Köszönöm, hogy imádott… Gyűlölöm vadvirágos rétet… A muzsikusnak dalból van a lelke… Az egyiknek sikerül, a másiknak nem… – a XX. század első felének, főleg a két világháború között időszaknak a bárokban, mulatókban, kávéházakban, vendéglőkben és a filmbetétdalok révén a filmszínházakban kivirágzott populáris dalkultúrája máig velünk él, ráadásul ez a korabeli kommersz mára szikár művészeti értékké nemesedett (ami a katasztrofális mai magyar kommerszről nem valószínű, hogy elmondható lesz majd a jövőben). A letűnt korszak nagy slágereit először a saját jogán is a legnagyobb magyar dalszerző-előadók közé tartozó Dévényi Ádám modernizálta az Átmeneti Kabát projekt másik alapítójával, a hideglelős szintetizátorkíséretet szolgáltató Trunkos András producerrel, illetve Postásy Júlia énekesnővel közösen a Nincs kegyelem című 1986-os nagylemezen, mely kifejezetten az összetört szívű, depressziós sanzonokra koncentrált. A Szívemben bomba van, Csak egy nap a világ, Drágám, néha téved az ember és Én nem tudom, mit hoz a holnap című dalok átvándoroltak onnan a mostani Budapest Bár albumra is, de itt kerültek melléjük vidámabb kuplék is, mint az Este fess a pesti nő vagy az Egy kis édes félhomályban (melyeket a hagyományőrző Hot Jazz Band kilencvenes évekbeli albumain is halhattunk fúvósdús, pattogós dzseszverzióban), sőt a koncepcióba belefért egy-két hasonstílű szerzemény a század második feléből is, mint például az 1961-ben Fényes Szabolcs és Romhányi József által írt Nékem csak Budapest kell (ahogy a Hot Jazz Band repertoárjába is bekerült kakukktojásként a hatvanas évekből a Romhányi-féle Mézga Géza rajzfilmfőcímdal). 
 
A Budapest Bár közreműködői közt Jutasi és Zookacker (The Lushlife Project) nevét, illetve a Szívemben bomba van című beharangozó klipdalt és egyben az albumot nyitó tangóharmonikát hallva a tangóhagyományokat nagy sikerrel modernizáló párizsi Gotan Project neve is beugorhat, de ez az analógia hamar szertefoszlik: a DJ-producer páros a 18+1 számos albumon csupán öt dalhoz készített ritmusalapokat (és azok is finomak, nagyon visszafogottak, inkább dzsesszes, mint elektronikus hangzásúak), amúgy a hegedű, nagybőgő és cimbalom cigányzenekari alaphangzásának harmonikával bővített verziójával van dolgunk (a harmonikás Ökrös Károly egy felvételen bárzongorista munkakörét is szemlélteti, míg a zenekarvezető-prímás Farkas Róbert az angol nyelvű bónuszdalban, a húszas évek Amerikájából átemelt Love Me Or Leave Me-ben a hegedűt gitárra cseréli). 
 
A modern csavart a produkcióban tehát nem a hangszerelés, hanem a „nem kommersz” énekesek személye jelenti, bár ha belegondolunk, ezek a választások sem annyira meglepőek: a Kollár-Klemenz László vezette Kistehén Tánczenekartól nem idegen a vendéglős-lakodalmas műdal-vonal, Kiss Tibor a kocsmaromantikát is beépítette a Quimby világába, Rutkai Bori a Specko Jedno-koncerteken rendre eljátssza a kelet-európai orfeum-dizőzt, Frenk színpadi figurájában – ha David Bowie közvetítésével is, de – ott van a régi vágású gigolo, Szűcs Krisztián pedig a Heaven Street Seven repertoárjába egy évtizede bevett Ne nézzen úgy rám feldolgozástól a Dél-Amerika pszeudo-kupléján át a Mikor utoljára láttalak című legfrissebb HS7-klipdalba épített tangóritmusig már sokszor bizonyította a régi pesti dalok iránti vonzódását…  
 
Ők is és a többiek is jól érzik magukat ebben az örökzöld dalparkban, mindenki korrektül teljesít ebben az ízlésesen összeállított és igényes kivitelezett produkcióban (Lovasi és Kollár-Klemencz a maguk bumfordi módján, Szűcs grófurasan, Kiss Erzsi a kötött magyar szöveggel, Keleti András a komplikált dallamokkal is megbirkózva), bár igazi pluszt csak ritkán sikerül hozzáadniuk a szerzeményekhez. Kiss Tibor és Németh Juci nem véletlenül kaptak valamivel több dalt, mint a többiek (az utóbbinak nagyon jól állnak a pajkos kuplék, ahogy Rutkai Bori is brillírozik az Este fess a pesti nőben), Frenknek a Gyűlölöm a vadvirágos rétet című kesergőt sikerül „frenkesen” énekelnie (a Drágám, néha téved az ember címűt nem annyira), de az igazi meglepetést a népzene felől jött – többek között a Besh o droM együttesben is megfordult – Szalóki Ági jelenti, aki a legutolsó Karády Katalin-slágerek közé tartozó, 1950 körül íródott Munka után gyári munkás proletárlányának szerepében megkapóan tolmácsolja a dalban rejlő tragédiát és skizofréniát is.