Kortárs festőművész, aki minden megnyilvánulásával felhívja magára a figyelmet. Szabad szájú, folyamatosan szerelmes, és határozott véleményét műveiben fejti ki a világról. Nagy Kriszta Tereskova újabb kérdésekre keresi a választ, az utóbbi időben fotózik, és egy új sorozatra készül.
- Minek tartod magad? Kortárs festőművésznek, esetleg énekesnőnek?
- Én nem tartom magam énekesnőnek. Amikor énekelek, ugyanazt csinálom, mintha ecset lenne a kezemben. Én a dalaimmal is festek, és elmondom a véleményemet a világról.
- Az előbb hallottam, hogy mondtad a pincérnek, hogy fogyókúrázol. Nem vagy elégedett magaddal?
- Nem tartom magam szépnek. Egy pasi volt az életemben, aki mellett kivirultam, és szépnek láttam magam, de ennél több nem volt.
- Biztos szerelmes voltál.
- Nem ezen múlott. Én hároméves korom óta folyamatosan szerelmes vagyok, és bár ennek vannak nehézségei, nem mondanék le erről a betegségemről.
- Hogyan fogyózol, mi a módszered? Gondolom az is sajátos, tereskovás....
- Mindenki azt gondolja rólam, hogy folyamatosan támadom a rendszert, de én iszonyatosan próbálok megfelelni. Minekután most a szépségideál nem a nagy segg, kénytelen vagyok ezzel is foglalkozni. Nincs rajtam sok felesleg, kordában tudom tartani a vágyaimat, összesen három-négy kilótól szabadulok meg. Új teóriám van, hogy sokkolni kell a szervezetet, olyan rendszert találtam ki, hogy nincs rendszer. Mondjuk kenyeret nem eszem tíz éve, de néha a szendvicsre rákívánok. Most azt csinálom, hogy olyan ételeket eszem, amivel kevés kalóriát viszek be, és néhány napig okosan táplálkozom, majd bezabálok, sült krumpli, sült hús, fagyi, süti, és ráállok utána a mérlegre, és akkor egy kilóval kevesebb vagyok. Nálam ez működik. Attól fogyok, hogy hét napig nem eszem, és a nyolcadik napon bezabálok. A szervezetem nem tud rá felkészülni, sokkot kap, én meg fogyok.
- Látom, a cigit is letetted....
- Igazság szerint én nem dohányzom a mai napig, úgy hívom, hogy láncban kocázom folyamatosan. Nincs igazi függőségem a cigitől, jön egy pillanat és iszonytató mennyiséget el bírok szívni, és ha valamiért le kell tennem, akkor nem megerőltető nekem.
- Mástól függsz? Kávé esetleg?
- Furcsa módon elég jól tudom kezelni a fizikai vágyaimat, sőt lekezelni. Azt érzem, az én életem része a lemondás, sőt, a lényege a lemondás és a küzdelem. De biztos én választottam magamnak.
- Milyen korszakodban vagy? Alkotsz vagy töltődsz?
- Alkotósban. Teljesen új dolgot találtam ki, fotó alapú történet, együtt élek évek óta egy fényképezőgéppel, a fotózás lényegét tudom a kisképző óta, de nem foglalkoztam vele. Az utóbbi hetekben folyamatosan fotózom, és azt találtam ki, hogy ez lesz a következő sorozatom. A képen egyszerre lesz egy fotó valamiről, meg annak a rajza.
- Téged nőművésznek tartanak. Mit gondolsz erről?
- Az utóbbi években találták ki ezt a művészeti ágat, hogy nőművészet. Én azt gondolom, hogy nincsen ilyen. Én azt gondolom, ha férfinak születek, ugyanaz a gondolatiság látszik a műveimen, mint most. Azaz vagyok én, és a rajtam lecsapódó vagy a szitámon fennmaradt hordalék kialakít egy képet, ami rákerül a vászonra. Az én általam ért behatások formálják a művészetemet. Sok művem van valóban, ami a nőiségről szól, de alapvetően bármelyiket megcsinálhattam volna férfiként is. Például azok a képeim, ahol maszturbálok, ugyanúgy működtek volna fasszal is.
- Szabadszájú vagy....
- Igen, ilyen vagyok, és vállalom. Nem szeretem az alakoskodást.
- Hogy állsz a gyerektémához?
- Azon gondolkodom mostanában, hogy megtehetem-e azt az életemmel, hogy nem szülök bele egy gyereket. Én nem vágytam soha gyerekre, de nem tudom, hogy később hogy gondolkozom majd erről. Voltak kurva tehetséges lányok a főiskolán, akik elkezdtek szülni és elkallódtak. Én az a generáció vagyok, akinek azt tanították, hogy a gyerek az, aki megakadályoz abban, hogy az légy, aki vagy. Azt gondolom, hogy az életben mindenkinek van feladata, de nem biztos, hogy mindenkinek ugyanaz. Mindenki más a gépezetben. Alapvetően a nők azért arra vannak kitalálva, hogy gyereket szüljenek, de azt gondolom, hogy vannak kivételek, lehet, hogy genetikai hiba az, hogy én lány lettem. És ahogy telnek-múlnak az évek, egyre inkább azt gondolom, hogy nem jó nőnek lenni. Vannak nők, akik jól tudják csinálni a nőiességüket, de én valamit nem csinálok jól.
- Házasság?
- Bennem egy éve szűnt meg a rettegés az esküvőtől. Rettegtem attól, hogy ha lesz, biztos kijönnek majd a pattanásaim, minden tönkremegy, hogy nekem ez nem fog összejönni. Mondjuk, sosem kérték meg a kezemet, mert azokat a fiúkat, akiket meg én ismertem, arra nevelték, hogy bizalmatlanok legyenek a nőkkel. Persze elméletileg van egy brillgyűrűm, amilyen az amerikai filmekben van, de kurva szar volt, amikor felhúzták az ujjamra, mert tudtam, hogy valami már elromlott, hiszen nyolc évet késett az a gyűrű. Én arra vártam, hogy valaki úgy kérje meg a kezemet, mint a filmekben, és úgy nem akartam házasodni, hogy jó, akkor most csináljunk esküvőt, vegyél el.
- Láttál mostanában valami jó kis romantikus filmet?
- Egy nagyon rossz filmet néztem meg utoljára, de nagyon tetszett, Tarantino volt a producere, Terrorbolygó a címe. Mindenki zombivá változik a filmben, de a lényege, hogy egy lány és egy fiú, akik egymásnak vannak teremtve, összejönnek, a lánynak géppuska van a lába helyén, és együtt el kell bánniuk a szörnyekkel. Amikor mindenkit lelőnek, azt mondja a csávója a csajnak, hogy menj előre bébi, majd én fedezlek! És ez az a mondat, ami megfogott, amit én egy férfitől se hallok. És innentől fogva az a kérdés, hogy ki legyen az én udvarlóm? Vannak nők, akik géppuska lábúak, és ha nem tudják megtalálni azt a férfit, aki azt mondja, hogy menj előre, bébi, fedezlek, akkor mindenki zombi.
- Én nem tartom magam énekesnőnek. Amikor énekelek, ugyanazt csinálom, mintha ecset lenne a kezemben. Én a dalaimmal is festek, és elmondom a véleményemet a világról.
- Az előbb hallottam, hogy mondtad a pincérnek, hogy fogyókúrázol. Nem vagy elégedett magaddal?
- Nem tartom magam szépnek. Egy pasi volt az életemben, aki mellett kivirultam, és szépnek láttam magam, de ennél több nem volt.
- Biztos szerelmes voltál.
- Nem ezen múlott. Én hároméves korom óta folyamatosan szerelmes vagyok, és bár ennek vannak nehézségei, nem mondanék le erről a betegségemről.
- Hogyan fogyózol, mi a módszered? Gondolom az is sajátos, tereskovás....
- Mindenki azt gondolja rólam, hogy folyamatosan támadom a rendszert, de én iszonyatosan próbálok megfelelni. Minekután most a szépségideál nem a nagy segg, kénytelen vagyok ezzel is foglalkozni. Nincs rajtam sok felesleg, kordában tudom tartani a vágyaimat, összesen három-négy kilótól szabadulok meg. Új teóriám van, hogy sokkolni kell a szervezetet, olyan rendszert találtam ki, hogy nincs rendszer. Mondjuk kenyeret nem eszem tíz éve, de néha a szendvicsre rákívánok. Most azt csinálom, hogy olyan ételeket eszem, amivel kevés kalóriát viszek be, és néhány napig okosan táplálkozom, majd bezabálok, sült krumpli, sült hús, fagyi, süti, és ráállok utána a mérlegre, és akkor egy kilóval kevesebb vagyok. Nálam ez működik. Attól fogyok, hogy hét napig nem eszem, és a nyolcadik napon bezabálok. A szervezetem nem tud rá felkészülni, sokkot kap, én meg fogyok.
- Látom, a cigit is letetted....
- Igazság szerint én nem dohányzom a mai napig, úgy hívom, hogy láncban kocázom folyamatosan. Nincs igazi függőségem a cigitől, jön egy pillanat és iszonytató mennyiséget el bírok szívni, és ha valamiért le kell tennem, akkor nem megerőltető nekem.
- Mástól függsz? Kávé esetleg?
- Furcsa módon elég jól tudom kezelni a fizikai vágyaimat, sőt lekezelni. Azt érzem, az én életem része a lemondás, sőt, a lényege a lemondás és a küzdelem. De biztos én választottam magamnak.
- Milyen korszakodban vagy? Alkotsz vagy töltődsz?
- Alkotósban. Teljesen új dolgot találtam ki, fotó alapú történet, együtt élek évek óta egy fényképezőgéppel, a fotózás lényegét tudom a kisképző óta, de nem foglalkoztam vele. Az utóbbi hetekben folyamatosan fotózom, és azt találtam ki, hogy ez lesz a következő sorozatom. A képen egyszerre lesz egy fotó valamiről, meg annak a rajza.
- Téged nőművésznek tartanak. Mit gondolsz erről?
- Az utóbbi években találták ki ezt a művészeti ágat, hogy nőművészet. Én azt gondolom, hogy nincsen ilyen. Én azt gondolom, ha férfinak születek, ugyanaz a gondolatiság látszik a műveimen, mint most. Azaz vagyok én, és a rajtam lecsapódó vagy a szitámon fennmaradt hordalék kialakít egy képet, ami rákerül a vászonra. Az én általam ért behatások formálják a művészetemet. Sok művem van valóban, ami a nőiségről szól, de alapvetően bármelyiket megcsinálhattam volna férfiként is. Például azok a képeim, ahol maszturbálok, ugyanúgy működtek volna fasszal is.
- Szabadszájú vagy....
- Igen, ilyen vagyok, és vállalom. Nem szeretem az alakoskodást.
- Hogy állsz a gyerektémához?
- Azon gondolkodom mostanában, hogy megtehetem-e azt az életemmel, hogy nem szülök bele egy gyereket. Én nem vágytam soha gyerekre, de nem tudom, hogy később hogy gondolkozom majd erről. Voltak kurva tehetséges lányok a főiskolán, akik elkezdtek szülni és elkallódtak. Én az a generáció vagyok, akinek azt tanították, hogy a gyerek az, aki megakadályoz abban, hogy az légy, aki vagy. Azt gondolom, hogy az életben mindenkinek van feladata, de nem biztos, hogy mindenkinek ugyanaz. Mindenki más a gépezetben. Alapvetően a nők azért arra vannak kitalálva, hogy gyereket szüljenek, de azt gondolom, hogy vannak kivételek, lehet, hogy genetikai hiba az, hogy én lány lettem. És ahogy telnek-múlnak az évek, egyre inkább azt gondolom, hogy nem jó nőnek lenni. Vannak nők, akik jól tudják csinálni a nőiességüket, de én valamit nem csinálok jól.
- Házasság?
- Bennem egy éve szűnt meg a rettegés az esküvőtől. Rettegtem attól, hogy ha lesz, biztos kijönnek majd a pattanásaim, minden tönkremegy, hogy nekem ez nem fog összejönni. Mondjuk, sosem kérték meg a kezemet, mert azokat a fiúkat, akiket meg én ismertem, arra nevelték, hogy bizalmatlanok legyenek a nőkkel. Persze elméletileg van egy brillgyűrűm, amilyen az amerikai filmekben van, de kurva szar volt, amikor felhúzták az ujjamra, mert tudtam, hogy valami már elromlott, hiszen nyolc évet késett az a gyűrű. Én arra vártam, hogy valaki úgy kérje meg a kezemet, mint a filmekben, és úgy nem akartam házasodni, hogy jó, akkor most csináljunk esküvőt, vegyél el.
- Láttál mostanában valami jó kis romantikus filmet?
- Egy nagyon rossz filmet néztem meg utoljára, de nagyon tetszett, Tarantino volt a producere, Terrorbolygó a címe. Mindenki zombivá változik a filmben, de a lényege, hogy egy lány és egy fiú, akik egymásnak vannak teremtve, összejönnek, a lánynak géppuska van a lába helyén, és együtt el kell bánniuk a szörnyekkel. Amikor mindenkit lelőnek, azt mondja a csávója a csajnak, hogy menj előre bébi, majd én fedezlek! És ez az a mondat, ami megfogott, amit én egy férfitől se hallok. És innentől fogva az a kérdés, hogy ki legyen az én udvarlóm? Vannak nők, akik géppuska lábúak, és ha nem tudják megtalálni azt a férfit, aki azt mondja, hogy menj előre, bébi, fedezlek, akkor mindenki zombi.
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek













