Az, hogy nálam a lakás minden szögletében van valami kis tárgy, biztos azért van, mert gyerekkorom óta hozzászokott a szemem. Én kis helyzeteket rendezek be a tárgyaimmal. Például pásztorjelenetet, aminek bárki lehet a szereplője. Egy medve, egy nyúl, egy lányszobor... A másik sarokban a lámpa alatt kínai gyerekek vannak egy toboz árnyékában... Azon a kis asztalon lévő bagoly egy karácsonyi ajándék, mert én meg a baglyokat gyűjtöm. 
 
 
 
- Anyukádnak mi az idei szenvedélye? 
 
- Ő már leállt a gyűjtessél, mert tudja, hogy gondoskodott a folytatásról. Anyukámnál már nincs több hely, és nyugdíjasként nincs akkora fedezete se! Egyébként a családban első körben mindannyian könyveket gyűjtünk. 
 
- És második körben? 
 
- Én 10 éve gömböket gyűjtök. Szerintem gyönyörűek. Amikor külföldön járok, mindig hozok egyet-kettőt, és a barátaimtól is kapok ajándékba. 
 
- Mi vonz téged a gömbhöz? 
 
- A teljesség érzése. Mint forma nagyon szép. A gömb - az egész. Jó ránézni, mert tökéletes. 
 
Most a legtöbb gömböm egy nagy fonott kosárban van. Lényeg, hogy jól látszódjanak, és a tér különböző pontjain legyenek. Nem akarom kirakni őket egy vitrinbe, mint az öreg nénik a nippeket. Szituációkba rakom őket. 
 
- Miből készülnek gömbök? 
 
- Kerámiából, fából, fémből, üvegből. Én a műanyagot kerülöm. A mérete nem fontos. A legtöbb elfér egy tenyérben. Bár most láttam egy ajándékboltban egy hatalmas gömböt... és tudom, hogy meg fogom venni. 
 
- Mennyibe kerül? 
 
- 15 ezer forint körül lehet. 
 
- Az üveggolyók is gömbnek számítanak? 
 
- Igen, az is van rengeteg. Egy nagy üvegtálban szoktam tartani őket. Nagyon szépek együtt. A nagy gömbök azért különlegesek, mert mindegyik más. 
 
- Hogy szerzed be őket? Kijársz az Ecserire, vagy mégy az utcán, és egyszer csak meglátod a kirakatban?  
 
- Korszakaim vannak. Néha hónapokig megyek, és csak olyan szemmel járok az utcán, hogy mindenfélét keresek. Ha látok valamit, és nagyon tetszik, akkor nem tudom otthagyni. Megszólít, és ha aznap nem is veszem meg, másnap visszamegyek érte. 
 
- A Gömb-boltba? 
 
- Sajnos, olyan nincsen. Majd egyszer én nyitok egyet. Csak egy -két speciális helyen lehet kapni, ezért itthon nehéz ráakadni. Pontosan tudom, melyik lakberendezési boltban vagy virágüzletben lehet gömböt kapni. Titkos lelőhelyeim vannak. Én a legtöbbet Angliából és Franciaországból hoztam. Most kaptam egyet Portugáliából az egyik barátomtól. A gömböt jó fogni is. Én nem szoktam, de mondják. 
 
- Hány gömböd van? 
 
- Ha az üveggolyókat, mindenféle golyókat - a szemgolyómat is - összeszámolom, akkor 102. Soha nem számoltam össze. 100 biztos, hogy van. A kis üvegedényben is sok van. A fürdőszobába 25-30 nagyon szép, kimunkált fagolyót tettem. 
 
- Mi lesz a sorsuk? 
 
- Közös a sorsunk! Az életemet díszítik. Esztétikusak, nyugalmat árasztanak. Nincsen különösebb sorsuk azon kívül, hogy engem kísérnek. 
 
- Ismersz olyat, aki gömböt gyűjt? 
 
- Nem. Olyat se, aki baglyot. Olyat ismerek, aki felálló orrú elefántot gyűjt. Az anyukám... Szerintem a gyerekkoromból maradt meg, ha valami szép és tetszik, akkor abból szeretnék többet. Ez a birtoklási vágy. Kettős énem van, az egyik teljesen minimalista, letisztult, csak üvegablakos házban szeretne lakni, a másik pedig egy vidéki parasztházban, ahol aztán tényleg minden van és elfér. Jut eszembe, az egyik barátnőmnek vannak gömbjei! Igaz, a férje hozta a házasságba. Láttam náluk egy gyönyörű borostyán gömböt, amiben benne van egy belekövült légy. 
 
- Ott tudtad hagyni? 
 
- Kénytelen voltam, mert nagyon jó barátaim, de a gyűjtőszenvedély nem csillapodik! 
 
- Cserélni szoktál? 
 
- Dehogy! Nem adom én ezeket senkinek! Hozzám nőttek, de mástól szívesen elvenném... 
 
- A baglyokon kívül mit gyűjtesz? 
 
- Rinocéroszokat. A születésnapomra kaptam egy rézkarcot, amin egy orrszarvú volt. Annyira megtetszett, hogy az egyik vonzotta a másikat. Mindig igyekszem különleges, szép darabokat venni, nem pedig tucatárut. 
 
- Örülnél egy kitömött bagolynak? 
 
- Nem, és egy kitömött orrszarvúnak sem. Rajtuk kívül vannak még állatok a lakásban. A lila nyúl Angliából érkezett. Az íróasztalomon van egy gyík, itt a kisasztalon egy hangya, csiga, katicabogár, ott a sarokban egy béka. Valószínűleg a természetet szeretném belopni a lakásba. 
 

Nagyítás

- Milyen könnyű neked ajándékot venni! 
 
- Nagyon, mert sok felületet hagyok. Azért szép rinocéroszt találni nehéz. Már-már művészet képi vagy tárgyi ábrázolásban olyat hozni, ami új vagy eredeti. Van baglyom kerámiából, üvegből, fémből, fából. Még egy hűtőmágnesem is van. Az egyik tanítványom kötött nekem egyet, így van egy kötött baglyom, ami egyben kitűző is! 
 
- Mióta gyűjtöd a könyveket? 
 
- Mióta az eszemet tudom, pontosabban, mióta zsebpénzt kaptam, mindig könyveket vettem. Otthon, Debrecenben, nemcsak az egyik szobában van egy nagy könyvespolcunk, hanem minden helyiségben vannak könyvek! 
 
- Mennyit olvasol? 
 
- Sokat. A munkámmal is jár. Nekem ez életforma, a testvéremmel úgy nőttünk föl, hogy állandóan olvastunk. Dramaturgként dolgozom, és hát okosnak kell lennem, állandóan szövegekkel foglalkozom, ezért egyszerre több könyvet is olvasok. 
 
- Most melyik a kedvenc könyved?  
 
A kedvencem? A sajátom!! Írtam egy könyvet, az a címe, hogy Süteménység. Az egyik barátnőmmel, Nagy Dórival készítettük, ő illusztrálta, és az a nagy öröm ért minket, hogy a könyvet az Atheneum Könyvkiadó egyből kiadta. Két évvel ezelőtt Dóri becsengetett hozzám, hogy csináljunk egy könyvet. Mondtam neki, hogy most nincs semmi ötletem, de hozza el a rajzait. Megmutatta az elmúlt években készített munkáit, és én abból kihúztam két lapot. Az egyiken sütemények fogták egymás kezét.
 
Ez ihletett arra, hogy 14 cukros-habos mesét írjak különböző sütikről, mintha élőlények lennének. Sorsuk az emberekéhez hasonló helyzetekkel és bonyodalmakkal van teli a maguk világában. A Börtöntöltelék című mese egy eltévelyedett süti története, a Tudós egy vargabéles felemelkedéséről szól, míg a Költő rímekbe szedett történetéből Csokoládé Feri utolsó vajdalát ismerheti meg az olvasó. Tényleg őszintén csodálkoztam, mikor Morcsányi Géza, a könyvkiadó igazgatója telefonált, hogy szeretnék kiadni, mert tetszik nekik. Dórival nagyon szerettük ezt a munkát, reméljük, ezzel sokan így lesznek. 
 
"A Börtöntöltelék „mindig is tudta, hogy előbb vagy utóbb tésztarács mögött végzi. De a piskótalapjai között szétfutó íz elkerülhetetlenül vitte a bűn felé. Piti bűnözőként kezdte, kamasz fejjel vizespiskótákkal haverkodott össze hátul a raktárban, akikkel kókuszt reszeltek a málnalekvárba, hájas tésztákat pofoztak, diókat rugdostak a grundon, csokoládéfelfújtakat eresztettek le. Az egész inkább tréfának tűnt, gyerekes csínytevésnek, és ő nagyokat röhögve élvezte, ahogy a kekszek és aprósütemények menekülnek előlük, amint meglátják őket.” 
 
- Nem könnyű eldönteni, hogy kiknek szól a könyv.  
 
- Írás közben nem gondolkoztam azon, hogy kiknek írom. Ennek műfajtörés lett az eredménye. Bár „mesék” vannak benne, és színesen illusztrált, mégsem gyerekkönyv. Inkább felnőtt irodalom. 
 
- Megvan már a következő könyv ötlete? 
 
- Igen, az a másik lap volt, amit kihúztam Dóri munkái közül. Na, az viszont egy klasszikus értelemben vett mese lesz. A világvégéről és hasonló gondokról... A szöveg készen van, az illusztráció is készül, de most más technikával. 
 
- Nem gondoltatok arra, hogy rajzfilmet készítsetek a Süteménységekből? 
 
- Szeretnénk! Valószínűleg azért írtam úgy a történeteket, hogy a figurák szinte mozognak, mert több mint 10 éve rajzfilmekkel dolgozom. A Varga Rajzfilmstúdióban voltam dramaturg, ahol elsősorban külföldi produkciók készültek. Most Varró Dani Maszathegy című könyvéből készítünk egy mozifilmet, illetve egy rajzfilmsorozaton dolgozom. A Moholy -Nagy Iparművészeti Egyetem animációs szakán az ötödéves hallgatókkal dolgozom együtt a vizsgafilmjeiken. Ilyenekkel foglalkozom szabadidőmben. Amikor nem sütök.