játszom a saját zenekarommal is.
- Ilyen gazdag és változatos zenei háttérrel, hogyhogy épp a metálnál kötöttél ki a System Of A Downnal?
- Ez sokkal inkább John… bocs, nem is John, hanem Shavo és Daron... Szóval ez sokkal inkább amiatt volt, hogy Shavo és Daron fő hatásai a metálból jöttek. Ők sokkal nagyobb metálrajongók, mint én valaha is voltam. Ők vitték a zenénket heavy irányba. Bár én is hallgattam egy csomó kemény zenét, és szeretem is a kemény zenéket, ők voltak az igazi metálfejek fiatalon, nem én. Ők adtak metálosabb ízt és hangzást a zenekarnak az évek során.
- A System Of A Down alig egy évtized alatt mindent elért: a ti lettetek a legsikeresebb új metálzenekar, milliós eladásokkal, Grammy-díjjal, kritikai sikerrel – és a csúcson hagytátok abba a közös munkát. A hivatalos verzió szerint nem oszlottatok fel: ez most egy úgynevezett hiátus. Már a Mezmerize/Hypnotize rögzítése közben tudtátok, hogy utána szünetet kell majd tartanotok, vagy csak a lemez turnéja alatt, esetleg a turné végén döntöttétek el?
- Nem tudom, azt hiszem az utolsó egy év alatt, amikor turnéztunk, akkor döntöttük el közösen, hogy legyen ez a hiátus (különféle kiejtésmódokkal próbálgatja, ízlelgeti a szót, majd elneveti magát). De ami engem illet, én már sok-sok éve szerettem volna egy szólólemezt készíteni és egyéb projektekbe fogni. És tudtam, hogy szükségem van időre, hogy prioritást adhassak egyéb zenei kalandozásoknak a System Of A Downtól távol… Tudod, a legtöbb ember hajlamos inkább folytatni azt, ami pénzt hoz neki és híresebbé teszi. A mi esetünkben erről sosem volt szó. Én nem azért kezdetem zenélni, hogy pénzt keressek, hanem mert ezt szerettem volna csinálni: ez volt a szenvedélyem, az elképzelésem, a vízióm. Én sokkal több pénzt kerestem mielőtt bevágtam volna a zenélésbe: volt egy szoftvercégem, ami nagyon jól ment – és lényegében meg kellett ölnöm a saját cégemet, hogy zenélhessek! Fel kellett áldoznom, sok szempontból áldozatot kellett hoznom azért, hogy zenélhessek. Szóval én soha nem kötöttem kompromisszumot a zenémet illetően. Miért is tettem volna?
- Milyen szempontból volt benned nagyobb a késztetés, hogy szólólemezt készíts, zenei vagy szövegi szempontból? A System Of A Down után – ahol a Mezmerize/Hypnotize anyagát már legnagyobb részt Daron írta, a zenét szinte kizárólag ő – zeneszerzőként is bizonyítani akartál, vagy olyan témák és gondolatok is foglalkoztattak, amelyek nem fértek volna az együttes világába, és saját dalok szövegében akartad őket kifejezni?
- Valószínűleg inkább zenei szempontból, de végül is a két dolog összekapcsolódik, szóval ez igazából egy és ugyanaz. Tudod, egy dal ugyanúgy áll szavakból, mint zenéből, együtt működnek igazán: ahogy énekelsz valamiről, már az is zene, legalább annyira fontos a zeneisége, mint a szavak, amiket használsz... Szóval mindkét szempontból bennem volt a vágy, de a zeneileg talán jobban.
- Hallottad már Daron új albumát, a Scars On Broadway-lemezt? Mit gondolsz róla?
- Még nem hallottam a teljes lemezt, csak néhány dalt. John mutatott nekem néhány számot, néhány hónnappal ezelőtt pedig, április táján mindketten játszottunk a Coachella fesztiválon az Egyesült Államokban, szóval láttam is őket élőben, és nagyon klassz volt. Örülök a sikerüknek. Tényleg. Azt szeretném, hogy mindenkinek jól menjen. Shavónak is jól állnak a dolgai, Daronnak és Johnnak is jól megy, és én is nagyon boldog vagyok azzal, amit csinálok. Azt akarom, hogy mindenki boldog legyen és tudjon fejlődni művészként, mert testvérek vagyunk, barátok vagyunk, és én boldog vagyok, ha boldognak látom azokat, akik fontosak nekem.
- Megvan már az elképzelésed arról, hogy milyen lesz a következő szólóanyagod? Egy vadonatúj dalt már játszotok is koncerten, Sound Of War a címe. Jelzi az már bármilyen szempontból a következő albumod irányát?
- Nem, a Sound Of War egy olyan szám, amit zenekarként írtunk, mialatt már turnéztunk. Majd kiadunk egy DVD-t, és azon…. Ó, igazából inkább erről kellett volna beszélnünk, de elfelejtettem! Szóval kiadunk egy DVD-t még valamikor az év vége felé, és valószínűleg azon rajta lesz a Sound Of War is, meg sok koncertfelvétel és néhány extra dal… A kérdésedre visszatérve: a következő albumon dzsesszzenekari hangzású lesz. Egy teljes nagyzenekarral fogom felvenni, szóval nem rockos anyag lesz.
- Az elmúlt években rengeteg kollaborációban benne voltál. Abban nincs semmi meglepő, hogy feltűntél a Black Sabbath-gitáros Tony Iommi (Iommi) vagy a Deftones lemezein (Saturday Night Wrist), az viszont elég meghökkentő, hogy szerepeltél Wyclef Jean legutóbbi albumán (Carnival Vol. II: Memoirs Of An Immigrant) és a francia Les Rita Mitsouko duóval is felvettél a valceres sanzont.
- Igen, dolgoztam már mindenféle előadókkal. Általában ők keresnek meg engem, sok felkérést kapok kollaborációkra. Nem akarok szerénytelennek hangzani, de sokan letámadnak, hogy „hé, csináljunk együtt egy közös dalt!” Nos, ha tetszik, amit az adott művész csinál, és ha szeretem az adott dalt, akkor megcsinálom – de ha nem, akkor nem.
- Nagy barátod és harcostársad Tom Morello a Rage Against The Machine-ből, akivel politikai aktivistaként egy közös non-profit szervezetet is alapítottak Axis Of Justice néven. Vele is felvettél egy közös számot az ősszel megjelenő második Nightwatchman-albumára. Mit kell tudnunk erről a dalról? És várható-e valami újabb Axis Of Justice kiadvány, mint az a koncert-CD és -DVD volt néhány éve?
- Van egy dal, amit mindig előadok Tommal a színpadon, ha épp ott vagyok, ahol játszik – Lazarus On Down a címe – , és megkért, hogy a lemezre is énekeljem fel vele a stúdióban, ami nagy megtisztelés volt számomra. Nagyon szeretem Tomot, és bármit kér, vedd úgy, hogy részemről már meg is van... Összehoztunk egy csomó Axis show-t is – igaz, nem mostanában, hanem az elmúlt évben, az elmúlt pár évben – , jótékonysági koncerteket meg hasonlókat, és tervezzük is, hogy készítünk egy második Axis Of Juctice CD/DVD-kiadványt, mivel felvettünk egy csomót ezekből a jótékonysági fellépésekből.
- Néhány éve készítettünk egy interjút az örmény származású kanadai rendezővel, Atom Egoyannal, aki elmesélte, hogy nagy barátod, és nemcsak hogy az Ararat című filmjében is felhasznált már egy korai System Of A Down-számot, de a kisfiát élete első rockkoncertjére épp a ti fellépésetekre vitte el… Gondoltál már rá, hogy vele is dolgozz, egy filmzenén esetleg?
- Igen, Atom jó barátom, és nagyon megtisztelő lenne számomra, ha felkérne valamelyik következő filmjéhez. Csodálatos fickó, jó barátom, és igen, remélem, hogy dolgozhatom is majd vele egy napon.
- Beszéltetek már bármi konkrét közös munkáról, tervről?
- Nem, csak barátként beszélgettünk, de ha jön a megfelelő projekt, a megfelelő alkalom, hogy együtt dolgozzunk, akkor rajta leszünk.
- Végezetül hadd osszam meg veled egy teóriámat a System Of A Down és az OutKast közti párhuzamról – nem tudom, vajon neked is feltűnt-e. Mindkét együttes látványos crossover sikert aratott, ők hiphop felől, ti a metál felől. Nekik B.O.B. címmel volt egy őrjöngő slágerdaluk, nektek B.Y.O.B. címmel, mindkettőt Irak ihlette és mindkettőben bombát jelent ez egyik B betű. Mindkét együttes egy formabontó dupla lemezzel jutott pályája csúcsára, és mindkettő élén két-két dalszerző-frontfigura állt, akik végül megcsinálták a saját külön projektjüket (még ha az OutKast a Speakerboxxx/The Love Below két korongját egybecsomagolva is jelentette meg a közös név alatt, lényegében két szólólemezről volt szó). Mit gondolsz minderről? Szerinted erőltetett ez a párhuzam?
