A krisztusi korban lévő hollywoodi húzónév rázós gyermekkora után 19 évesen aratta első komoly sikerét az Ez a fiúk sorsa című filmben, a következő évben pedig már Oscar-díjra jelölték a Gilbert Grape-ben nyújtott alakításáért. A kilencvenes évek sok tinilány számára lényegében róla szóltak (Rómeó és Júlia, Titanic), manapság ő Martin Scorsese kedvenc színésze. Leo DiCaprio ezen a héten új szerepben mutatkozik be: Az utolsó óra című filmben a környezetszennyezés veszélyeiről beszél szépen, tisztán, világosan. Hogy mindenki megértse.
- Miért vállaltad el ennek a filmnek a produceri és narrátori teendőit?
- Mert rettentő fontosnak tartom, hogy az emberek hovatartozástól és pártpreferenciáktól függetlenül kiálljanak bolygónk és környezetünk védelme mellett. Az utolsó órának egy egész fejezete foglalkozik azzal, hogyan dolgoztak együtt demokraták és republikánusok a hetvenes években különféle természetvédelmi törvények elfogadtatásán. Ez egy nagyon fontos ügy, melyet az egész világnak fel kell karolnia. Minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy eljusson az emberekhez az üzenet: össze kell fognunk, mert az összefogás csupán az első lépés a siker felé. Ez a film is egy eszköz arra, hogy minél többen szembesüljenek ezzel a fontos üggyel.
- És mi a helyzet azokkal, akik tisztában vannak a problémákkal, de nem hisznek a felkínált megoldásokban?
- Őket talán az győzheti meg, hogy megismerik a tudományos közösség többségének véleményét. Számomra is ezért volt izgalmas ez a feladat: egyszerű amerikai állampolgárként meg akartam tudni, a szakértők mindenféle megszakítás, hátsó szándék és mellébeszélés nélkül mit akarnak elmesélni nekem. Meg akartam ismerni életük munkásságát, a saját kérdéseimet akartam feltenni. Remélhetőleg a nézők úgy érzik majd, hogy az ő kérdéseiket is feltettem, és a válaszok cselekvésre sarkallják majd őket. Nem árulunk zsákbamacskát. A filmben konkrétan elhangzik, hogy hová vezethet a mostani gyakorlat, de számos hatékony megoldást is felkínálnak a megszólaltatott szakértők. Ma is rendelkezésünkre állnak már olyan technológiák, melyek segítségével 90 százalékkal csökkenthető a környezetszennyezés, és mindannyiunk felelőssége, hogy ezeket felkaroljuk. Az a cél, hogy természetes legyen a természetvédelem, hogy néhány év múlva ne legyen kérdés, mik az elsődleges szempontok egy adott technológia kiválasztásánál.
- Mit üzen a film azoknak, akik a globális felmelegedést riogatásként kezelik?
- Miért halogatjuk az önellátó energiaforrások kiaknázását, amikor nagyban függünk például az importolajtól? Az országok és társadalmak felelőssége a megfelelő források megválasztása, hiszen az alkalmazott gazdaságpolitika nagyban hat környezetünkre. Ki az, aki nem akar tiszta levegőt szívni és tiszta vizet inni? Nem túlzás azt állítani, hogy az alapvető emberi jogok közé tartozik a tiszta környezet, ezért minden kormányzatnak kutya kötelessége mindent megtenni annak megteremtéséért. A szkeptikusoknak azt üzenem, hogy tekintsék az ügyet jól felfogott gazdasági érdeknek, és akkor bele fognak nyugodni a változásokba.
- A sok filmezés mellett nyilvánvalóan nagy igényed van zavartalan magánéletre. Most mégis kitárulkoztál, elmondtad mindenkinek, mi fogalkoztat igazán. Hogyan tudod összeegyeztetni a közszerepléseket a magánélettel?
- Ebben az esetben ez a kérdés fel sem merült bennem. Fiatalkorom óta élénken foglalkoztat ez a probléma, örülök, ha beszélhetek róla. Meg aztán már gyerekkoromban nagy hatással voltak rám azok az ismeretterjesztő filmek, melyek a Föld jövőjével foglalkoztak, és most végre én is elkészíthettem a sajátomat. Ebben a filmben két világom találkozik: Hollywoodban megtanultam, miként válthatok ki érzelmeket sok-sok emberből, és ezt a képességemet kamatoztatom, amikor ökológiai kérdéseket kutatok, összegzek, értékelek. Örömmel tölt el, hogy én alakíthatom azt az embert, aki remélhetőleg a megfelelő kérdéseket teszi fel a megfelelő szakértőknek. Olyan tudósoknak, akik egész életüket szentelték a probléma megoldásának. Engem eddig is izgatott a környezetvédelem, és továbbra is foglalkoztatni fog. De a színészetet sem adom fel, mert az előzöhöz hasonlóan ez is a szenvedélyem.
- Mégsem lehetett könnyű egyeztetni a többi munkát Az utolsó óra elkészítésével.
- De nem ám! Három évig készült Az utolsó óra, szinte házilag, amikor idő volt rá. Teljesen más élmény ez, mint amikor az ember 3-4 hónap alatt leforgat egy filmet. Több száz órát töltöttem a vágószobában a rendezőnőkkel, és azon ügyködtünk, hogy több ezer órányi anyagot 90 percbe sűrítsünk, és olyan végeredményt kapjunk, ami komolyan elgondolkodtatja a nézőket, ugyanakkor megoldásokat is kínál.
