A Csak egy szerelmesfilm az Éjféli játszma című nagyszerű dán thriller és a Dina vagyok című filmdráma rendezőjének, Ole Bornedalnak új munkája, melyben a Mifune utolsó dala című szintén remek alkotás főszereplője, Anders W. Berthelsen játssza a bűnügyi fotósként dolgozó központi figurát. Jonas egy nap vén tragacsának és a véletlennek köszönhetően egy olyasféle helyzetben találja magát, mint az Aludj csak, én álmodom főhősnője: minden szabadidejét egy vonzó vadidegen nő kórházi ágya mellett tölti, aki kómában van, és akinek családja úgy tudja, Jonas a lány külföldön megismert barátja, Sebastian. A cselekmény azonban nem romantikus vígjátékot, hanem thrillert rejt néhány hullával és a feltáruló bűnős múlttal. A Csak egy szerelmesfilm erős film noiros utalásokkal, túlzó fordulatokkal, formai játékokkal és kikacsintásokkal stabilan hozza az alkotók nevét látva remélt dán minőséget. 
 
Még ennél is jobb az izlandi Baltasar Kormákur, a 101 Reykjavík és A tenger rendezőjének krimije, a Vérvonal, ami Arnaldur Indridason magyar nyelven is megjelent (és még jelenleg is kapható) bűnügyi regényének adaptációja. Benne a morózus rendőr, Erlendur ifjú kollégájával egy betört koponyájú öreg kamionsofőr halálának ügyében nyomoz, s az ügy szálai harminc évvel ezelőtt történt további elfelejtett bűnökhöz vezetnek. Ezzel párhuzamosan egy fiatal genetikai kutató 5 évesen meghalt kislánya halálának okát kutatja. A két szál természetesen előbb-utóbb összekapcsolódik, de a Vérvonalnak nem is elsősorban sztorija a lényege, hanem különleges, nyomasztó atmoszférája, amely időnként az Álmatlanság című krimit (ami egyébként egy szintén skandináv mű remake-je) idézi, ahogy a tájat bejáró kameramozgások úgyszintén. 
 
Ehhez a két remek darabhoz képest sajnos jelentős visszaesés volt a mexikói alkotópáros, Israel Cárdenas és Laura Amelia Guzmán Cochochija. A film két főhőse egy testvérpár, két kisfiú, akik egy nap egy fontos megbízatás teljesítése közben elvesztik nagyapjuk kis fehér lovát. Ekkor kezdődik az igazi hétköznapi kis kaland – a feladat: megtalálni az elveszett lovat. A Mexikó észak-nyugati részén, a Sierra Tarahumara vidékén, a raramurik körében játszódó film kedvesen és érzékenyen mesél a gyermekkorról, de egyesek számára urambocsá kicsit unalmasnak tűnhet. Inkább csak a távoli vidékek alkotásait preferáló ínyenceknek ajánlott! 
 
 
Csütörtökre ajánljuk: 
 
Ha szerencsénk van, még elvileg van esélyünk jegyet kapni az Urániába 20.15-re az origo-gálára, a Linda, Linda, Linda című filmre (hiszen a Titanic különszám úgy hirdeti, korlátozott számban kaphatók rá belépők). A mű a Japán tenger szekció egyik remek darabja, melyben három rocker tinilány együttesébe új énekest keres. A film zenéjét a volt Smashing Pumpkins-tag James Iha írta! 
 
Ha pedig mégsem járunk szerencsével (és lemaradunk a kevés számú jegyről), még mindig ott van 21.00-kor a Toldiban a Felszínre törni című német filmdráma. A vetítés különlegessége, hogy jelen lesz a rendező, Felicitas Korn is. Kérdezzünk tőle bátran!