A Timmins testvérek – az énekesnő Margo, a dalszerző-gitáros Michael, a dobos Peter – és basszistájuk, Alan Anton az első Cowboy Junkies-lemezt, az egy dal kivételével csupa feldolgozásból (Robert Johnson, John Lee Hooker, Bruce Sprinsteen stb.) álló 1986-os Whites Off Earth Now!!-t egyetlen mikrofon körül, élőben rögzítették, és ugyanígy tettek a második alkalommal is egy évvel később, azzal a különbséggel, hogy akkor már egy XIX. századi templomépület akusztikájában dolgoztak, és a legendás dalszerzőktől (Lorenz/Hart, Hank Williams, Lou Reed) származó, illetve tradicionális dalok mellett már felerészt saját szerzeményeket adtak elő. Az 1988-ban – előbb hazai terepen magánkiadásban, majd a nagy RCA kiadó terjesztésében az egész világon – megjelent The Trinity Session egy csoda, a kegyelmi állapot, a zenei puritanizmus és a tökéletes arányok lemeze lett. Ennek megismétlésével próbálkozni ha nem is istenkísértés, de teljes balgaság lett volna, így Timminsék egy baráti körben való zenés emlékezés mellett döntöttek: a régi közreműködők közül velük tartó mandolinos-hegedűs-szájharmonikás Jeff Bird mellett olyan rokon lelkeket is meghívtak, mint Natalie Merchant és a szintén az R.E.M.-főnök Michael Stipe baráti körébe tartozó tolókocsis gitáros-énekes, Vic Chesnutt, illetve a mindannyiuknál tizenvalahány évvel fiatalabb Ryan Adams, és velük hagyományosabb formában (továbbra is körben elhelyezkedve, de már nem egyetlen mikrofonnal), teltebb hangzásban rögzítették újra az eredeti programot egy kanadai filmes-producer testvérpár, Pierre és Francois Lamoureux stábjával. 
 
A szakrális térben, visszafogott fényekkel, tisztelettudó kamerákkal megörökített, közönség nélküli koncerten a még mindig szívfacsaróan gyönyörű-szomorú hangú Margo és kísérői a tucatnyi dal némelyikéből rövidebb verziót játszanak, némelyikből hosszabbat, sőt akár néha dupla hosszúságút is (a Lou Reed Sweet Jane-jének finom átiratához a stílszerűen fekete napszemüveget öltő Ryan Adams vezetésével Velvet Undergorund-os noise-intrót is illesztenek), és a sztárvendégek nemcsak vokálokat vagy egyes verszakokat, de teljes dalokat – egy-egy Cowboy Junkies-szerzeményt – is énekelhetnek: a zongorához ülő Natalie a hegedűs Jeff Birddel kettesben interpretálja a To Love Is To Bury című gyilkos balladát (az eredeti lemezen nem szerepelt zongora, ott tangóharmonika volt), a 200 More Miles végén a szerzők is megtapsolják Ryan Adamst, aki aztán a dobokhoz ülve kíséri a Chesnutt által előadott Postcard Bluest. 
QQQQQ 
 
EXTRÁK 
 
A vastag papírtokos, könyvecskét formázó kétlemezes kiadvány DVD-jén egy 48 perces dokumentumfilmet is találunk, melyben tanúi lehetünk az előkészületeknek, miközben a zenészek korabeli hangmérnökük, Peter Moore társaságában felidézik a két évtizeddel ezelőtti eseményeket, és szó esik magukról a dalokról is. A második korong a CD az egyórás hanganyaggal. 
QQQQ 
 
2007  Hossz: 63 perc  Kiadó: Cooking Vinyl/Neon Music  Hang: angol 5.1