- Mit üzensz a magyar nézőknek?
- Hogy a jéghegy csúcsa alatt mindig ott van maga a hegy is. Ezt tapasztalatból tudom. És hogy a szelektív hallásnál sokkal jobb a szelektív hulladékgyűjtés!
- Mert rettentő fontosnak tartom, hogy az emberek hovatartozástól és pártpreferenciáktól függetlenül kiálljanak bolygónk és környezetünk védelme mellett. Az utolsó órának egy egész fejezete foglalkozik azzal, hogyan dolgoztak együtt demokraták és republikánusok a hetvenes években különféle természetvédelmi törvények elfogadtatásán. Ez egy nagyon fontos ügy, melyet az egész világnak fel kell karolnia. Minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy eljusson az emberekhez az üzenet: össze kell fognunk, mert az összefogás csupán az első lépés a siker felé. Ez a film is egy eszköz arra, hogy minél többen szembesüljenek ezzel a fontos üggyel.
- És mi a helyzet azokkal, akik tisztában vannak a problémákkal, de nem hisznek a felkínált megoldásokban?
- Őket talán az győzheti meg, hogy megismerik a tudományos közösség többségének véleményét. Számomra is ezért volt izgalmas ez a feladat: egyszerű amerikai állampolgárként meg akartam tudni, a szakértők mindenféle megszakítás, hátsó szándék és mellébeszélés nélkül mit akarnak elmesélni nekem. Meg akartam ismerni életük munkásságát, a saját kérdéseimet akartam feltenni. Remélhetőleg a nézők úgy érzik majd, hogy az ő kérdéseiket is feltettem, és a válaszok cselekvésre sarkallják majd őket. Nem árulunk zsákbamacskát. A filmben konkrétan elhangzik, hogy hová vezethet a mostani gyakorlat, de számos hatékony megoldást is felkínálnak a megszólaltatott szakértők. Ma is rendelkezésünkre állnak már olyan technológiák, melyek segítségével 90 százalékkal csökkenthető a környezetszennyezés, és mindannyiunk felelőssége, hogy ezeket felkaroljuk. Az a cél, hogy természetes legyen a természetvédelem, hogy néhány év múlva ne legyen kérdés, mik az elsődleges szempontok egy adott technológia kiválasztásánál.
- Mit üzen a film azoknak, akik a globális felmelegedést riogatásként kezelik?
- Miért halogatjuk az önellátó energiaforrások kiaknázását, amikor nagyban függünk például az importolajtól? Az országok és társadalmak felelőssége a megfelelő források megválasztása, hiszen az alkalmazott gazdaságpolitika nagyban hat környezetünkre. Ki az, aki nem akar tiszta levegőt szívni és tiszta vizet inni? Nem túlzás azt állítani, hogy az alapvető emberi jogok közé tartozik a tiszta környezet, ezért minden kormányzatnak kutya kötelessége mindent megtenni annak megteremtéséért. A szkeptikusoknak azt üzenem, hogy tekintsék az ügyet jól felfogott gazdasági érdeknek, és akkor bele fognak nyugodni a változásokba.
- A sok filmezés mellett nyilvánvalóan nagy igényed van zavartalan magánéletre. Most mégis kitárulkoztál, elmondtad mindenkinek, mi fogalkoztat igazán. Hogyan tudod összeegyeztetni a közszerepléseket a magánélettel?
- Ebben az esetben ez a kérdés fel sem merült bennem. Fiatalkorom óta élénken foglalkoztat ez a probléma, örülök, ha beszélhetek róla. Meg aztán már gyerekkoromban nagy hatással voltak rám azok az ismeretterjesztő filmek, melyek a Föld jövőjével foglalkoztak, és most végre én is elkészíthettem a sajátomat. Ebben a filmben két világom találkozik: Hollywoodban megtanultam, miként válthatok ki érzelmeket sok-sok emberből, és ezt a képességemet kamatoztatom, amikor ökológiai kérdéseket kutatok, összegzek, értékelek. Örömmel tölt el, hogy én alakíthatom azt az embert, aki remélhetőleg a megfelelő kérdéseket teszi fel a megfelelő szakértőknek. Olyan tudósoknak, akik egész életüket szentelték a probléma megoldásának. Engem eddig is izgatott a környezetvédelem, és továbbra is foglalkoztatni fog. De a színészetet sem adom fel, mert az előzöhöz hasonlóan ez is a szenvedélyem.
- Mégsem lehetett könnyű egyeztetni a többi munkát Az utolsó óra elkészítésével.
- De nem ám! Három évig készült Az utolsó óra, szinte házilag, amikor idő volt rá. Teljesen más élmény ez, mint amikor az ember 3-4 hónap alatt leforgat egy filmet. Több száz órát töltöttem a vágószobában a rendezőnőkkel, és azon ügyködtünk, hogy több ezer órányi anyagot 90 percbe sűrítsünk, és olyan végeredményt kapjunk, ami komolyan elgondolkodtatja a nézőket, ugyanakkor megoldásokat is kínál.
- Mit üzensz a magyar nézőknek?
- Hogy a jéghegy csúcsa alatt mindig ott van maga a hegy is. Ezt tapasztalatból tudom. És hogy a szelektív hallásnál sokkal jobb a szelektív hulladékgyűjtés!
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek