(Maverick / Warner)
Alanis Morissette a 2002-es Under Rug Swept (és az ahhoz kapcsolódó Feast On Scraps DVD+CD kiadvány) után gyorsan folytatta a 2004-es So-Called Chaos albummal (lásd interjúnkat!), ám az utána következő évben múltba tekintő kiadványokkal jelentkezett (The Collection, Jagged Little Pill Acoustic), majd egy nem várt, viszonylag hosszú szünet következett be pályáján. A kanadai mellé időközben az amerikai állampolgárságot is megszerző dalszerző-énekesnő most egy minden szempontból friss lemezzel és egy világkörüli turnéval tér vissza, mellyel ismét eljut magyar ősei földjére: 2008. augusztus 13-án a Sziget nagyszínpadán láthatjuk.
Alanis Morissette a 2002-es Under Rug Swept (és az ahhoz kapcsolódó Feast On Scraps DVD+CD kiadvány) után gyorsan folytatta a 2004-es So-Called Chaos albummal (lásd interjúnkat!), ám az utána következő évben múltba tekintő kiadványokkal jelentkezett (The Collection, Jagged Little Pill Acoustic), majd egy nem várt, viszonylag hosszú szünet következett be pályáján. A kanadai mellé időközben az amerikai állampolgárságot is megszerző dalszerző-énekesnő most egy minden szempontból friss lemezzel és egy világkörüli turnéval tér vissza, mellyel ismét eljut magyar ősei földjére: 2008. augusztus 13-án a Sziget nagyszínpadán láthatjuk.
Alanis legutóbbi sorlemeze, a So-Called Chaos idején koncentrált, kiegyensúlyozott formát mutatott, amit alighanem nagyban meghatározott boldog magánélete is – akkoriban készült telefoninterjúnkat is azzal zárta, hogy éppen a pasijánál van, New Orlansban. A szóban forgó férfi a szintén kanadai származású színész, Ryan Reynolds volt, akivel azonban majd öt év együttlét után 2007 elején végleg szakítottak (Reynolds ma már Scarlett Johansson vőlegénye). A Flavors Of Entanglement címével is a bonyolult véget ért kapcsolatra utal, a szakítás utáni lehangolt állapotban készült, ám mégsem egy depresszív album született – ez a korong sokkal inkább a művészi újjászületés lenyomata. Ebben kétségtelenül nagy szerepe lehetett a brit zeneszerző-producernek, Guy Sigsworth-nek, aki az ezredfordulón Björk (Homogenic, Vespertine) és Madonna (What It Feels Like For A Girl) mellett vált híressé, de a Lamb What Sound albumán is kulcsszerepet kapott, majd Imogen Heap énekesnővel saját együttest is alakított Frou Frou néven (Details). Morissette is egy Frou Frou-dal kapcsán kereste meg Sigsworth-t és végül közösen írták és rögzítették az egész Flavors Of Entanglement albumot. Szinte kínálja magát a párhuzam Alanis egykori lemezcégfőnökének, Madonnának a csúcslemezével, a brit William Orbit társaságában készített 1998-as Ray Of Lighttal, amit itt-ott a dalok megszólalása is alátámaszt.
A nyitó Citizen Of The Planet a magát is világpolgárnak tartó Morissette védjegyes dala, és már rögtön a legelején kiderül, hogy ezen az albumon is előkerülnek a keleties hatások, a groove-os alapokra vonósok húzzák a fedőréteget, a monumentális szerzemény pedig szokatlanul kemény riffekkel robban. A szerzeményben feltárul a színes gyermekkor, melynek felidézésében élen szerepel a magyar gyökér: „északról indulok, különleges magból növök ki, francia és magyar hóból nyert érzékenységgel meghintve”. A továbbiakban nagyjából háromféle csoportba sorolható felvételek váltakoznak, úgy, hogy az album integritása végig megmarad. Akad néhány, a sikeres kezdetre visszautaló programozott alapú rockdalok fazonjából: ilyen a leginkább „1995-ös hangzású” Underneath (az első kislemez- és klipszám), a vibrálóbb, zsigeribb – Sinéad O’Connor énekét is megidéző – Versions Of Violence vagy a könnyedebb, elektrósabb Giggle Again For No Reason. Akadnak egészen táncos-elektronikus darabok: ilyen a kifejezetten aktuális hangzású, dühös elektró-diszkós Straitjacket, a légies, downtempós In Praise Of The Vulnerable Man vagy a leginkább Ray Of Lightot idéző drum’n’bass-szerű Moratorium (melyből az album címadó sora is származik). Szerepelnek továbbá egyszerű, zongorás darabok is: az önfelépítést megéneklő szépséges, tiszta Not As We (amiben a zongorán kívül nincs is más kíséret), vagy az elillanó szerelem okozta hiányt tételező Torch.
