A brit Morcheeba visszatérő vendég Magyarországon. A Godfrey testvérek, Paul és Ross a Fragments Of Freedom és a Charango album (illetve a fejezetzáró Parts Of The Process slágerválogatás) turnéin, 2001-ben és 2003-ban még eredeti énekesnőjükkel, Skye Edwardsszal (lásd: Mind How You Go), majd az utódjának választott Daisy Martey-t szerepeltető 2005-ös The Antidote megjelenése után már az ő utódjával, Jody Sternberggel léptek fel a Szigeten, 2007-es siófoki ingyenkoncertjüket pedig már egy újabb énekesnővel, a MySpace-en megismert francia Mandával adták. Őt azonban már nem vették fel fix tagnak: az új stúdióalbum, a Dive Deep dalaihoz rajta kívül még négy további vendéghangot hívtak. A lemez és a 2008. április 28-án a Petőfi Csarnokba is eljutó turné kapcsán az idősebbik fivér, Paul Godfrey nyilatkozott a Pesti Estnek.
- Az új albumotok, a Dive Deep mintha lazulósabb, meditatívabb lenne a korábbi slágerhalmozó lemezeiteknél. Tényleg olyan érzése lesz az embernek a számokat hallgatva, mintha az óceánban úszkálna. Mi az, ami az album írása közben hatott rád – a gyerekeid akváriuma?
- Lehet, hogy a Dive Deep másnak tűnik, mint a korábbi munkáink, de az igazság az, hogy nincs semmi új a nap alatt – csak a szokásos stílusok, amelyek már a korábbi lemezek idején is hatottak ránk. Imádom a régi blues zenét, a soult, a folkot és a hiphopot, és ennek a lemeznek a készítése közben is pontosan ezeket hallgattam. Szerintem nagyon fontos, hogy a lemez, amit készítünk…hogy is mondjam…valahogy rátelepedjen az emberekre. Valami olyasmire gondolok, ami nem azonnal ragadja meg őket, mert egyáltalán nem biztos, hogy az a varázs meg is marad. A Dive Deep albumon olyan dolgokról akartam beszélni, amiknek még van varázsa és egyfajta spiritualitása. Ez gyakorlatilag mindennél fontosabb volt számomra, és a lemez végül ilyen is lett.
- Ha jól tudom, a lemez egyfajta terápiaként is szolgált, és a segítségével gyógyultál ki a depressziódból…
- Igen, akkor feltétlenül úgy működött számomra, mint egyfajta terápia. Ez részben abból is adódott, hogy a lemez felvételi munkálatainak, a számok megírásának a folyamata másképp is zajlott, mint a korábbi albumoknál, ahol egy elég erősen kollektív munka volt. Most rengeteget voltam egyedül a stúdióban, és emiatt a Dive Deep is sokkal személyesebb lett számomra.
- Ez érdekes. Azt gondolnám, hogy a sok egyedüllét felerősíti a depressziót…
- Hát akkor nagyon tévedsz. Én szeretek egyedül lenni a stúdióban. Nem szeretem az embereket, akikből a turnék során bőven kijutott… (nevet)
- A lemez dalain nem kevesebb, mint öt vendéghang osztozik. Ez eléggé alátámasztani látszik azt a pletykát, hogy nem lesz több állandó vokalistája a Morcheebának…
- Igen, ezt csak megerősíteni tudom. Az elmúlt évek tapasztalatai meggyőztek minket arról, hogy nem kell még egy állandó tag a zenekarba. A Morcheeba csak engem és a testvéremet jelenti. A Dive Deepen sok különböző hangot akartam, és szerintem nagyon jól működik ez az öt teljesen különböző stílus együtt. Mindannyian szerepelnek majd a turnén is, de nem egy időben, hanem gyakorlatilag váltani fogják egymást. Manda és Bradley (a lemezen egy John Martyn-feldolgozást előadó Bradley Burgess brit folk-blues gitáros-énekes, aki már a 2007-es siófoki koncerten is ott volt basszusgitáros-vokalistaként – a szerk.) jönnek velünk Magyarországra.
