Mit lehet tenni?
 
Először is egy csomó tévhitet kell eloszlatni. Napjaink megváltozott világában a fülfájások hátterében szinte kizárólag a fülkürt záró-nyitó mechanizmusának funkcionális zavara áll, nem pedig gennyes középfülgyulladás. 
 
Mi is történik ilyenkor? 
 
A légtartó középfül és üregrendszere fejlődéstanilag és fizikai értelemben a felső légutak része, az orrüreg felől vékony járat, a tuba látja el levegővel, bejáratát a garatizmokhoz tartozó finom izomcsoport védőkapuként nyitja-zárja. Az alaphelyzet a lezárt állapot, a lezárt testüregekben pedig egyszerű fizikai elvek alapján a levegő folyamatosan szívódik fel, a légnyomás csökken, ami előbb-utóbb fájdalmat okoz. Ezért a nyitómechanizmus működtetésével, elsősorban nyeléssel kiegyenlítjük a nyomáskülönbséget. Ez a folyamat gyorsul fel hirtelen nyomásváltozáskor. 
 
Hegyi sportoknál, repüléskor, búvárkodáskor sokszor egyenlítünk ki a szokottnál sűrűbb nyeléssel, cukorkát szopogatunk, rágózunk. Sokszor ez nem elég, és a fájdalom azonnal figyelmeztet minket, hogy torokgyulladással, náthával indultunk útra. Minél nagyobb a nyomásváltozás, annál kifejezettebbek lehetnek a panaszok (gleccsersíelés, helikoptersíelés, ejtőernyőzés, műrepülés, nagyobb mélységű búvárkodás). A fájdalmasan csökkenő nyomást hamarosan folyadék kilépés kompenzálja, ekkor megszűnik a fájdalom, viszont a középfül légtartalma is. A folyadékot jó közelítéssel vérsavónak kell elképzelnünk. Mivel ez nem tartalmaz baktériumokat, felesleges a fülfelszúrás. Dugultságot, hallásromlást észlelhetünk.  
 
Minimum sapkát, vagy bélelt bukósisakot adjunk a gyerekekre 
 
Érdekes dolog, hogy a folyamat gyógyulása visszafelé ugyanígy működik, a levegővel feltelődés kezdetben csökkent légnyomással jár, és ismét fülfájás jelentkezik. Mindezek a folyamatok műszeres méréssel jó követhetők. A műszeres mérés kapcsán lényegében különböző nyomásviszonyok mellett vizsgáljuk a megfeszülő dobhártya és hallócsonti láncolat hangátvezetési képességét. Így egy felső légúti betegség kapcsán rövidtávú prognózist tudunk adni, hogy a hegyi viszonyok között számítani kell-e fülfájásra vagy sem.  
Fentiek alapján tanácsolható, hogy síelés előtt az ártalmatlannak tűnő felső légúti hurutot is kezeltessük ki, betegen lehetőleg ne induljunk el. Ha fül-orr-gégész a ferde orrsövény korrekcióját, gyermekeknél az orrmandula kivételt javasolja, esetleg csak a hegyek között fog majd eszünkbe jutni, hogy még az is lehet – igaza van. 
 
Ha lehet, vigyünk magunkkal száraz meleget biztosító infralámpát, elektromos melegítőpárnát (bioptron lámpa nem erre való) mert mindenféle középfül probléma esetén a melegítés feltétlen szükséges. Rendkívül fontos a helyes öltözet, a sapkát és cudar időre tekintettel a símaszkot is beleértve. Hallgassunk sokat tapasztalt síoktatónk tanácsaira, esetleg keressünk erre vonatkozó információkat! A gyermekek hőháztartása sokkal labilisabb, mint a felnőtteké, a drága sífelszerelés mellett a ruházaton történő takarékoskodás megbosszulhatja magát. Láz-, és fájdalomcsillapítót mindig vigyünk magunkkal. Nyálkahártya-lohasztó orrcsepp is legyen nálunk, de ne feledjük, hogy ezek az orrcseppek rövid, néhány napos használatra vannak, hosszú távú használatuk „rebound” effektusuk miatt rendkívül káros. 
 
A fülcseppeket tegyük el a nyári strandholmik mellé, a középfül betegségek esetén a hallójáratba juttatott gyógyszerek és gyógyhatásúnak kikiáltott készítmények feleslegesek. Tapasztalataim szerint a szülők általában nagyon megijednek a gyermeket megviselő, egyébként ártalmatlan fülfájástól, de a fül alattomos, lassú, később fülműtétet igénylő betegségeitől kevésbé félnek. Rendelőkben a panaszok elmúlása után elvétve fordul elő, hogy az első rossz hallásvizsgálati eredmény miatt a mérés megismétlésére visszajönnének betegeink. 
 
Dr. Németh Tamás 
fül-orr-gégész szakorvos 
gyermek fül-orr-gégész szakorvos 
 
Forrás: Mozgásvilág.hu