Akár a mindennapi otthon-munka kerékpáros útvonal, akár a kedvenc kiránduló- vagy futóútvonalad is haladhat erdős-mezős tájakon. Ezeken a területeken a bőséges esőzések és a meleg hatására jelentősen megnő az aljnövényzet, vagyis csupa gaz lesz minden, de valljuk be, ez is tud szép lenni. Egy ilyen úton haladva lábunk folyamatosan érintkezik a különböző növényekkel, és biztosan sokan tapasztalták már, hogy időnként még csíp is. Nos, ez a csípő növény nem más, mint a csalán.
 
Mit kell tenni, ha csaláncsípés ér? 
 
Igazából semmit, de különösképp nem célszerű vakarni, mert azzal tovább irritáljuk a megcsípett bőrfelületet. A csípés okozta kellemetlen érzés pár percen belül el szokott múlni bármiféle maradandó káros hatás nélkül. Aki allergiás a csalánra, az természetesen messzire kerülje el a csípős növényt, mert az ödémát, bőrviszketést, vizeletretenciót, vagy gyomorpanaszokat is okozhat. A legtöbb esetben a viszketésen és pirosodáson kívül nem történik komolyabb baj.  
 
Sőt! A csalánról szóló legtöbb iromány is sokkal inkább magasztalja a jótékony hatású növényt. Méregtelenítésre, ízületi bántalmakra, reumára, allergiára, bőrbetegségekre, de akár szépségápolásra is használható. 
 
Az erdőben túrázva előfordulhat, hogy megsérülünk, és vérző sebet szerzünk. A csalán még ebben az esetben is segítségünkre lehet, vérzéscsillapító hatása révén. A felső hajtásokat szedjük egy zacskóba, kővel vagy más kemény tárggyal pépesítsük, majd a pépet helyezzük a vérző sebre. Ezt még borítsuk le valamilyen tiszta anyaggal, és perceken belül elállítja a vérzést. 
 
Citromfűvel keverve és némi cukorral ízesítve egészen ízletes gyógyitalt kapunk, amit aztán bátran fogyaszthatunk egészségünk megőrzése érdekében. Fontos azonban, hogy sohase közvetlenül az út mellől szedjünk csalánt, hiszen az autók kipufogójából származó ólom, a por, de akár a megfáradt utazó vizelete is rákerülhet a csalánlevelekre. Inkább menjünk pár méterrel beljebb, érintetlen területre és onnan szedjünk belőle. 
 
Forrás: Mozgásvilág.hu