- Nem, nem. Mikor megjelentették a Speakerboxxx/The Love Below-t, nagyon kreatív ötletnek tartottam, hogy két CD-t adtak ki, teljesen különböző zenei stílusokkal. Persze ez leginkább André 2000… vagy 3000, vagy hogy is hívják (elneveti magát) érdeme, mivel mindkét lemezen dolgozott, de az egyik teljesen a sajátja volt, míg a másikon közreműködőként volt jelen. Nagyon tehetséges fickó, szeretnék is csinálni vele egyszer egy közös dalt, az klassz lenne… Szóval igen, nekem is eszembe jutottak, sőt egy ponton talán még mi is gondoltunk arra, hogy csinálunk valami hasonlót, mint az ő osztott lemezük. De azt hiszem, jobb így, ahogy most alakultak a dolgaink, külön-külön.
Serj-fotók: Dömötör Endre
interjú: Déri Zsolt
- Nyilvánvalóan azok is. A zenémben az örmény összetevő a domináns, ami nyilvánvalóan kelet-európai, ahogy Magyarország is Kelet-Európa. Van benne mediterrán összetevő is, például görög, az a fajta tónus. Közel-keleti is, igen, ahogy európai és amerikai is. Sőt ami azt illeti, afrikai is. (elneveti magát) Szóval sok stílust összeszedtem a zenémbe a világ körül. Mindenhonnan vannak benne ízek, anélkül hogy egyik íz elnyomná a másikat. Mint egy jó ételben (vigyorog).
- Hová vezethető vissza a zene iránti érdeklődésed? Voltak például muzsikusok a családban?
- Apám csodálatosan énekel, és játszik hangszereken is, de professzionálisan sosem csinálta, mert nem engedhette meg magának: tudod, el kellett tartani a családot, így más munkát kellett vállalnia, de a szenvedélye mindig ez volt. Szóval valószínűleg tőle jön a zene iránti vonzódásom.
- A koncertjeiden rendszeresen játszod a Holiday In Cambodia című Dead Kennedys-szám feldolgozását. A punk is nagy hatással volt rád tizenévesen Amerikában? Vagy csak a politikussága miatt választottad ezt a dalt?
- Nem, a punk nem tartozott a korai hatásaim közé. A Dead Kennedysről igazból nem is hallottam, addig míg be nem kerültem a System Of A Downba. Mindenféle folkzenén, nemzetközi zenéken nőttem fel, ha úgy tetszik, világzenén – sokkal inkább, mint a modern zenéken. A modern zenékre csak később kaptam rá. De mostanára már nyilvánvalóan a punk is beépült a hatásaim közé. Szeretem a Dead Kennedyst, néhány évvel ezelőtt találkoztam is Jello Biafrával (a Dead Kennedys 1978 és ’86 közötti szövegíró-énekesével, aki Serjhez hasonlóan lemezkiadóként és politikai aktivistaként is… aktív – a szerk.). Igazából azért játszom ezt a dalt, mert Dave Grohl a Foo Fighersből meghívott, hogy énekeljem el velük az MTV Music Awards gáláján Las Vegasban, tavaly. Odamentem, előadtam velük, és azóta játszom a saját zenekarommal is.
- Ilyen gazdag és változatos zenei háttérrel, hogyhogy épp a metálnál kötöttél ki a System Of A Downnal?
- Ez sokkal inkább John… bocs, nem is John, hanem Shavo és Daron... Szóval ez sokkal inkább amiatt volt, hogy Shavo és Daron fő hatásai a metálból jöttek. Ők sokkal nagyobb metálrajongók, mint én valaha is voltam. Ők vitték a zenénket heavy irányba. Bár én is hallgattam egy csomó kemény zenét, és szeretem is a kemény zenéket, ők voltak az igazi metálfejek fiatalon, nem én. Ők adtak metálosabb ízt és hangzást a zenekarnak az évek során.
- A System Of A Down alig egy évtized alatt mindent elért: a ti lettetek a legsikeresebb új metálzenekar, milliós eladásokkal, Grammy-díjjal, kritikai sikerrel – és a csúcson hagytátok abba a közös munkát. A hivatalos verzió szerint nem oszlottatok fel: ez most egy úgynevezett hiátus. Már a Mezmerize/Hypnotize rögzítése közben tudtátok, hogy utána szünetet kell majd tartanotok, vagy csak a lemez turnéja alatt, esetleg a turné végén döntöttétek el?
- Nem tudom, azt hiszem az utolsó egy év alatt, amikor turnéztunk, akkor döntöttük el közösen, hogy legyen ez a hiátus (különféle kiejtésmódokkal próbálgatja, ízlelgeti a szót, majd elneveti magát). De ami engem illet, én már sok-sok éve szerettem volna egy szólólemezt készíteni és egyéb projektekbe fogni. És tudtam, hogy szükségem van időre, hogy prioritást adhassak egyéb zenei kalandozásoknak a System Of A Downtól távol… Tudod, a legtöbb ember hajlamos inkább folytatni azt, ami pénzt hoz neki és híresebbé teszi. A mi esetünkben erről sosem volt szó. Én nem azért kezdetem zenélni, hogy pénzt keressek, hanem mert ezt szerettem volna csinálni: ez volt a szenvedélyem, az elképzelésem, a vízióm. Én sokkal több pénzt kerestem mielőtt bevágtam volna a zenélésbe: volt egy szoftvercégem, ami nagyon jól ment – és lényegében meg kellett ölnöm a saját cégemet, hogy zenélhessek! Fel kellett áldoznom, sok szempontból áldozatot kellett hoznom azért, hogy zenélhessek. Szóval én soha nem kötöttem kompromisszumot a zenémet illetően. Miért is tettem volna?
- Milyen szempontból volt benned nagyobb a késztetés, hogy szólólemezt készíts, zenei vagy szövegi szempontból? A System Of A Down után – ahol a Mezmerize/Hypnotize anyagát már legnagyobb részt Daron írta, a zenét szinte kizárólag ő – zeneszerzőként is bizonyítani akartál, vagy olyan témák és gondolatok is foglalkoztattak, amelyek nem fértek volna az együttes világába, és saját dalok szövegében akartad őket kifejezni?
- Valószínűleg inkább zenei szempontból, de végül is a két dolog összekapcsolódik, szóval ez igazából egy és ugyanaz. Tudod, egy dal ugyanúgy áll szavakból, mint zenéből, együtt működnek igazán: ahogy énekelsz valamiről, már az is zene, legalább annyira fontos a zeneisége, mint a szavak, amiket használsz... Szóval mindkét szempontból bennem volt a vágy, de a zeneileg talán jobban.
- Hallottad már Daron új albumát, a Scars On Broadway-lemezt? Mit gondolsz róla?
- Még nem hallottam a teljes lemezt, csak néhány dalt. John mutatott nekem néhány számot, néhány hónnappal ezelőtt pedig, április táján mindketten játszottunk a Coachella fesztiválon az Egyesült Államokban, szóval láttam is őket élőben, és nagyon klassz volt. Örülök a sikerüknek. Tényleg. Azt szeretném, hogy mindenkinek jól menjen. Shavónak is jól állnak a dolgai, Daronnak és Johnnak is jól megy, és én is nagyon boldog vagyok azzal, amit csinálok. Azt akarom, hogy mindenki boldog legyen és tudjon fejlődni művészként, mert testvérek vagyunk, barátok vagyunk, és én boldog vagyok, ha boldognak látom azokat, akik fontosak nekem.
- Megvan már az elképzelésed arról, hogy milyen lesz a következő szólóanyagod? Egy vadonatúj dalt már játszotok is koncerten, Sound Of War a címe. Jelzi az már bármilyen szempontból a következő albumod irányát?
- Nem, a Sound Of War egy olyan szám, amit zenekarként írtunk, mialatt már turnéztunk. Majd kiadunk egy DVD-t, és azon…. Ó, igazából inkább erről kellett volna beszélnünk, de elfelejtettem! Szóval kiadunk egy DVD-t még valamikor az év vége felé, és valószínűleg azon rajta lesz a Sound Of War is, meg sok koncertfelvétel és néhány extra dal… A kérdésedre visszatérve: a következő albumon dzsesszzenekari hangzású lesz. Egy teljes nagyzenekarral fogom felvenni, szóval nem rockos anyag lesz.
- Az elmúlt években rengeteg kollaborációban benne voltál. Abban nincs semmi meglepő, hogy feltűntél a Black Sabbath-gitáros Tony Iommi (Iommi) vagy a Deftones lemezein (Saturday Night Wrist), az viszont elég meghökkentő, hogy szerepeltél Wyclef Jean legutóbbi albumán (Carnival Vol. II: Memoirs Of An Immigrant) és a francia Les Rita Mitsouko duóval is felvettél a valceres sanzont.
- Igen, dolgoztam már mindenféle előadókkal. Általában ők keresnek meg engem, sok felkérést kapok kollaborációkra. Nem akarok szerénytelennek hangzani, de sokan letámadnak, hogy „hé, csináljunk együtt egy közös dalt!” Nos, ha tetszik, amit az adott művész csinál, és ha szeretem az adott dalt, akkor megcsinálom – de ha nem, akkor nem.
- Nagy barátod és harcostársad Tom Morello a Rage Against The Machine-ből, akivel politikai aktivistaként egy közös non-profit szervezetet is alapítottak Axis Of Justice néven. Vele is felvettél egy közös számot az ősszel megjelenő második Nightwatchman-albumára. Mit kell tudnunk erről a dalról? És várható-e valami újabb Axis Of Justice kiadvány, mint az a koncert-CD és -DVD volt néhány éve?
- Van egy dal, amit mindig előadok Tommal a színpadon, ha épp ott vagyok, ahol játszik – Lazarus On Down a címe – , és megkért, hogy a lemezre is énekeljem fel vele a stúdióban, ami nagy megtisztelés volt számomra. Nagyon szeretem Tomot, és bármit kér, vedd úgy, hogy részemről már meg is van... Összehoztunk egy csomó Axis show-t is – igaz, nem mostanában, hanem az elmúlt évben, az elmúlt pár évben – , jótékonysági koncerteket meg hasonlókat, és tervezzük is, hogy készítünk egy második Axis Of Juctice CD/DVD-kiadványt, mivel felvettünk egy csomót ezekből a jótékonysági fellépésekből.
- Néhány éve készítettünk egy interjút az örmény származású kanadai rendezővel, Atom Egoyannal, aki elmesélte, hogy nagy barátod, és nemcsak hogy az Ararat című filmjében is felhasznált már egy korai System Of A Down-számot, de a kisfiát élete első rockkoncertjére épp a ti fellépésetekre vitte el… Gondoltál már rá, hogy vele is dolgozz, egy filmzenén esetleg?
- Igen, Atom jó barátom, és nagyon megtisztelő lenne számomra, ha felkérne valamelyik következő filmjéhez. Csodálatos fickó, jó barátom, és igen, remélem, hogy dolgozhatom is majd vele egy napon.
- Beszéltetek már bármi konkrét közös munkáról, tervről?
- Nem, csak barátként beszélgettünk, de ha jön a megfelelő projekt, a megfelelő alkalom, hogy együtt dolgozzunk, akkor rajta leszünk.
- Végezetül hadd osszam meg veled egy teóriámat a System Of A Down és az OutKast közti párhuzamról – nem tudom, vajon neked is feltűnt-e. Mindkét együttes látványos crossover sikert aratott, ők hiphop felől, ti a metál felől. Nekik B.O.B. címmel volt egy őrjöngő slágerdaluk, nektek B.Y.O.B. címmel, mindkettőt Irak ihlette és mindkettőben bombát jelent ez egyik B betű. Mindkét együttes egy formabontó dupla lemezzel jutott pályája csúcsára, és mindkettő élén két-két dalszerző-frontfigura állt, akik végül megcsinálták a saját külön projektjüket (még ha az OutKast a Speakerboxxx/The Love Below két korongját egybecsomagolva is jelentette meg a közös név alatt, lényegében két szólólemezről volt szó). Mit gondolsz minderről? Szerinted erőltetett ez a párhuzam?
- Nem, nem. Mikor megjelentették a Speakerboxxx/The Love Below-t, nagyon kreatív ötletnek tartottam, hogy két CD-t adtak ki, teljesen különböző zenei stílusokkal. Persze ez leginkább André 2000… vagy 3000, vagy hogy is hívják (elneveti magát) érdeme, mivel mindkét lemezen dolgozott, de az egyik teljesen a sajátja volt, míg a másikon közreműködőként volt jelen. Nagyon tehetséges fickó, szeretnék is csinálni vele egyszer egy közös dalt, az klassz lenne… Szóval igen, nekem is eszembe jutottak, sőt egy ponton talán még mi is gondoltunk arra, hogy csinálunk valami hasonlót, mint az ő osztott lemezük. De azt hiszem, jobb így, ahogy most alakultak a dolgaink, külön-külön.
Serj-fotók: Dömötör Endre
interjú: Déri Zsolt
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek