Lavelle állítása szerint a tekintélyes hosszúságú, 22 számos (címében a végefőcímre, a stáblistára, illetve az az alatt futó zenére utaló) End Titles…  nem egy hagyományos értelemben vett UNKLE-sorlemez: ezzel az albummal a polcon porosodó, ki nem adott anyagok miatti frusztrációt szerették volna levezetni és az innen-onnan felgyűlt szerzeményeket próbálták egységes egésszé összedolgozni. Az összetevőket a War Stories idejéből megmaradt darabok, egy reklámfilmhez írt téma (Trouble In Paradise), illetve az Odyssey In Rome című dokumentumfilmhez készült zenék jelentik (az Odyssey In Rome a kultikus olasz-amerikai rendezőt, Abel Ferrarát mutatja be 2005-ös filmje, a Juliette Binoche címszereplésével készült Mary – magyar címén: Mária Magdolna – forgatása közben), de a díszhelyet az igazi, énekes dalok kapják (melyek közül néhány 2008 elején már a More Stories című ritkaság- és remixgyűjteményen is megjelent).
 
Ezek a dalok sajátos egyveleget alkotnak, egyrészt a Chris Goss közreműködése folytán be-beszivárgó betépett sivatagi hangulat miatt (ami mellé meglepően hatásos kiegészítést jelentenek a nyúlfarknyi hosszúságú, vonósokkal teli instrumentális átkötések és a filmes aláfestő zenék lebegő, légies, néhol emelkedett atmoszférája), másrészt pedig a sok különböző énekhangnak köszönhetően: a Ghostsban magát James Lavelle-t hallhatjuk, a War Stories album Chemistry című instrumentális tételéből átdolgozott Chemicalhoz a QOTSA-főnök Joshua Homme adja elfátyolosított baritonját (érdekeség, hogy a Chemistryből már Lupe Fiasco The Cooljához is készült egy vokális verzió), a Can’t Hurtben újra feltűnik az ezredfordulón stabil UNKLE-kollaborátornak számító Joel Cadbury a South együttesből, a Cloudsba a Black Mountain kanadai pszichedelikusai szállnak be, a záró dokumentumfilmes blokkba került Open Up Your Eyes című egy szál gitáros bluesban pedig maga Abel Ferrara énekel és penget (a rendező nem először csinál ilyet: már Mocskos zsaru című filmjének címadó záródalát is maga adta elő). Az UNKLE ahhoz is most jutott legközelebb, hogy egy stabil frontemberre találjon: a dalok mintegy felében a mikrofonvég Gavin Clarké, aki már a War Stories albumon – és az UNKLE 2007-es Sziget-koncertjén – is gyönyörűen teljesített.  
 
Az End Titles… merész húzás az UNKLE-től: túlságosan sok számával és – ennek folytán – a túlságosan is szétfolyó terjedelmével sorlemeznek tényleg nem elég erős, ám resztligyűjteménynek igen nívós, és még néhány igazi gyöngyszem is akad rajta.