Alanis ezúttal is mélyen személyes témájú szövegei a versszakokban naplószerű formában sorolják a fájdalommal, a hiánnyal, a dühvel való mindennapos küzdelmet, majd a refrénben általánosabb megfogalmazásban visszhangzanak megfigyelései. Mérgét egyetlen szerzeménybe, a tomboló Straitjacketbe csomagolja („hatalmas a különbség a között, aki vagyok és akinek látsz / a velem kapcsolatban levont következtetéseid rutinszerűen hibásak / nem tudom, kihez beszélsz ilyen kibaszott tiszteletlenül”), a lemez vége felé felhangzó Tapes című zajos csúcspontban már higgadtabban veszi számba a szakítást megelőző önhibáztató érveket, a záró Incomplete-ben pedig egy boldogabb jövő képe is felsejlik („egy nap majd meglelem békémet, megvilágosodom, megházasodom és lesznek gyermekeim, talán még örökbe is fogadok”).
A papírtokba csúsztatott Deluxe Edition a 11 számos 46 perces lemezanyag mellé egy második CD-n 24 percben öt további dalt is kínál, hasonlóan magas színvonalon, már ha a meghökkentően könnyed és komolytalan záródarab, az On The Tequila csajbuliját nem számítjuk.
Akárcsak nemrégiben pályatársa, Sheryl Crow a Detours albumon, Morissette is egy fájdalmas szakítást énekelt ki magából, és az eredmény nála is karrierje fényes napjait idézi.
A nyitó Citizen Of The Planet a magát is világpolgárnak tartó Morissette védjegyes dala, és már rögtön a legelején kiderül, hogy ezen az albumon is előkerülnek a keleties hatások, a groove-os alapokra vonósok húzzák a fedőréteget, a monumentális szerzemény pedig szokatlanul kemény riffekkel robban. A szerzeményben feltárul a színes gyermekkor, melynek felidézésében élen szerepel a magyar gyökér: „északról indulok, különleges magból növök ki, francia és magyar hóból nyert érzékenységgel meghintve”. A továbbiakban nagyjából háromféle csoportba sorolható felvételek váltakoznak, úgy, hogy az album integritása végig megmarad. Akad néhány, a sikeres kezdetre visszautaló programozott alapú rockdalok fazonjából: ilyen a leginkább „1995-ös hangzású” Underneath (az első kislemez- és klipszám), a vibrálóbb, zsigeribb – Sinéad O’Connor énekét is megidéző – Versions Of Violence vagy a könnyedebb, elektrósabb Giggle Again For No Reason. Akadnak egészen táncos-elektronikus darabok: ilyen a kifejezetten aktuális hangzású, dühös elektró-diszkós Straitjacket, a légies, downtempós In Praise Of The Vulnerable Man vagy a leginkább Ray Of Lightot idéző drum’n’bass-szerű Moratorium (melyből az album címadó sora is származik). Szerepelnek továbbá egyszerű, zongorás darabok is: az önfelépítést megéneklő szépséges, tiszta Not As We (amiben a zongorán kívül nincs is más kíséret), vagy az elillanó szerelem okozta hiányt tételező Torch.
Alanis ezúttal is mélyen személyes témájú szövegei a versszakokban naplószerű formában sorolják a fájdalommal, a hiánnyal, a dühvel való mindennapos küzdelmet, majd a refrénben általánosabb megfogalmazásban visszhangzanak megfigyelései. Mérgét egyetlen szerzeménybe, a tomboló Straitjacketbe csomagolja („hatalmas a különbség a között, aki vagyok és akinek látsz / a velem kapcsolatban levont következtetéseid rutinszerűen hibásak / nem tudom, kihez beszélsz ilyen kibaszott tiszteletlenül”), a lemez vége felé felhangzó Tapes című zajos csúcspontban már higgadtabban veszi számba a szakítást megelőző önhibáztató érveket, a záró Incomplete-ben pedig egy boldogabb jövő képe is felsejlik („egy nap majd meglelem békémet, megvilágosodom, megházasodom és lesznek gyermekeim, talán még örökbe is fogadok”).
A papírtokba csúsztatott Deluxe Edition a 11 számos 46 perces lemezanyag mellé egy második CD-n 24 percben öt további dalt is kínál, hasonlóan magas színvonalon, már ha a meghökkentően könnyed és komolytalan záródarab, az On The Tequila csajbuliját nem számítjuk.
Akárcsak nemrégiben pályatársa, Sheryl Crow a Detours albumon, Morissette is egy fájdalmas szakítást énekelt ki magából, és az eredmény nála is karrierje fényes napjait idézi.
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek







