Vedder régóta sertepertél a film világa körül: már 1992-ben feltűnt egy röpke szerep erejéig a grunge környezetben játszódó Facérokban (egy cameo erejéig 2007-ben is beugrott a rockzenei témájú Walk Hard: The Dewey Cox Story című vígjátékba). Filmbetétdalokat már régóta rögzít zenekara nélkül, szólóban vagy másokkal közösen: a Sean Penn főszereplésével készült Ments meg, Uram! (Dead Man Walking) és Nevem Sam (I Am Sam) mellett a Broadway 39. utca (Cradle Will Rock) vagy a I’m Not There filmzenelemezén is feltűnt, ahogy hozzájárult az A Brokedown Melody című szörfös doku filmzenéjéhez is (melyet a főszereplő Jack Johnson szerkesztett), de 2007-ben is írt dalokat egy dokumentumfilmhez, az iraki háborús témájú Body Of Warhoz (a Body Of War: Songs That Inspired An Iraq War Veteran című albumon az egyik szerzeményét Ben Harperrel közösen adja elő). Szintén 2007-ben készítette el első teljes filmzenelemezét, Sean Penn negyedik rendezéséhez. Az Út a vadonba valós történetet dolgoz fel: egy pénzét eladományozó és elégető, társadalmi kötöttségeitől megszabaduló, civilizációból fokozatosan kivonuló, thoreau-i eszméket valló diplomás fiatalember Atlantától egészen Alaszkáig elérő kalandjait, próbatételeit követhetjük nyomon (a film a kilencvenes évek elején, a Pearl Jam elindulásával és befutásával egy időben játszódik, így Vedder emiatt stílszerű választás volt). 
 
A film instrumentális kísérőzenéjét Michael Brook jegyzi, továbbá a tehetséges – bár magyarul kétségtelenül vicces hangzású névvel rendelkező – amerikai gitáros lány, Kaki King is szerepel két kompozíciójával, de a lemezre csak Eddie Vedder felvételei kerültek: a filmben felhangzó többnyire akusztikus gitáros hat saját dala és két általa előadott feldolgozás, illetve három fel nem használt szerzeménye. A félóránál alig hosszabb lemezanyag így lényegében Eddie Vedder-szólóalbumként is értékelhető, persze csak azzal a fenntartással, hogy eredetileg alkalmazott zenének készült dalokat tartalmaz. Az Adam Kasper producerrel (Pearl Jam, Foo Fighters, Queens Of The Stone Age) rögzített, teljesen Vedder által feljátszott számok magukon viselik az énekes kézjegyét, a filmből kimaradt három tempósabb, Pearl Jamet idéző darab kivételével mégis nyers folk-rockos, rövidke szerzemények, gyakran éles vokálokkal, itt-ott bendzsóval, mandolinnal. Szerepel egy többször visszatérő dallamsor, az orgonás The Wolfban az énekes mély baritonból farkasüvöltésre vált, a Hard Sunban (mely egy Indio művésznéven alkotó kanadai dalszerző, Gordon Peterson 1989-es dalának feldolgozása) az egykori Sleater-Kinney frontleánya, Corin Tucker vokálozik, míg a Societyben a szám szerzője, a gitáros-énekes Jerry Hannan működik közre (ez utóbbi felvétel a lemez egyik csúcspontja – a másik a már említett díjnyertes dal, a végén két verzióban is hallható szépséges Guaranteed).