Delphine Kreuter 57.000 km közöttünk című, rendkívül aktuális filmjében az emberek közti kapcsolatok szó szerinti elgépiesedését, virtuálissá válását vizsgálta. A mű főhőseinek családtagjaikkal és a többi emberrel való hétköznapi kommunikációja egytől egyig diszfunkcionális (vagy azért, mert az illető súlyos betegen egy steril kórházi szobában kényszerül a világtól elzártan élni, vagy mert nemet változtatott, vagy mert szokatlan viselkedési rendellenességeket produkál), ezért inkább a telekommunikációban keresik az egymással való kapcsolatteremtés új formáit. 
 
Egyikük, egy Nat nevű furcsa kamaszlány (aki a film főhőse is egyben) videojátékok, chat és mobiltelefon segítségével köt mély barátságot egy fiúval, másikuk (Nat egy webes ismerőse Mathieu Amalric alakításában) tehetetlen csecsemő módjára viselkedik a webkamera előtt, megint másvalaki (a lány mostohaapja) pedig a nap szinte minden percében önmagáról és saját családjáról készít home videókat, hogy azokat rögtön feltegye netes videonaplójukra – és persze van, aki mindezt meg is nézi... 
 
A filmje sajtóvetítésén a fesztivál vendégeként megjelent rendezőnő az újságírók kérdéseire válaszolva elmondta, hogy szerinte minden ember alapvetően magányos lény. Művének címválasztásával pedig arra utalt, milyen hihetetlenül óriási a távolság az egyes személyek között, hiszen az 57 ezer kilométer – ami az alkotásban, mint kiderült nem egy konkrét, hanem csupán fiktív távolság – még az Egyenlítő hosszánál is több. 
 
Ha az 57.000 km közöttünk hőseinek kapcsolatait a távolság jellemzi, akkor a Szemtanúkban megjelenő figurák esetében éppen az a probléma magja, hogy túlságosan is szoros viszonyba kerülnek egymással. André Téchiné, az Alice és Martin, az Angyalok: végállomás és a Változó idők rendezője filmjében egy ifjú férj és apa összejön felesége homoszexuális barátjának szerelmével, egy fiatal meleg fiúval – mindez pedig 1984-ben, egy új, titokzatos kór, az AIDS megjelenésével egy időben történik. A figyelemre méltó színészi alakítások (Michel Blanc, Julie Depardieu stb.) mellett pedig az, aki fogékony az ilyesmire, a Pokol után ismét megcsodálhatja Emmanuelle Béart érzéketlen kőtömbbé formált műmelleit (és szilikonnal töltött, hatalmas kacsaszáját). 
 
 
Keddre ajánljuk: 
 
16 órakor a Menj békével, Dzsamil című dán bűnfilm Uránia-beli vetítése után a film forgatókönyvét tárgyaló beszélgetésen vehetünk részt Krigler Gábor tévés forgatókönyvíró és Varga Balázs filmtörténész, az ELTE BTK Filmelmélet és Filmtörténet Szakának oktatója vezetésével. Nem csak szakmabelieknek! 
 
20.45-ös kezdettel a Vörösmartyban egy másik környéken bűnözhetünk tovább: a WWW: What a Wonderful World (már a címe is úgy hangzik, mintha egy kultfilm lenne, nem?) a mai Casablancában játszódó francia-marokkói alkotás, melyben Kamel, a bérgyilkos kalandjait követhetjük egy film noir, animáció és burleszk elemekből összeálló műfajkeverékben.