Rick Rubin a hatvan fölött járó Johnny Cash-nek készített kései albumok (American Recordings, Unchained, Solitary Man, The Man Comes Around, A Hundred Highways) után az időközben szintén hatvan fölé ért Neil Diamondot is hasonló vállalkozásra ösztönözte, ám míg ebben a csupasz, akusztikus hangszerelésben Cash főképp feldolgozásokat alakított a maga „hangképére” élete utolsó éveiben, addig Diamond a 12 Song című lemezen csupa új, saját szerzeménnyel bizonyította, hogy az érzelmes dalnok archetípusán túl is értékes, ihletett dalszerzővel van dolgunk. Johnny Cash a Solitary Man címadó dalával épp egy Neil Diamond-szerzeményt formált a saját arculatára nem sokkal halála előtt, a Home Before Dark című új Diamond-album viszont kísértetiesen úgy kezdődik a szikár If I Don’t See You Againnel, mintha Cash tért volna vissza.  
 
Ezen a lemezen – akárcsak a Rubin felügyeletével készült előző anyag esetében – ismét 12 új, eredeti Diamond-dal sorakozik, igaz, itt már egy duett is belefért a törzsanyagba: a Dylan-frazírozást követő Another Day (That Time Forgot)-ban a Dixie Chicks country-rock csajtrió fő énekesnője, Natalie Maines működik közre (az album ilyen-olyan limitált kiadásain már néhány feldolgozás is felbukkan bónuszként: Bob Dylan-, Paul Simon- és Harry Nilsson-szerzemények). A megszólalás ugyanolyan meztelennek hat, mint a 12 Songs esetében, de egy árnyalatnyival mégis karakteresebb a kísérő billentyűsök, gitárok szőtte háló (még úgy is, hogy ütősök ezúttal egyáltalán nem szerepelnek), a vonós és fúvós hangszerelés viszont most is ugyanolyan visszafogott, elegáns. A 67 éves Neil Diamond pedig szinte minden korábbinál jobban kitárulkozó, az érzelgősség helyett inkább drámai, és igencsak harapós – mind a remekbeszabott dalok, mind az előadás tekintetében.