- Önnek milyen kocsija van? 
 
- Farkasdi Károly, gyűjtő: Egy 59-es Cadillac. A gyűjteményünk a háború utáni amerikai és európai kocsikból áll. Rendezvényekre, szülinapokra, esküvőkre, bálokra, filmforgatásokra bérelnek tőlünk kocsikat. Ha nincs jó sofőröm, akkor inkább beállok én, mert akárki nem vezetheti a kocsikat. 
 
- Nagy sikere van, mikor ilyen autót vezet a városban? 
 
 
- Mindenki megnézi a kocsit! Ha leállok, akkor odagyűlnek az emberek az autó köré. 
 
- Hogy tudott ennyi autóhoz hozzájutni? 
 
- Sokáig külföldön éltem. Finommechanikai műszerész voltam, mielőtt elhagytam volna Magyarországot. 21 évesen tele élettel, vággyal és mindenféle ötlettel elindultam a nagyvilágba. Svédországban éltem. Fiatalon az egyik találmányomért sok pénzt kaptam. 1976-ban vettem egy BMW-t. Akkor kezdtem el érdeklődni az autók, főleg a veterán kocsik iránt. A két fiammal - akiket „megfertőztem” ezzel a szenvedéllyel -szabad időnkben ilyeneket javítottunk, gyűjtöttünk. A kisebbik ugyan nem bütyköli, de nagyon szereti vezetni ezeket az öreg kocsikat. A nagyobbik fiam továbbra is kinn él, ő igazi gyűjtő. Elég szép gyűjteménye van már, a kocsik egy része itt van, a többi Svédországban. Én 72-ig dolgoztam a szakmámban, de mivel nagyon szeretem a természetet és az állatokat, ezért egész mással kezdtem el foglalkozni. 1989-ben megépítettük a legnagyobb cápa akváriumot Európában, melyet a nagyobbik fiam működtet Svédországban. A budapesti Tropicarium is a miénk. Két gyönyörű hobbim van: az autók és az állatok. A mai napig imádom a munkát, nem tudok otthon megülni. Ha van egy percem, rögtön megyek ki, a természetbe. Hozzá kell tennem, én mindig részt vettem az üzleti életben is. Anélkül nem tudnám a hobbimat fedezni... 
 

Nagyítás

- Mikor nyílt meg az Álomautó Múzeum? 
 
- Egy évig a Camponában mutattunk be autókat, hogy felmérjük az érdeklődést. Budafokon, a Törley pincében, márciusban nyitottuk meg a kiállítást. 
 
 A látogatók először egy roncs autót láthatnak egy piszkos fészerben, ahol még tyúkok is vannak! Azt szeretnénk megmutatni, hogy abból, amit más kidobott, mi mit tudunk varázsolni. Visszaállítjuk az eredeti állapotába! A legtöbben ránéznek, és azt kérdezik: ebből a roncsból még lehet valamit csinálni?! Persze! Rengeteg munkával. Ha én ennek nekiállnék, két év alatt gyönyörű kocsit építenék belőle. Minden autónk ugyanúgy használható, mint mikor kijött a gyárból! Az én ötletem volt, hogy a háború utáni kocsikat állítsuk ki, azokat, melyeket a fiatalok csak filmekben láttak. Kialakítottunk a kornak megfelelő kis műhelyt is. Van egy mentőautónk. Egy magánorvos járműve volt, aki a betegeit evvel látogatta, míg meg nem vettük tőle. A szirénától kezdve a légkondiig, minden működik rajta. 
 
- Honnan szerzik be a kocsikat? 
 
- Többször jártunk Amerikában, ahol a találkozókon mindig vannak eladó autók. Ha passzol a gyűjteményünkbe, és anyagilag is megengedhetjük magunknak, akkor megvesszük. A legtöbbet kapcsolatok segítségével vettem, de az interneten is hirdetnek kocsikat. Nálunk nagyon sokféle modellt megtalálható. A Mustangból egy gyönyörű 1966-os, GT típusú kocsit tudtunk beszerezni. Nagyon óvatosan vezették, ennek ellenére lelakkoztuk, levédtük az alját. Egyébként az autókat a saját műhelyünkben javítjuk. Van egy rendőrautónk, amit Los Angelesben használtak a hatvanas években. Az ottani múzeumtól vettük meg. Tökéletes állapotban van, nemrég kiállítottuk Budafokon a rendőrtalálkozón. Az 1950-es Plymouth teljesen originál állapotban van. Csak fölpolíroztuk rajta a színt. Gyönyörűen megy. 
 
A 60-as években, amikor még nem is lehetett kocsikat behozni, Medveczky Ilonának, aki külföldön dolgozott, volt egy 62-es Thunderbird-je! Többször bérelték már tőlünk a miénket, előfordult, hogy az autót maga a művésznő vezette. 
 
- Mindegyik autó eladó? 
 
- Úgy mondanám, hogy minden autónak megvan az ára. Nem szívesen válnék meg egy ‘59-es cabrió Chevrolet Impalától. 2-3 év is eltelik, mire fölbukkan egy a piacon, és újra meg tudom szerezni. Emiatt magas árat szabtunk néhány autónak. Ha viszont valaki annyiért megveszi, akkor biztos vagyok benne, hogy jó helyre kerül... Elismerem, hogy némelyik nem olcsó, ugyanazért az árért kapok egy jobb Opelt vagy egy Volvot. De hát,... élményben a negyedét nem adják, mint ezek! Arról nem beszélve, hogy a veterán autók ára nem megy le, míg a Volvo egy bizonyos idő után veszít az értékéből. 
 
- Vettek már autót? 
 
- Folyamatos az érdeklődés. 8 darabot adtunk el másfél év alatt. 
 
- Mennyit fogyasztanak ezek a kocsik? 
 
- Nagyon különböző. Ha nyugodtan vezetem, akkor 13-15 litert, persze ha rálépek a gázra, akkor mind a négy torok megindul, olyankor fölmegy 25-re is. Ezt tudni kell. A Stutz nevű kocsinknak az a története, hogy egy olasz származású gazdag ember eldöntötte, hogy ő egy saját modellt fog előállítani. Mikor az első példány elkészült, megkereste Elvis Presley-t, hogy szívesen odaadná neki a kocsit, járjon vele, egy fillérjébe nem kerül, csak marketingezze az ötletét. Elvis azt mondta, hogy ő nem hirdetőoszlop, ha azt akarja, hogy használja, akkor adja neki. Az üzletember kénytelen volt belemenni. Aztán 8 év alatt 804 darabot adtak el a kocsiból! Csak megrendelésre és csak ismert embereknek. Nekem megvan a regisztere, hogy ez az autó kiknek a kezében volt! 
 
A múzeum európai részén néhány Rolls Royce, BMW és Mercedes látható. Ez a nagyon jó állapotban lévő Dodge Kaliforniából jött. Az amerikaiak annyira pedánsak voltak, hogy az ülést, - azért hogy kíméljék - bevonták átlátszó műanyaggal. Inkább elszenvedték, hogy abban a forróságban odaragadjanak hozzá! Nekünk, gyűjtőknek a legnagyobb öröm, ha az eredeti ülés így megmarad. Ez a kocsi 80 ezer kilométert futott. Mintha új lenne. Gyönyörűen megy, ennek semmi baja! 
 
A Buick-ok kisebb amerikai kocsik voltak az 50-es 60-as években. Az amerikaiak egyik legszebb és legaranyosabb sportkocsija a 58-as Thunderbird modell. 1955-61-ig gyártották, ami ritkaság volt, mert majdnem minden évben változtatták a modelleket. Lady’s car-nak is hívták, kifejezetten a nőknek gyártották. Van itt sportkocsi - ahogy magyarul mondják - fölpiszkálva. 360 lóerős motor van benne. Kimondottan arra használjuk, hogy gyorsulási versenyeken vegyünk részt vele. Az első háromban majdnem mindig benne vagyunk. Nagyon nagy szépség a Chrysler Imperial. A papírok szerint 300 regisztrált darab van meg a 618-ból, amit gyártottak. A mienk teljesen működőképes, mintha egy új kocsiba ülnénk bele. 
 
Jönnek a kedvenceim, a Cadillac-ek. Azokból is van jó néhány. Az enyém, éppen bent van a műhelyben, rugót kell emelni rajta. Én avval járok, azt szeretem a legjobban. 

A kiállítás helyszíne:
1221 Budapest, Leányka utca 1/b.  
Tel./fax: +36-1-203-1746