- Honnan jött az ötlet, hogy szólólemezt készíts? 
 
- Régi álmom volt. Azt tudni kell, hogy én hamarabb kezdtem el gitározni és zongorázni, mint - mondjuk - járni. Aztán jött a színészet, és egy picit háttérbe vonult a zenélés. 
 
- Ezek szerint hosszú évek munkája van a lemezben? A stílusát tekintve milyen?  
 
- Másfél évig készült, de megérte ennyit dolgozni rajta. Tizenkét szerzeményt tartalmaz, valamennyi saját, kivéve egyet, amit közösen írtunk Hrutka Róberttel. És van egy Ady Endre-vers, amit megzenésítettem. Stílusát tekintve olyan - érdekes... (nevet). Érezhető rajta a tagadhatatlan Hrutka Robi-s világ, ami, mondjuk, nem áll távol az enyémtől; egy kicsit rockos, egy kicsit bluesos. Eddig nagyon jó a fogadtatása, aminek nagyon örülök. 
 
- Melyik Ady Endre-verset zenésítetted meg? 
 
- A Fekete zongorát. Nagyon szeretem, még régről. 
 
- Kevesen tudják rólad, hogy eddig négy versesköteted jelent meg, sőt egy régebbi Ki kicsodába nem is mint színész kerültél be. 
 
- Arra nagyon büszke vagyok, hogy - még 1998-ban - mint költőt válogatott be Tarján Tamás. De ma már színészként is benne vagyok (nevet). 
 
- Mostanában újra láthatunk a képernyőn, csak sajnos elég későn... 
 
- A Beugró című műsornak valóban egyetlen egy nagy hibája van: későn kerül adásba. Az biztos, hogy nagyon szeretik az emberek, ez látszik. 
 
- A Beugró munka vagy játék? 
 
- Azt mondanám: a színészet alfája és omegája. A semmiből kell valamit létrehozni. Kőkeményen kell használni a fantáziát. Az elején nagyon nehéz, amikor elkezdjük, hiszen a semmiből kell felépíteni valami fergetegeset, ami tetszik is az embereknek. Nincs az a biztonság, hogy az ember hat hétig próbál, és biztos benne, hogy egy szint alatt nem teljesít. A Beugróban bármi megtörténhet. De nagyon jó a csapat, jól összedolgoztuk magunkat. Rudolf Péterrel már régóta össze vagyunk szokva, de a Szabó Győzővel és a Pokorny Liával is sikerült ez; jó velük dolgozni. 
 
- Sok idő kellett, amíg egymásra hangolódtok? 
 
- Nemcsak egymásra, hanem erre a műsorra is rá kellett kattannunk. Nagyon sokféle gyakorlat van benne, és azért három-négy adásfelvételnek el kellett telnie, amíg igazán belejöttünk. Ezelőtt a Győzővel nem nagyon dolgoztunk együtt, Liával is régen. Tulajdonképpen négyfelől jött emberek kellett összecsiszolódnia, de ehhez nagyon sok segítséget adott Kapitány Iván és Erdélyi Dani, akik rendezik a Beugrót. Most már nagyon élvezzük, reméljük, jó sokáig fog menni a műsor. 
 
- Neked mi hiányzik a legjobban a mai tévés korszakból? 
 
- Az nagyon jó lenne, ha megint lennének tévéjátékok. Nekem - s ezzel nem vagyok egyedül - nagy szívfájdalmam, hogy még egyetlen egy színházi előadásomat se rögzítette tévé. Azt mondják, hogy az emberek erre nem kíváncsiak. Szerintem ez nem igaz. Igen is sokan hiányolják, hogy megint láthassanak jó színházi előadást a tévében. Arról nem is beszélve, hogy a színházi művészetünk így nem marad meg az utókornak. Azt mondják, hogy a televíziós rögzítés sosem lesz olyan, mint egy színházi, de azért baromi jó, hogy megnézhetsz egy Latinovits Zoltánt a Márió és a varázslóban - mert akkor a tévé még rögzített ilyen előadásokat. Jó lenne, ha a mi kis színházi életünk is megmaradna. A másik, hogy nagyon szeretek verset mondani a televízióban. Az is egyre kevesebb. Én elhiszem, hogy kisebbség az értelmiség, de hát könyörgöm, azoknak is kell valamit adni. Ezért is jó a Beugró, mert attól, hogy valami igényesen szórakoztat, még lehet az rendkívül humoros. Négy jó színész, jó rendező, jó ötlet, jó stáb. A semmiből egy szórakoztató, kellemes műsor. 
 
- Van már Jászai Mari-díjad? 
 
- ...(Hangos nevetés)... Nem is értem, miért kérdezed. Idén jubiláltam, vagyis megkaptam a tizedik jelölésemet. Poénkodtunk is a Kálid Artúrral: a S.Ö.R. egyik plakátjára ráírtuk, hogy Kálloy Molnár Péter, tíz Jászai Mari-díj-jelölés. 
 
- Ez azért annyira nem vicces. 
 
- Jaj, dehogynem. Nekem mindig Woody Allen jut az eszembe: Nem akarok ahhoz a társasághoz tartozni, akik megválasztanak a tagjaik közé. Majd kapok posztumusz Kossuth-díjat (nevet). Amúgy meg biztosan mindenki azt hiszi, hogy nekem már biztosan van, és ezért felejtenek el. Egyébként mesterszámom van; már megszoktam, hogy sokadszorra kell nekifutnom valaminek. 
 

Nagyítás

- Mesterszám?  
 
- A számmisztikából jön. Igen, nekem mesterszámom van, a 11-es. Sokkal többet kell küzdenem valamiért, amíg más embernek ugyanaz az ölébe hullik. De ehhez már hozzászoktam. A feleségem is 11-es. Nekünk mindent hatszor kell elintéznünk. A légkondiszerelőt ötször kellett kihívnunk, másnak csak egyszer. 
 
- És mikor mész újra Skóciába? Tényleg tagja vagy a Skót Kulturális Egyesületnek? 
 
- Egy kedves barátom a magyar-skót baráti társaság elnöke. Ő rángatott bele (nevet). Két éve voltunk ott először a Kucó című monodrámával, ami nagyon nagy sikert aratott. A legnagyobb színházi portál is megdicsért, arra nagyon büszke vagyok. Tavaly meg a magyar irodalom remekeit vittük. Abból is szeretnék majd egy hangoskönyvet. 
 
- És mi tart vissza? 
 
- Pénz? (nevet). Régen voltak mecénások. Ez itt a kulcsszó. Nekem ez hiányzik, de nagyon. Valaki odajönne hozzám, és azt mondaná: ne csinálj semmit, csak írj, zenélj és játssz. Nem megélhetési színész lenne az ember, hanem művész. 
 
- Mi a kedvenc versed?  
 
- Karinty Frigyes: Struggle for life. Egyértelműen. Inkább egyenek meg a férgek, Minthogy a férget megegyem. S ezt ajánlom mindenkinek. 

Forrás: Est.Tv Magazin