- Olvastam, hogy a korábbi turnéitokat elég nehezen élted meg. Nem félsz, hogy most is ki fogsz készülni a stressztől?
- Hát, nem is tudom. Nem vagyunk már olyan fiatalok, és már nem is aggódunk annyit, nem stresszeljük magunkat halálra. Már nem vagyunk annyira paranoiásak. Azért mentségünkre legyen mondva: hihetetlen kemény tud lenni egy turné. Olyan mintha egy egyszobás lakásban laknál tizenkét emberrel. Nem tehetsz mást, meg kell próbálnod nyugodtnak maradni. De közben mindenki tiszta ideg, rengeteg a para, úgyhogy elég nehéz higgadtnak lenni.
- Már szinte hazajártok hozzánk koncertezni, gondolom, tisztában vagytok vele, mennyire népszerűek vagytok nálunk. Milyen közönség vagyunk?
- Egyszerűen fantasztikusak vagytok, ha nem így lenne, nem járnánk vissza hozzátok, nem igaz? Imádok nálatok játszani, mindegyik koncertünk elképesztően jól sikerült. Pár éve vettem egy házat Szlovéniában, ami még mindig megvan. A legutóbbi két magyarországi koncertre speciel onnan ugrottam át. Király volt!
- Hogy jutott eszedbe éppen Szlovéniában venni telket?
- Nem tudom. Biztosan részeg voltam – túl sok snapszot ihattam.
- De ha jól tudom, te mégsem a szlovén letelepedési engedélyre pályázol mostanában, hanem az ausztrálra…
- Már egy ideje tervezzük, hogy Ausztráliába költözünk. Az öcsém, Ross már Hollywoodban él – ami aztán tényleg nem nekem való –, én pedig Melbourne-ben fogok letelepedni a családommal. Elég messze van, de az ottani életstílus jót fog tenni a gyerekeimnek. Igazság szerint én leginkább Európában szeretnék élni, de azért maradtunk végül Ausztráliánál, mert ott angolul beszélnek, így nem lesznek nyelvi problémáik.
- Ha éppen nem turnézol, vagy nem dalokat komponálsz, mit szeretsz csinálni?
- Imádok a családommal, a gyerekeimmel lenni. A fiam nyolcéves, a lányom öt. Totál őrültek. Amúgy velem voltak a Balaton-parti koncertünkön, és imádták. Ja, és nagyon szeretek főzni, az egyik kedvenc kajám a gulyás. Persze az íze mindig az épp rendelkezésemre álló hozzávalóktól függ, de én minden tőlem telhetőt megteszek (nevet).
- Lehet, hogy a Dive Deep másnak tűnik, mint a korábbi munkáink, de az igazság az, hogy nincs semmi új a nap alatt – csak a szokásos stílusok, amelyek már a korábbi lemezek idején is hatottak ránk. Imádom a régi blues zenét, a soult, a folkot és a hiphopot, és ennek a lemeznek a készítése közben is pontosan ezeket hallgattam. Szerintem nagyon fontos, hogy a lemez, amit készítünk…hogy is mondjam…valahogy rátelepedjen az emberekre. Valami olyasmire gondolok, ami nem azonnal ragadja meg őket, mert egyáltalán nem biztos, hogy az a varázs meg is marad. A Dive Deep albumon olyan dolgokról akartam beszélni, amiknek még van varázsa és egyfajta spiritualitása. Ez gyakorlatilag mindennél fontosabb volt számomra, és a lemez végül ilyen is lett.
- Ha jól tudom, a lemez egyfajta terápiaként is szolgált, és a segítségével gyógyultál ki a depressziódból…
- Igen, akkor feltétlenül úgy működött számomra, mint egyfajta terápia. Ez részben abból is adódott, hogy a lemez felvételi munkálatainak, a számok megírásának a folyamata másképp is zajlott, mint a korábbi albumoknál, ahol egy elég erősen kollektív munka volt. Most rengeteget voltam egyedül a stúdióban, és emiatt a Dive Deep is sokkal személyesebb lett számomra.
