A 2000-es évek legtöbb lemezt eladó női előadója, Norah Jones színésznőként is fényesen bizonyít – hasonlóan gyönyörű emberek (Jude Law, Rachel Weisz, Natalie Portman) társaságában – a New Yorkból induló, majd Memphisen és Las Vegason át New Yorkba befejeződő romantikus road movie-ban, amihez a forgatás végén egy finom dzsesszes főcímdalt is írt The Story címmel („nem tudom hogy kezdjem / hiszen a történetet már elmesélték / majd csak énekelek hozzá / azt hiszem, így megy ez … / nem tudom, mi lesz a vége / ahogy szólnak a lemezek / azt hiszem, így megy ez / a történeteket már mind elmondták”). Cat Power 2006-os The Greatest albumának címadó számát viszont Wong Kar-Wai már előbb bevette a filmbe, mint magát az énekesnőt, Chan Marshallt, aki a Kulcs nevű bár Jude Law játszotta tulajának korábbi nagy szerelmét alakítja egy rövidke jelenetben (filmben többször is felhangzó The Greatest mellé egy másik dal, a Living Proof is átkerült ugyanarról a lemezről). A hongkongi rendező kért egy-egy kompozíciót az argentin Gustavo Santaolallától (lásd: Brokeback Mountain) és a japán Shigeru Umebayasitól is (Wong Kar-Wai a Yumeji című 1990-es japán film főtémáját 2000-ben a Szerelemre hangolva főtémájává is átemelte, ezúttal pedig egy szájharmonikás átiratát használta egy kulcsjelenetben), de az Egyesült Államokban játszódó filmjének instrumentális aláfestésével végül egy helyi zenésznagyságot bízott meg.  
 
A Párizs, Texas óta tudjuk, hogy egy road movie-hoz a slide gitáros Ry Cooder (lásd még: Buena Vista Social Club, My Name Is Buddy) a legjobb választás. A My Blueberry Nights filmzenelemezen nemcsak az általa rögzített aláfestő zenéből kapunk (szám szerint három tételt), de olyan felvételekből is, melyek az ő produceri irányítása alatt készültek: egy új számot fiának, a dobos Joachim Coodernek a zenekarától, a Hello Strangertől (amiben egy gyönyörű hangú énekesnő, Juliette Commagere viszi a prímet), illetve egy dalt a veterán gospel-blues-soul mama, Mavis Staples legutóbbi albumáról. További legendás fekete énekesnők is feltűnnek egy-egy számmal: Cassandra Wilson egy kilencvenes évekbeli finom Neil Young-átirattal, a film forgatása idején elhunyt Ruth Brown pedig egy 1969-es felvételével. A sok női hang mellett férfit csak mutatóba hallunk: egy 1967-es Otis Redding-klasszikus, a férfiakat a nőkkel való helyes bánásmódra oktató Try A Little Tenderness mellett itt van még egy remek dal a pályáját Norah Jones pártfogásában kezdő dalszerző-gitáros-énekes Amos Lee-től is, aki fehér srác létére is tud úgy hangzani, mint egy öreg fekete néni.