A fővárosi rockszíntér köszöni, jól van, mint ahogy ezt az egymást követő években megjelentett öt BPRNR-válogatás egyre emelkedő színvonala is tükrözi. Az első két korong egyenetlenségei után a harmadik lemeztől már igazán nívós kollekciókról beszélhetünk, a még a harmadiknál is jobban sikerült negyedik CD-hez már egy bónusz-DVD is tartozott, és most az ötödik album ismét bizonyítja, hogy érdemes folyamatosan nyomon követni a megérdemeltnél kevesebb figyelemben részesülő, de tehetséges hazai együtteseket. 
 
A szerkesztési elvek nem változtak, a hét-nyolc állandó zenekar mellett (azért nem mondhatunk tizet, mert a Hollywoodoo, az Isten Háta Mögött és a Hippikiller most hiányzik, és az előző két albumon feltűnt Chief Rebel Angel sincs itt) néhány frissen lehetőséget kapott formáció is bemutathatja tudását. A paletta ezúttal is igen széles, az öszödi beszédet megidéző Tesstimony hörgős death metaljától egészen a Hatóságilag Tilos lazán elővezetett punk-rockjáig terjed. A legjobb pillanatokat azonban az elmúlt pár évben joggal „befutott” – a korábbi válogatásokon is rendszeresen szereplő – együtteseknek köszönhetjük, bár esetükben továbbra is az exkluziv felvételek hiánya itt a legfájóbb. A Blind Myself, a Subscribe, az Idoru, a Bridge To Solace, illetve az egykori Cadaveres De Tortugas-tagokból alakult Mangod Inc. nem vállalt plusz munkát a kompiláció kedvéért, csupán legutóbbi albumáról (a BPRNR-élharcos Superbutt pedig a magyar nyelvű számokat tartalmazó Szájon át EP-jéről) jelölt egy-egy – kétségtelenül remek – számot a válogatásra (az állandó résztvevők közül csupán a Fish! járult hozzá eddig kiadatlan számmal az összeállításhoz). 
 
Ezen kiemelt zenekarok a korong első felén kaptak helyet (ahogy például a néhai Annabarbi éléről ismert Egyedi Péter gitáros-énekes új formációja, az Óriás is), az album második félidejében kevésbé ismert együttesek következnek, s bár nekik sincs okuk szégyenkezni (náluk főleg hangzás terén akadnak hiányosságok), így is kettészakad a mezőny: a lemez első fele jóval erősebb, mint a második. Az összkép azonban mindenképpen pozitív: rockzenében továbbra is erősek (és a jelek szerint egyre erősebbek) vagyunk, már csak feltörekvő zenekaraink életben maradási esélyein kellene valahogy javítani…