- Ez érdekes. Azt gondolnám, hogy a sok egyedüllét felerősíti a depressziót…
- Hát akkor nagyon tévedsz. Én szeretek egyedül lenni a stúdióban. Nem szeretem az embereket, akikből a turnék során bőven kijutott… (nevet)
- A lemez dalain nem kevesebb, mint öt vendéghang osztozik. Ez eléggé alátámasztani látszik azt a pletykát, hogy nem lesz több állandó vokalistája a Morcheebának…
- Igen, ezt csak megerősíteni tudom. Az elmúlt évek tapasztalatai meggyőztek minket arról, hogy nem kell még egy állandó tag a zenekarba. A Morcheeba csak engem és a testvéremet jelenti. A Dive Deepen sok különböző hangot akartam, és szerintem nagyon jól működik ez az öt teljesen különböző stílus együtt. Mindannyian szerepelnek majd a turnén is, de nem egy időben, hanem gyakorlatilag váltani fogják egymást. Manda és Bradley (a lemezen egy John Martyn-feldolgozást előadó Bradley Burgess brit folk-blues gitáros-énekes, aki már a 2007-es siófoki koncerten is ott volt basszusgitáros-vokalistaként – a szerk.) jönnek velünk Magyarországra.
- Olvastam, hogy a korábbi turnéitokat elég nehezen élted meg. Nem félsz, hogy most is ki fogsz készülni a stressztől?
- Hát, nem is tudom. Nem vagyunk már olyan fiatalok, és már nem is aggódunk annyit, nem stresszeljük magunkat halálra. Már nem vagyunk annyira paranoiásak. Azért mentségünkre legyen mondva: hihetetlen kemény tud lenni egy turné. Olyan mintha egy egyszobás lakásban laknál tizenkét emberrel. Nem tehetsz mást, meg kell próbálnod nyugodtnak maradni. De közben mindenki tiszta ideg, rengeteg a para, úgyhogy elég nehéz higgadtnak lenni.
- Már szinte hazajártok hozzánk koncertezni, gondolom, tisztában vagytok vele, mennyire népszerűek vagytok nálunk. Milyen közönség vagyunk?
- Egyszerűen fantasztikusak vagytok, ha nem így lenne, nem járnánk vissza hozzátok, nem igaz? Imádok nálatok játszani, mindegyik koncertünk elképesztően jól sikerült. Pár éve vettem egy házat Szlovéniában, ami még mindig megvan. A legutóbbi két magyarországi koncertre speciel onnan ugrottam át. Király volt!
- Hogy jutott eszedbe éppen Szlovéniában venni telket?
- Nem tudom. Biztosan részeg voltam – túl sok snapszot ihattam.
- De ha jól tudom, te mégsem a szlovén letelepedési engedélyre pályázol mostanában, hanem az ausztrálra…
- Már egy ideje tervezzük, hogy Ausztráliába költözünk. Az öcsém, Ross már Hollywoodban él – ami aztán tényleg nem nekem való –, én pedig Melbourne-ben fogok letelepedni a családommal. Elég messze van, de az ottani életstílus jót fog tenni a gyerekeimnek. Igazság szerint én leginkább Európában szeretnék élni, de azért maradtunk végül Ausztráliánál, mert ott angolul beszélnek, így nem lesznek nyelvi problémáik.
- Ha éppen nem turnézol, vagy nem dalokat komponálsz, mit szeretsz csinálni?
- Imádok a családommal, a gyerekeimmel lenni. A fiam nyolcéves, a lányom öt. Totál őrültek. Amúgy velem voltak a Balaton-parti koncertünkön, és imádták. Ja, és nagyon szeretek főzni, az egyik kedvenc kajám a gulyás. Persze az íze mindig az épp rendelkezésemre álló hozzávalóktól függ, de én minden tőlem telhetőt megteszek (nevet).
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek