„A lemez legtöbb dala a csábításról szól. Legalábbis arról, ahogy azt én elképzelem” – nyilatkozta az In Rainbows kapcsán Yorke, aki az éjszakai szórakozóhelyen játszódó Jigsaw Falling Into Place-ben az oxfordi hétvégéken szerzett tapasztalatait önti formába: ismerkedés, hangzavar, zene, tánc, alkohol, rosszullét, frusztráció – mire a kirakós játék darabkái a helyükre kerülnek, az összeálló kép cseppet sem vidám, itt nincs happy end. Zeneileg mindehhez stílszerűen nem hagyományos verze-refrén váltakozás, hanem repetitív körforgás társul, az akusztikus gitárra és tempós dob-basszus groove-ra épülő puritán hangszerelés egyre dúsabbá, hangosabbá és mániákusabbá válik, az ének meg egyre kétségbeesettebbé, és az utolsó percben előtűnő csilingelő gitárpop téma sem hoz megkönnyebbülést. 
 
A Jigsaw Falling Into Place mellé bónuszdalként olyan Radiohead-számok kerültek, melyeket a magát zongorán kísérő frontember egymaga adott elő még 2005(!) novemberében a Radiohead-producer Nigel Godrich – egy BBC-stúdióban, közönség nélkül felvett élő előadásokat bemutató – műsorprojektjéhez, az interneten, illetve később tévében is közreadott From The Basement sorozathoz. A kislemez B-oldalán az In Rainbows záródala, a Videotape hallható ilyen csupasz formában, míg a vékony papírtokba csúsztott CD-maxira két olyan szerzemény került, amely zenekari stúdióverziójában csak a discbox bónuszkorongján jelent meg: a Down Is The New Up és a Last Flowers. Az utóbbit Thom Yorke egy fél évvel korábbi alkalmi szólófellépésén, 2005 áprilisában még egy szál gitárral adta elő, de ebben a zongorás változatban már jobban hallható a Karma Police-szal való rokonság, ami nem meglepő, hiszen a Last Flowers még az OK Computer album idején íródott egy évtizeddel ezelőtt.