Tankian 2007 őszén, közvetlenül az Elect The Dead megjelenése után egy promóciós miniturné keretében már átruccant ugyan Európába, de néhány angliai fellépésen kívül csak négy koncertet adott a kontinensen. A villámlátogatás végén azonban megígérte, hogy a 2008-as év nagyobb részét koncertezéssel tölti majd, és szavát betartva áprilisra európai turnét hirdetett, amely többek közt Lengyelországot és Ausztriát is érinti, nyárra betervezett fellépéseivel pedig még keletebbre, például Oroszországba és Magyarországra is eljut, ha minden igaz. Napokkal a bécsi koncert előtt azonban még nyugtalanító hírek érkeztek Serjről – az énekest ágynak döntötte valami betegség, ezért kénytelen volt lemondani az április elejére tervezett öt nagy-britanniai és egy németországi fellépését. Szerencsére egy hét elég volt a felépüléséhez, így legfeljebb azon aggódhattunk, nehogy Bécsbe egy legyengült, kimerült Serj érkezzen.  
 
Serj Tankian öttagú kísérőzenekara, a játékosan obszcén nevű Flying Cunts Of Chaos (melynek rövidítése megegyezik az amerikai telekommunikációs felügyeleti szervével, az FCC-vel) a negyed tízkor lép a bécsi Gasometer színpadára, mindenki talpig feketében, fekete cilinderben foglalja el a helyét, majd besasszézik a tökéletes kontrasztként fehér inget és zakót, valamint fehér cilindert viselő Serj is, aki a korábban sztenderd nyitószámának számító The Unthinking Majority helyett a visszhangosított, áriázó hangon elővezetett Sound Of War című intrószerű – ám bő hat percen át tartó – új dalba kezd bele. Rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy aggódásunk alaptalan: hősünk produkcióján egy pillanatig sem érződik az előző heti gyengélkedés.  
 
Az elnyújtott Sound Of War után az első „igazi” szám az Empty Walls című sláger, majd jön az Elect The Dead album többi dala is, amelyek kivétel nélkül mind elhangzanak az este folyamán. A Feed Us, a Lie Lie Lie és a Saving Us alatt Serj kizárólag az énekléssel van elfoglalva, ám a Baby című szám elején előkerül piros gitárja is, de az ezt követő Sky Is Over végén már le is veszi nyakából a hangszert, hogy a Praise The Lord And Pass The Ammunition nyitányaként a refrént kiabálva (és teátrálisan eljátszva) már akadály nélkül vezényelhessen a lelkesen éneklő közönségnek. 
 
Az 1967-ben a libanoni Bejrutban született, 1975 óta Amerikába élő, közgazdász végzettségű Serjről köztudott, hogy lelkiismeretes politikai aktivista (a Rage Against The Machine gitárosával, Tom Morellóval közösen egy non-profit szervezetet is alakított Axis Of Justice néven), de mint kiderült, egyben zseniális entertainer is, aki a színpadon nem veszi túlzottan komolyan magát, a politikus kiszólások mellett előszeretettel bohóckodik a közönségnek: a fellépés alatt végig a fején tartott kalapját néha lekapja egy kis integetéshez, idétlen táncot lejt, vicces pózokat mutat be, egyszóval egymaga elviszi a show-t. Régi barátaiból verbuvált kísérőzenekara a háttérbe húzódva teszi a dolgát, viszont meglepően magas színvonalon – a számok technikásabbak és többségében gyorsabbak is, mint a lemezen hallható verziók (az albumra a dobok és a vonósok kivételével Tankian lényegében egymaga játszotta fel a hangszeres részeket). 
 
A program második felét a Charades című szerzemény vezeti fel, amely már a 2004-es Axis Of Justice – Concert Series Volume 1 sztárparádés CD/DVD kiadványán is szerepelt, igaz, akkor még egy szál zongorával előadva. A dal ezúttal teljes zenekarra hangszerelve szerepel a műsorban, Serj csak a szám végén ül le a zongorához, majd fel sem áll a Honking Antelope végéig. A koncert egyetlen feldolgozása egy példásan punkos lendülettel elővezetett Dead Kennedys-alapvetés, a Holiday In Cambodia, amit Tankian egy 2007-es MTV-gálán a Foo Fightersszel közösen is előadott (Serj másik kedvelt feldolgozásszáma, a Beatles-féle Girl sajnos nem hangzik el Bécsben). A főprogramot a Beethoven’s Cunt zárja, majd következik a háromszámos ráadás: a kötelező Bush-ellenes beszólással felvezetett, élőben a lemezverziónál is dühösebb The Unthinking Majority, illetve a hasonlóan örjöngős Money, amely után a kísérőzenekar dolgát végezve levonul a színpadról, hogy az est főszereplője az Elect The Dead album címadó záródalának zongorás magánszámával búcsúzhasson el a közönségtől. 
 
Mivel szólóprojektjének műsorában Serj Tankian nem hajlandó System Of A Down-számokat játszani, nem is számíthattunk hosszú koncertre, a 66 perces show azonban kimondottan rövidnek hatott – így hát nincs mese, a magunk részéről mindenképpen benevezünk ráadásként a Szigeten esedékes adagra is. 
 
 
 
koncertfotók: Martinkó Márk 
 
 
szöveg: