A budapesti Chief Rebel Angel 2004 elején alakultszabadidős mellékprojektjeként: a zenekar mai gerincét alkotó Felföldi Péter basszista-énekes (ex-Stereochrist) és Kiss Barnabás gitáros (ex-Polly Is Dead) mellett a kezdetekben Jakab Zoltán (Bridge To Solace), Szűcs Péter (Superbutt) és Szűcs Szabolcs (Superbutt) is tagja volt a formációnak. Jakabék csak rövid ideig tudták összeegyeztetni zenekari teendőiket egyéb munkáikkal, ezért nem sokkal később távoztak, a zenekar az underground polihisztorként elhíresült Pándi Balázs dobos érkezésével trió felállásban működött tovább, és így vette fel Death Rock City című debütáló anyagát is (a lemezfelvétel óta Pándi kiszállt, és a Trottelből ismert Ákos Csaba lett helyette az új dobos, és az albumon még csak vendégként közreműködő Fido személyében egy második gitárossal is bővült a felállás).  
 
A névválasztás svédcsavarja nem véletlen: a CRA a súlyos death metalt punk-rockkal ötvöző Entombed örökségéből kiindulva alakította ki saját stílusát, amely hardcore, stoner és hard rock elemekből építkezik (szőrmentén előkerül némi blues és pszichedélia is), valamelyest eltávolodva a nagy skandináv példakép zenei világától. A dalok gyorsak és rövidek, a death metal stílusra jellemző súlyos riffek helyett inkább a Motörhead-féle reszelés, illetve a lendületes punkos témák dominálnak, néhány számban Pándi dobjátéka viszi el szélsőségesebb irányba a zenét.  
 
A Chief Rebel Angel lényegre törő zenekar: a radikálrocker GG Allin (1956-1993) lázadó ars poeticáját hirdető intro után következő 13 szerzeményt sikerült alig félórába sűríteni, az átlagban alig több mint kétperces számok így minden fölösleges díszítést nélkülöznek. A tempó és a színvonal egységesen magas, a hangszeres játék nagyfokú profizmusra vall, megtalálják a helyüket a kísérleti jellegű megoldások is (az utolsó előtti felvételként elhelyezett The 57 Deal végén például a Tudósok vezére, Dr. Máriás szaxofonozik vadul, majd a néhai Annabarbi élén elhíresült – jelenleg az Óriás együttest vezető – Egyedi Péter gitárjátékának köszönhetően egy meglepően dallamos és felemelő instrumentális tétel zárja az albumot). Mindez így együtt bőven elegendő ahhoz, hogy a 2007-es év egyik legjobb hazai rocklemezévé emelje a Death Rock City-t.